Állunk rendelkezésére!

Ad: Aleppó messze van

Azok az emberek, akiknek gondolatai, cselekedetei egy hullámhosszon vannak a mieinkkel – ha távol vagyunk is egymástól, mégis azt érezzük –, hozzánk tartoznak. Így karácsony után, hogy Jézus születését ünnepeltük, s talán bennünk is megszületett a Megváltó, elgondolkodhatunk azon, hogy milyen csodálatos Földet adott nekünk a Fennvaló, és ehhez még szabad akaratot is kaptunk Tőle. Egyedül tőlünk függ, mire használjuk. Szomorú, hogy az emberiség ahelyett, hogy segítené egymást, öl és gyilkol, ki szóval, ki hazugsággal, ki fegyverrel. A Föld pedig sok sebből vérzik, amit mi, emberek ejtünk rajta, sőt egymáson is, az Úr pedig szomorúan szemlél bennünket, hogy akiknek az Ő dicsőségére és egymás megsegítésén kellene munkálkodnunk, gyilkoljuk egymást. Isten nem jön le a földre, hogy bottal megintse az emberiséget, Ő már réges-rég ránk hagyta prófétái által igéit és parancsolatait. Mi, emberek pedig egyre szabadabban és bátrabban farigcsáljuk a magunk kis istenségeit, Őt pedig kiszorítjuk házunkból, országunkból, sőt a világból is. Ám ha valami baj van, számon kérjük, hogy miért nem segített. Pedig Isten ugyanaz tegnap, ma és holnap, törvényei örökérvényűek, mert nála rend és harmónia van, minket pedig meghívott, hogy társai legyünk a teremtésben. De vajon hogyan nézheti azt, amikor meggyilkoljuk gyermekeinket, mielőtt megszülettek volna, betegeinket, szüleinket kegyes halállal küldjük a másvilágra, öregeinket, mert már semmire se jók, bedugjuk az öregotthonokba, családjainkban nem mi vagyunk a békességszerzők, házastársunkat, mint valami használati tárgyat, lecseréljük egy sikeresebb, fiatalabb, jobb életet ígérő társért? A lelkiismeretünket pedig megnyugtatjuk, hogy ez így törvény szerint való, és más is így csinálja. Napjainkban az a menő, aki a divatot követi. Azon már el sem gondolkodunk, hogy minden össze van mosva, maszatolva körülöttünk, már tiszta pohár is ragacsossá vált, de nem elmosni tanítanak meg bennünket a sok szennyet, hanem nagylelkűen kesztyűt ajánlanak mindenhez. Ha nem mi fogjuk eldönteni, hogy a sót nem lehet összekeverni a lekvárral, mert mindkettő hasznavehetetlenné válik, külön-külön viszont mindkettő igen fontos, akkor mi a becsapottak táborát fogjuk gyarapítani. Szomorú, hogy ebben a káosz felé rohanó világban már tudományos alapon akarják bebizonyítani, hogy az almafa nem is almát terem, hanem lehet, hogy szilvát. Nem azt mondják, hogy mind a kettő gyümölcs, és több fajtájuk is létezik, hanem ködösítenek, ez az érdekük. Mi kis emberek ezen nem nagyon tudunk változtatni, de ha megvizsgáljuk, hogy vajon mi, vagy Ki is lakik a lelkünk mélyén, és elkezdjük tenni a jót éppen ott, ahol vagyunk, és nem fáradunk belé, akkor annak előbb-utóbb eredménye lesz, s olyan pici, kis örömökben lesz részünk, amiből az egész élet összeáll. Néhanapján pedig kezünkbe kellene venni a Bibliát, beleolvasni, mert hamar rájönnénk, hogy az ember mit sem változott Mózes óta. Ő már a pusztai vándorlás idején leírta (MT 32,25), ami nekünk is nagyon tanulságos: „kinn a kard fogja pusztítani őket, odahaza a rémület, ifjút, szüzet egyaránt, csecsemőt és aggastyánt.” Ha valljuk, hogy Isten a mi Atyánk, akkor bizakodhatunk irgalmában, ha nem, akkor azoknak a jóindulatában reménykedhetünk, akik a hatalmat gyakorolják felettünk, hogy rátalálnak a helyes útra, és nem pusztítják el az emberiséget ezzel a gyönyörű Földdel együtt, amit azért kaptunk ajándékba, hogy benépesítsük, és békességben éljünk egymással.

