Az a virág máskor is jólesik…

Megkérdeztük néhány polgártársnőnket, mit jelent nekik a nőnap. Ők meg válaszoltak.

Bauer Ildikó rendezvényszervező, Komárom

A nőnap számomra nem egy kifejezetten különleges nap, de természetesen mindenkinek jólesik, ha valamilyen alkalomból meglepik. Az én véleményem szerint viszont az, hogy nőnek születtem, nem az én érdemem, így nem is várom el, hogy pont március 8-án ünnepeljenek. Nem örülök jobban, ha pont ezen a napon kapok egy csokor virágot, mint ha máskor, sőt. Úgy gondolom, hogy a nők szeretnék, ha nőként gondolnának rájuk, ehhez nem kell kijelölni bizonyos napokat. Sokkal többet ér, ha egy férfi a hétköznapokban figyel a másikra, tiszteli és megbecsüli. Számomra a külsőségeknél jóval többet jelent egy kedves szó, mosoly, és ha azt érzem, hogy fontos vagyok a másiknak.

Durica Katarina író, újságíró, Budapest

Világnapjuk általában azoknak az ügyeknek van, amelyekre amúgy, a mindennapokban nem fordítunk elég figyelmet. Még mindig előfordul, hogy a nők ugyanazért a munkáért alacsonyabb bért kapnak, mint a férfiak. A parlament és a felső vezetők nagy többsége férfi, és ők döntenek olyan, nőket érintő fontos kérdésekről, mint a bölcsődei díjak, szülési szabadság hossza (már az elnevezésével is baj van) vagy a megfelelő szülőszobai feltételek biztosítása. Még mindig túl sok nő hal meg családon belüli erőszak áldozataként, és a közhiedelemmel ellentétben ez nem csak a szegény, iskolázatlan emberek körében történik meg, hanem a gazdag, menő autót vezető, konzervatív férfiak családjában is.

Ezeket a sorokat Afrikában írom, egy tanzániai kis faluban, ahol a nők túlnyomó többségét megcsonkítják (kivágják a nemi szervük nagy részét), gyerekként férjhez adják, nem engedik iskolába, és az életükről a család férfi tagjai döntenek. A nemzetközi nőnap jó alkalom, hogy ezen a napon a nőket érintő problémákra fókuszáljunk, mint ahogy ezt számos szervezet teszi, konferenciát szerveznek, statisztikák készülnek. Ebben a formában hasznosnak tartom.

A bárgyú köszöntők a gagyi „szebbik nem” megszólítással, a kozmetikai cikkek reklámjai a „nőnapon legyél még szebb” szlogennel – na, ezeket ostobának és fölöslegesnek tartom. Celofánba csomagolt szegfűt vagy nagy csokor rózsát persze bármikor elfogadok, nemcsak március 8-án.

Czajlik Katalin főszerkesztő-helyettes, Új Szó, Pozsony

Semmit nem jelent számomra a nőnap. Azt hiszem, tájainkon soha nem is jelentette ez az ünnep azt, amiért ki lett találva. Igazából soha nem a női egyenjogúságot, az egyforma esélyeket ünnepeltük ezen a napon. A szocializmus idején ez egy kötelező ideológiai ünnep volt, amely a rendszer nőpártiságát manifesztálta, miközben tudjuk, hogy az előző rendszer is messze állt az esélyegyenlőségtől. A pártállam azóta megdőlt, ám a nők helyzete nem sokat változott. Mert, mondjuk ki nyíltan, továbbra is patriarchális társadalomban élünk, bár való igaz, hogy a falak már nem olyan szilárdak, mint nagyanyáink vagy anyáink korában. A nőknek azonban ma is sokkal keményebben kell küzdeniük a sikerért, ráadásul egy férfivilágban, melynek szabályai a versengésen, egymás leigázásán alapulnak. Miközben azt látjuk, hogy azok a nők, akik elfogadják ezeket a szabályokat, a férfiak szemében sokszor nőietlenné válnak. Ez tudat alatt sok nőt eleve visszatart attól, hogy versenyezzen a férfiakkal.

