Amikor diákot bánt a tanár

Ha tanári zaklatásról esik szó, a legtöbben azonnal szexuális molesztálásra gondolnak, pedig a gyermeki lélekben sokféle módon lehet maradandó sérüléseket okozni. Kigúnyolással, megalázással vagy akár csak azzal, hogy nem értékelik az igyekezetét – mint a Mindenki című Oscar-díjas filmben Erika néni, a kórusvezető, aki néma tátogásra ítélte a szerinte kevésbé jó hangú kórustagokat.

Trükközések

A tanári zaklatást mindig nagyon nehéz bizonyítani, mert nem egyenlő felekről van szó. Ha egy diák azt mondja, hogy a tanár „rászállt”, sokszor még a szülei sem hisznek neki, mert általában rosszcsontokról és gyenge tanulókról van szó, akiket figyelmeztetni és fegyelmezni kell. Csakhogy nem mindegy, hogyan, mert ha egy gyermekben a maradék igyekezetet és bizalmat is eltapossák, csak a dac és ellenszegülés marad. Mint a nyitrai Michalban, aki ötödikes létére már másodszor váltott iskolát. Szülei először másodikos korában íratták át Vicsápapátiból Nyitrára, a szülők szerint azért, mert mindketten a városban dolgoznak, és jobban megfelel nekik, hogy a fiukat is magukkal hordják. A Benko utcai alapiskola igazgatónője, Aneta Galová azonban az állítja, utánanézett, és megtudta, hogy a fiúval már a falusi iskolában is gondok voltak. Az igazgatónő szerint minden konfliktust Michal provokált ki azzal, hogy elvette az osztálytársai tanszereit és tízóraiját, folyamatosan hazudott – például azt terjesztette, hogy ismeretlenek fogságban tartották. „Mire negyedikes lett, viselkedésével már lehetetlenné tette, hogy barátokat szerezzen. Dacos volt, frusztrált a sikertelenség miatt, túlérzékeny és sértődékeny. A tanárok figyeltek rá, minden incidenst, amely az osztályában történt nyilvántartottak, és az összes érintett tanulóval elbeszélgettek; tény, hogy senki sem szerette őt az osztályban, de biztosan nem zaklatták, azt észrevettük volna” – állítja az igazgatónő.

Falusi parasztnak hívták

Michal szülei ennek az ellenkezőjét állítják: azt mondják, a baj ott kezdődött, hogy a pedagógusok is rossz gyerekként könyvelték el a fiukat, és minden balhéért automatikusan őt okolták. „A fiunk nem angyal, de nem ő provokálta a többieket, mint ahogy azt az iskolában állítják. Talán hiba volt, hogy városi, sőt lakótelepi iskolába adtuk, mert a többiek rögtön bosszantani kezdték, falusi parasztnak hívták, minden megnyilvánulását kinevették. Ő erre reagált, amikor kiosztott egy-két rúgást vagy ütést, de mindent sokszorosan és módszeresen visszakapott, hiszen az egész osztály ellene volt. Negyedikre már nemhogy zaklatták, de valóságos pogromnak volt kitéve, és ezt a pedagógusai látni sem akarták” – panaszolja az édesapa. A fiú január óta már egy másik nyitrai iskolába jár: azután íratták át, hogy egy decemberi napon megszökött. „Még a tanítás előtt az öltözőben elvették a cipőjét és megverték. Papucsban szaladt végig a városon az anyja munkahelyére, de az iskolában észre sem vették, hogy hiányzik, csak akkor kaptak észbe, amikor a feleségem odatelefonált.” A szülők ezt követően azonnal kivették a gyereket az iskolából, feljelentést tettek a tanfelügyeleten, az iskolafenntartó helyi önkormányzatnál és az oktatási minisztériumban. A vizsgálatot még egyik intézmény sem zárta le, de a Benko utcai Alapiskolában azt mondják, állnak elébe. „Érthető, hogy a szülők mentséget keresnek a fiuk számára, de mi, akik naponta láttuk és tapasztaltuk, hogyan viselkedik, értettük, miért nem kedvelik a többiek” – mondja az egyik pedagógus.