Bugyi Mária, Nagymácséd

Közös örömünk, a Csali

Nekünk, szlovákiai magyaroknak a tavalyi év legnagyobb közös öröme a Csali, a somorjai gyermektáncegyüttes fellépése, továbbjutása és győzelme volt a Duna televízió Röpülj, páva tehetségkutató műsorában. Elragadóak voltak ezek a gyerek táncosok. Szépek, ügyesek, lelkesek. A képernyőre tapadva izgultunk értük, gyönyörködtünk bennük, és kívántuk, hogy sikeresek legyenek. Én úgy szurkoltam nekik, mintha az enyémek lettek volna. Vagy még jobban! Úgy, mint valamikor egy-egy osztályom tanulóinak fellépésén a színfalak mögött. Bár itt most jóval nagyobb volt a tét. A Röpülj, páva világraszóló rendezvény, országokat mozgatott meg. És ezen a kimagasló versenyen ott voltak a mieink is. A mi gyerekeink, a mi zenénk, tánclépéseink, népviseletünk. És ott voltak a tardoskeddi váska tánc kellékei, a váskák is. Ezek a drága, tehetséges, mosolygó gyerekek népi hagyományaink továbbvivői. Szeretjük őket, örülünk tehetségüknek, kitartásuknak. Minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek a felkészítőik is. Köszönjük az elvégzett és a folyamatos munkájukat. Azt, hogy a rájuk bízott gyerekekkel ilyen szinten foglalkoznak, sikeressé teszik őket, örömet, népszerűséget, szép élményeket szereznek nekik, miközben tanítják, nevelik őket. Gratulálok az együttesnek, további munkájukhoz kitartást és sok sikert kívánok!

Csomó Magda, Tardoskedd

A 60 éves ipolysági szakközép

2016-ban ünnepelték az ipolysági szakközépiskola fennállásának 60. évfordulóját. Október végén a díszbe öltözött tornateremben került sor arra az ünnepi műsorra, amelyet számos becses vendég tisztelt meg jelenlétével. A meghívást elfogadta többek között Milan Belica, a Nyitra Megyei Önkormányzat elnöke, Ladislav Marenčák alelnök, Milan Galaba oktatási főosztályvezető, Prékop Mária, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának igazgatója és több járási hivatalnok. A közel 200 meghívott között köszöntötték a Lévai járás középiskoláinak, az ipolysági régió alapiskoláinak igazgatóit, volt alkalmazottait és a megjelent egykori diákokat. Az ünnepélyes zászlóbevonulást követően az ipolysági Amadeus trió muzsikált, majd Máté Sabina és Antal Karina szavalt. Bugyi István mérnök, iskolaigazgató ünnepi beszédében elhangzott, hogy az elmúlt 60 év alatt több mint 4500 végzős hagyta el az intézményt. Külön köszöntötte a 85 éves Danis Ferenc mérnököt, aki 1968 és 1991 között töltötte be az iskolaigazgatói funkciót, és nagyon sok érdemet szerzett a mezőgazdasági szakemberek képzésében a Rimaszombati, a Losonci, a Nagykürtösi, a Lévai és az Érsekújvári járásból összesereglett tanulóifjúságból. Bugyi István iskolaigazgató hangsúlyozta, a sikeres, eredményes időszak mellett akadtak szomorúbbak is, de mindig sikerült talpra állnia, teljesíteni alapvető feladatát, a szakközépiskola legfontosabb szerepét: az alapiskolák végzős tanulóinak további oktatását és nevelését. Az emberi emlékezet rendkívüli ajándék, amely lehetővé teszi, hogy vissza is tekintsünk, és ha ezt megtesszük, rájövünk, hogy további munkánkhoz rengeteg energiára, bölcsességre, türelemre és lelkesedésre van szükségünk. Szerencsére, van honnan merítenünk. A mezőgazdasági szakok iránti csökkenő érdeklődés következtében az igazgatóság a már meglevő és bizonyos tradícióval rendelkezők mellett újak bevezetését szorgalmazta. Ennek első jeleként a 2004–2005-ös tanévben megnyílt a vállalkozói iskola is, majd 2005–2006-ban a két iskola egyesítésével létrejött az ipolysági összevont középiskola, ekkor újították fel a tornatermet, és átadták az újonnan létesített műfüves pályát.