Feterik Szilvia étteremvezető, Királyhelmec

A nőnap nekem ugyanazt jelenti, mint más nemzetközi nap (melyekből 247 db-ot tartanak számon a Wikipédia szerint), vagyis semmi különlegeset. Nem érzem azt, hogy ez a nap alanyi jogon járna nekünk, nőknek. Egyszerűbben: nem érzem ünnepnek. Ebből kifolyólag el sem várom, hogy épp ezen a napon méltassanak. A szál virág, egy igazi csoki vagy egy vacsorameghívás viszont bármikor jólesik. Ellenben ha másokat látok ,,nőnapozni”, tudok neki örülni. Eszembe jut, hogy talán ő még nem vagy már sohasem lehet anyuka (így anyák napját nem ülhet), vagy hogy milyen figyelmes kolléga, aki ezen a napon kifejezheti háláját kedves kolléganője iránt. Adott esetben, hogy milyen úriember, aki őrzi a letűnt korok hangulatát. Vagy csak egyszerűen épp most esik jól neki ünnepelni.

Pfundtner Edit parlamenti képviselő, Pozsony

A nőnap szó hallatán azonnal a hagyományos „piros szegfűs nap” jut az eszembe. Apukám a mai napig vásárol virágot a család nőtagjainak ezen napon. A nőnap hagyománya jóval messzibbre nyúlik vissza, mint a szocializmusból ismert szakszervezeti ünnepségek. Napjainkban szerintem már feledésbe merült, hogy március 8. eredetileg nemzetközi megemlékezés a nőknek az azonos bérezés és munkaidő-csökkentés melletti harcias tüntetéseire. Az első tüntetésektől eltelt több mint 150 év alatt a nők jogai nagyban változtak, s nálunk a törvények értelmében biztosított a nemek közti egyenjogúság. Március 8-át én ezért nem ünnepként, inkább emléknapként tartom számon. A nők iránti tiszteletnek és megbecsülésnek azonban kevés csak egy napot szentelni az évben. Jobban örülnék, ha nem virágról vagy csokiról szólna ez a nap, hanem mondjuk, az azonos esélyek biztosításáról. A nemek közti fizetéskülönbség a mai napig fennáll, ennek felszámolása sokkal fontosabb, mint egy szál piros szegfű. Ezért idén március 8-án egy, A nők gazdasági szerepe a társadalomban témájú találkozón veszek részt. Addig is minden hölgytársamnak nemcsak boldog nőnapot, hanem tényleges esélyegyenlőséget és őszinte megbecsülést kívánok!

Dékány Niki slammer, Párkány

Emlékszem, amikor még kislányként kaptam apukámtól egy bonbont. Meg is kérdeztem, hát ezt meg miért? Ma van a nők napja, te is nő vagy, nem?! Apukám emlékeztetett rá, hogy én is nő vagyok. Apukámat pedig a nők napja emlékeztette arra, hogy emlékeztetnie kell, és hálát adnia azért, hogy vagyunk! Elvégre azt, hogy ő a világon van, egy nőnek köszönheti, és azt is, hogy én a világon vagyok. Ahogy a karácsony emlékeztet a szeretetre, a nők napja emlékeztet a világban való női jelenlét fontosságára, legyen az a nő lány, anya, nagymama, barátnő vagy feleség. Ez a nap arról a felismerésről is kéne, hogy szóljon, mely szerint a nők egyenrangúak, és éppoly értékesek, mint a férfiak. Szánalomra méltó képmutatásnak tartom, amikor politikusok a saját maguk népszerűsítésére használják ezt az ünnepet, és jogérvényesítés helyett virágot osztogatnak.

Lampl Zsuzsanna szociológus, Pozsony

Nekem a nőnap egy kellemes nap, mert amióta az eszem tudom, a családom férfi tagjai, vagyis először az apukám, a keresztapám, majd később a férjem és a fiam, sőt ma már a vejem is meglep valami szép virággal. És ez nekem tetszik. Vagyis a családunkban ez volt és ma is ez a természetes, épp ezért nincs miért forszíroznom a dolgot. Viszont az nem tetszik, amikor valaki fanyalogva beszél a nőnapról, főleg, ha egy nő teszi ezt. Talán nem tudja, vagy megfeledkezett arról, hogy több mint száz éve, amikor ez az ünnep „keletkezett”, a jogaikért sztrájkoltak a nők, olyan jogokért, amelyeket ma már természetesnek tartunk. Tehát köszönettel tartozunk nekik, valamint a hozzájuk csatlakozó régi férfiaknak, mert ilyenek is voltak. Azzal sem értek egyet, hogy fölösleges a nőnap, mert van anyák napja. És azok a nők, akik önhibájukon kívül nem válhatnak anyává? Nekik miért ne lehetne ünnepük? És még egy dolog: aki mindenen fanyalog, az ne csodálkozzon, ha a végén le se fütyülik.