Csakhogy Alena Rjabinová pszichológus szerint ez nem ilyen egyszerű, mert ha egy iskolában a gyerekek kiközösítik, bántalmazzák valamelyik társukat, azért mindig a pedagógusok felelősek. „Nekik kell értésükre adniuk a többieknek, hogy ezt nem tűrik el, még akkor sem, ha az áldozat ad rá okot. Azért pedagógusok, hogy a rosszabb magaviseletű, problémásabb gyermekhez is megtalálják az utat, és ne könyveljék el őt hazugnak, verekedősnek. A legnagyobb hiba, amit egy pedagógus elkövethet, ha megszokja, hogy minden verekedésért, rendetlenkedésért egyvalakit okoljon, mert néha az örökös csínytevőnek is lehet igaza” – teszi hozzá a szakember. Ha olyankor sem áll mellé senki, végleg elveszíti a hitét abban, hogy érdemes jónak lenni, és már csak azért is rosszalkodik, hogy felhívja magára a figyelmet.

Előítéletek rabjai

A pszichológus szerint már az is tanári zaklatásnak számít, ha a gyermekek közt elcsattanó pofonok után a pedagógus mindig automatikusan ugyanazt a tanulót vonja felelősségre, vagy ha ironikus megjegyzésekkel illeti valamelyiküket. „Minden gyermekben van valami jó, mind szeretne kitűnni valamiben, de ha folyton lenézik, esélye sincs megmutatni, mire képes. Én ezt a zaklatás egyik legsúlyosabb formájának nevezném, mert az áldozat egész életére hatással van” – hangsúlyozza Rjabininová.

A pedagógiai és pszichológiai tanácsadó központok tavaly felmérést végeztek, amelyben azt kérdezték a tanulóktól, mit hiányolnak leginkább a pedagógusoknál, és mi zavarja őket a viselkedésükben. Az eredmény medöbbentő: a válaszadók leginkább az empátia hiányát, az előítéleteket, a külső vagy a szülők anyagi és társadalmi helyzete szerinti megítélést, a hangulatváltozásokat, a tanulók kigúnyolását és megalázását kifogásolták. Sokaknak ártott az is, hogy a pedagógusok nem szavatartók, kivételeznek, és manipulálják a tanítványaikat. Utóbbi mögött sok mindent el lehet képzelni, de az biztos, hogy a gyermekek, fiatalok minden apróságra nagyon figyelmesek, és észreveszik, ha a pedagógusnak valaki azért a kedvence, mert az apja támogatja az iskolát, vagy olyan beosztásban dolgozik, hogy akár a tanintézmény sorsa is függhet tőle. Olyan túlkapások, mint Jan Hřebejk Tanítónő című filmjében, ahol a főszereplő nyilvántartotta, melyik apuka mihez ért, hol dolgozik, és mire használható, talán ma már nem fordulnak elő, de azért tájainkon ez a „segítsük egymást, magunkon is segítünk” mentalitás még nem a múlté. És nem is teljesen önzetlen, mert az iskolai osztályzatnak és a tanulóhoz való viszonyulásnak semmi köze egy megjavított csaphoz, anyagilag támogatott gyermeknaphoz, de még egy megnyert minisztériumi pályázathoz sem.

A valódi tekintély hiánya

Kivételezet gyerekek mindig is voltak és lesznek is. Ennél nagyobb baj, hogy léteznek a tanáraik által rendszeresen nevetség tárgyává tett, kifejezetten üldözött, állandó számonkérésnek, sőt verésnek kitett gyermekek is. A „tanárnak mindig igaza van” szellemében felnőtt szülőnek még akkor s nehéz a dolga, ha szembetűnő és egyértelmű a tanár elfogultsága, hiszen a gyermek kiszolgáltatott, és a konfliktust ezerszer képes megbosszulni rajta a megvádolt pedagógus. Ha pedig olyan, pontosan meg sem határozható, csak érezhető mellőzésről van szó, mint hogy soha nem dicséri meg a tanulót, nem osztott rá szerepet a műsorban, vagy megjegyzést tett a ruhájára, még nehezebb bármit is kezdeni a helyzettel. A leggyakrabban ugyanis az a gond, hogy a gyermek nem tiszteli az adott pedagógust. Vagy azért, mert valóban nincs tekintélye, vagy mert a gyerek eleve nem respektálja, hiszen otthon is azt hallja, hogy az egy senki.