2011-ben a Nyitra Megyei Önkormányzat határozata alapján a gyerki (Hrkovce) szakközépiskola megszűnt. Diákjait, alkalmazottait és az iskola által kínált szakokat intézményünkhöz csatolták. Így bővült fodrász szakkal a hároméves szakok száma. 2013–2014-ben új négyéves szak nyílt szolgáltatások az idegenforgalomban néven. Az ipolysági diákok érvényesülési aránya mutatja, hogy az ipolysági iskolának fontos helye van a régió tanintézményei közt.

Prékop Mária minisztériumi főosztályvezető köszöntőjében az oktatásügyi minisztérium emléklapját nyújtotta át Bugyi István igazgatónak. Gregor István mérnök, Ipolyság polgármestere is kiemelte a szakiskola szerepét a régió szakembereinek képzésében. Bejelentette, hogy az idén Ipolyság város polgármesterének díját a 60 éves szakközépiskolának adományozta.

Az ünnepi műsort az iskola diákjai, Gondos Kinga, Básty Alexandra, Lenicky Erik fellépése tette még színesebbé, akik két alkalommal is színpadra léptek – hatalmas sikerrel. Az iskola elmúlt 60 évét egy rövid, fényképekkel tarkított prezentációban mutatták be, majd a művészeti alapiskola táncosai egy pörgős néptáncbemutatóval kápráztatták el a közönséget.

Belányi János, egy 1960-as, első érettségiző

Reklámok

Minden tanulság, bölcsesség nélkül, pusztán a szórakozás kedvéért csemegéztem belőlük (ha tanulság mégis van, azt mindenki vonja le maga). Az egyik kedvencem egy lábgomba elleni krém reklámja. Rövid, homályos bevezető után (ami tulajdonképpen elterelés, elvonja a figyelmet a majd hamarosan felbukkanó, reklámozandó termékről) a család feje este a kád szélén üldögélve nézegeti a talpát, és már éppen nyúlna a szokásos lábgomba elleni krémért, de! Ó, borzalom! Nem találja. Azonnal odakiált a feleségének (a gyerek már alszik, nem kellene kiabálni, de hát gombás lábbal mégsem taposhat végig a házon), aki máris jön nagy mosollyal, frissen, fiatalosan, elegánsan, jól fésülten, és – mit ad Isten! – lábgomba elleni krémmel a kezében. Csakhogy ez most egy újfajta krém. Ezt nem lehetett mindjárt betenni a fürdőszobai szekrény polcára, ahol a korábbit tartották, hiszen ezt fel kellett vezetni (vagy a feleség a retiküljében tartja, hiszen bármikor gombariadó léphet fel). Ez az új krém ugyanannyi és ugyanolyan hatóanyagot tartalmaz, mint a korábban használt, ráadásul még olcsóbb is! És ha ez még nem volna elég, a feleség kedvesen (és professzionálisan) megnyugtatja a férjét, hogy neki is bevált! Kérdés, vajon mennyire válhat be egy készítmény, mely sosem gyógyít ki, és amelyből állandóan kell, hogy legyen otthon?

Szívem csücskei a mosópor-, mosogatószer- és egyéb háztartásban nélkülözhetetlen vegyszerek reklámjai. Ezek szereplői kivétel nélkül nem túl csinos, de tökéletesen ápolt, nem divatos, de frissen vasalt ruhát viselő háziasszonyok (mellékszerepben a szintén nem túl feltűnő férjek, esetleg gyerekek, akik elslisszolnak a házimunka elől, sőt szabadidejükben azon agyalnak a kis huncutok, hogyan tegyék még nehezebbé anya dolgát). A vendégként érkező fiatalasszony már a vacsora előtt kiszúrja, hogy vendéglátójánál igencsak fogytán a mosogatószer. Aggódva szóvá is teszi, de szerencsére kiderül, hogy egy cseppnyi mosogatószerrel akár egy lagzi után is csillivillire mosogathatnánk pár száz tányért! Ezek a reklámok az átlag háziasszonynak szólnak, aki már nem érzi magát érintettnek a parfüm-, smink- és narancsbőr elleni krém reklámokban, de mosogatószerre még neki is szüksége van.