Az ilyenek aztán visszaszólnak, nem teljesítik a pedagógus utasítását, megkérdőjelezik a tudását, a pedagógusok nagy része pedig felveszi a kesztyűt, és ezzel hibát követ el. „Mivel a többi gyerek előtt meg akarja őrizni a vélt vagy valódi tekintélyét, harcba száll vele. Megbünteti, megsérti, megveri, s erre a diák megint csak beszólással, az engedelmesség megtagadásával reagál. És ez így megy egészen addig, amíg a pedagógus az illető minden megnyilvánulását a személye elleni támadásnak nem fogja tartani. Részben igaza is van, csakhogy ő a felnőtt, és azért tanult pedagógiát meg pszichológiát, hogy az ilyen helyzeteket kezelni tudja, ne pedig élezzeˮ – magyarázza Eliška Kostelníková iskolai pszichológus. Véleménye szerint ott is hibát követnek el a pedagógusok, hogy nem is leplezik személyes, sokszor előítéleteken alapuló véleményüket és érzéseiket. „Az, hogy minden tanárnak vannak kedvelt és kevésbé kedvelt tanítványai, természetes. A jó pedagógus idővel képes változtatni is a véleményén, nem ír le például végleg valakit azért, mert az idősebb testvére, aki oda járt, gyenge tanuló volt, vagy mert a szülei alkoholisták. A rosszabb pedagógusok azonban leplezni sem igyekeznek, kik a kedvenceik: csak ezeket dicsérik, nekik magyaráznak, és sok mindent elnéznek nekik. Ez épp elég ahhoz, hogy a többiek úgy érezzék, mellőzöttek, esetleg még üldözöttek is. Gyakran a pedagógus is rátesz még egy lapáttal. Folyamatosan összehasonlít, nyilvánosan megszégyeníti a gyengébben teljesítőt, vagy nem törődik vele, ha a többiek kinevetik.” Utóbbi a legnagyobb hiba, mert neki mindig a gyengébbek oldalán kell állnia.

A szülői összefogás segíthet

Ha már nyilvánvaló a zaklatás, akkor sincs könnyű dolga annak a szülőnek, akinek a gyermekét a pedagógus kiszemelte. Egy ilyen nyílt konfliktus befolyásolhatja a gyermek további tanulmányait is, ezért a pszichológus óvatosságot ajánl. „Első lépésként forduljanak az osztályfőnökhöz, akinek a legjobban kellene ismernie a tanulót és a konfliktus lehetséges okát. Ahol van iskolai pszichológus, ő is sokat segíthet. Érdemes beszélni a többi szülővel is; hogyha több gyereknek is hasonló gondja van az illető pedagógussal, akkor az igazgatóhoz kell fordulni; ha kiderül, hogy valóban nem jól látja el a feladatait, elbocsáthatják, de ehhez a szülőknek össze kell fogniuk” – hangsúlyozza Eliška Kostelníková iskolai pszichológus.

A dolog legnehezebb része azonban az, hogy a szülőnek az érintett pedagógust sem szabad kihagynia a megoldás kereséséből. „Azt ajánlom, csak akkor keresse fel, miután meggyőződött róla, hogy a gyermeke igazat mond, és megalapozottak az érzései. Nem érdemes rögtön felelősségre vonással kezdeni, célravezetőbb lehet, ha a szülő a tanát segítségét kéri, például abban, hogy felkeltsék a gyerek érdeklődését az általa oktatott tantárgy iránt. Ha a tanár nem fogékony erre, és azonnal a diákot kezdi vádolni, ez már azt bizonyítja, hogy baj lehet a kettejük kapcsolatával. Ha a tanulmányi előmenetelről van szó, ilyenkor lehet bizottság előtti vizsgáztatást kérni, de annak eredménye csak a gyermek tantárgybeli tudását mutatja meg, azt, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a tanárral, már nem. „Ha odáig fajulnak a dolgok, hogy mindkét fél csak a saját igazát hajtogatja, az iskolaváltás az egyedüli megoldás – mondja Kostelníková. De gyakran ez sem, mert annak a híre, hogy baja van a tanárokkal, az új intézménybe is elkísérheti a tanulót. Arról nem is beszélve, hogy a megaláztatás maradandó nyomot hagy benne, és többé egy pedagógusban sem tud megbízni, mindegyikben ellenséget lát. Az ilyen gyermek nem tud megnyílni, nem érdeklődő, nem igazán kedves senkihez, ezért sohasem lesz az osztálytársak és a pedagógusok kedvence.” A bélyeg, hogy ő a rossz diák, egész tanulmányai alatt végigkíséri, és talán már senki sem gondolkozik el azon, hogy minden egy pedagógus hibáján vagy mulasztásán múlott.