Külön kategóriát képviselnek az idősebbeknek szóló reklámok. Ezek persze főleg gyógyszeresek. Ízületi fájdalmak, prosztatamegnagyobbodás, inkontinencia. Ezekből is mindig van olcsóbb változat. A szereplők itt is kedvenceim: az öregúr korát csak ősz haja árulja el, egyébként kockás a hasa a kötött pulcsi alatt. Minden vágya, hogy kis unokáját dobálja a levegőbe, vagy focizzon vele. Élete párja is tökéletesen ápolt, olyan csinos, amilyen én húszévesen sem voltam, alakjából ítélve napi szinten edz, mosolygós, kiegyensúlyozott, csak az a fránya inkontinencia! Egyébként ő is legszívesebben az unokát nyüstöli, térdén lovagoltatja, vagy csak úgy futkároznak a meseszép természetben. Vegyünk példát róluk! ☺

De láttam ám durvát is, amin tényleg megdöbbentem. Rövid, ám velős. Eleged van egy húzós munkanap után? Ha még nincs elég bátorságod, hogy kinyírd a főnököd, egyelőre gyakorolj a tankos videójátékon! (Nem gyerekeknek szól, de valószínűleg ők is látják a reklámot.) Menj haza, és a számítógép előtt lőj le mindent, ami virtuálisan él és mozog, pusztíts!!! Csoda-e, hogy ilyenné válik a világ körülöttünk?

Csáky Alexandra, Ipolyság

Vízkereszti maraton

Elmúlt a karácsony, elmúlt a szilveszter, és jött a vízkereszt. Idén ismét, már 7. alkalommal rendezte meg január 7-én a Gútai Maratoni Club és segítője, a Hello Gúta a vízkereszti maratont és félmaratont. A nemzetközi verseny résztvevői a Vásár téren gyülekeztek, közel 200 sportoló, Szlovákiából, Magyarországról, a Vajdaságból és Ausztriából. A maratonfutók (42,195 km) narancssárga, a félmaratonosok (21,1 km) sárga rajtszámmal indultak. Öt perccel 10 óra előtt Gúta alpolgármestere, Koczkás Beáta elindította a versenyt, a kellemes napos, de –14 fokos időben északi szél borzolta a résztvevőket és a szurkolókat. Hagyományosan tüzérségi ágyú dörrenésére vágtak neki a sportolók a távnak. Minden elismerés mindazoknak, akik ebben az extrém hidegben végigfutották a távot.

Eredmények: Maraton: 1. Valachov Jakub, Malacka; 2. Muhai Gábor, Szolnok; 3. Kovács Tibor, Losonc. Félmaraton: 1. Kavský Miroslav, Máriatölgyes; 2. Balázs Levente, Budapest; 3. Korčok Július, Korpona; 11. Ollé Tibor, Gúta.

Paulovics László, Gúta

Utcai trükkök

Talán nem kell hangsúlyozni, pénzfelvételnél, főleg utcai bankomatnál, nagyon körültekintőnek kell lennünk. A legbiztosabb, ha az ember mindig ugyanazon a helyen vesz ki pénzt. Személy szerint még a megszokott helyen is mindig ellenőrzöm, nem érzékelhető-e valamilyen oda nem illő szerkezet vagy más anomália a gépen, hisz a tolvajok számtalan trükköt ismernek. Óvatosságom ellenére mégis megkíséreltek fényes nappal meglopni, egy viszonylag primitív trükkel, kihasználva a bankautomata közelségét az utcasarokhoz. Abban a pillanatban, amikor a gép kiadta az összeget, a sarok mögül hirtelen mellettem termett egy fiatalember, az orrom alá dugott egy papírskatulyát, és felszólított, vegyek tőle olcsón borotvagépet. Reflexszerűen megmarkoltam a pénzemet, és mintha megsejtettem volna, honnan fenyeget a valós veszély, ellenkező irányba fordítottam a fejem. Két lépésre tőlem egy másik fiatalember közeledett, de amint meglátta, hogy felfedeztem, sarkon fordult és elsietett. Pillanat műve volt az egész. Visszafordultam az előző srác felé, aki valamivel lassabban reagált, nagy hangerővel ráordítottam, felkeltve a járókelők figyelmét, mire ez az alak is sietősen elkotródott a sarkon túlra, ahonnan jött. Feltételezem, lehetett egy harmadik elkövető is a társaságban, aki távolabbról figyelve irányított, másképpen nehéz lett volna összehangolni a történéseket. Elképzeltem, hogyan végződött volna az eset, ha egy idős emberrel történik ugyanez. Nekem szerencsém volt, működtek az ösztöneim.

Domonkos Péter, Somorja

Kedves Vasárnap!

Nagyon örülök a hét minden napjának, de a keddnek a legjobban, mert kíváncsian várom a Vasárnapot. Bevallom, az első, amit megnézek, az a kézimunka, versek, virágok, receptek. Aztán elolvasom minden lapját, mert érdekes, okos, kedves hetilap.

Fazekas Mária, Lédec