Agyigó, agyigó, fassang, fassang…

Szól a Nyitra megyei farsangi köszöntő refrénje Kodály feljegyzésében. Farsang úrfi jó kemény hideggel köszöntött ránk, olyan széllel bélelt köpönyeget teregetett, hogy csak na. Alig ért ide a vízkereszt, máris vastag hó ropogott reggel a talpunk alatt, igaz, délutánra sok helyen olvadásnak indult, de azért vidáman köszönthettük a farsang elejét. Áldott legyen az embernek a rosszat is jóra fordítani képes ösztöne, mert ugye a farsangi Karnevál herceg neve is a halállal volt kapcsolatos hajdanán, azt jelentette, a hullaház szolgája, sírásó. Olvastam valahol, hogy az úr születésének ezredik évéhez közeledve iszonyú félelem fogta el az embereket, hogy jön ám a világvége, s amikor az szépen elmaradt, hát féktelen tobzódásba kezdtek, s a Halál kigúnyolására bohókás szokások kerekedtek, s a farsang farkán Karnevál herceggel csúfosan kihajtották a ronda telet, megfricskázták a Halált.

Ígyen történik ez manapság is, mert a végletes, néha féktelen időjárás sem tudja ám elintézni, hogy a bálozás, a mulatozás csak úgy elsikkadjon. Így van ez rendjén. Megérdemli nemcsak a dúsgazdag, a csillogó termekben, fényes ruhákban felvonuló réteg, hanem a legszegényebb is, még bizony a hajléktalan is a szórakozást. Szükségünk van rá, na.

Apropó: hajléktalan (pedig csak vidámat akartam most). Sokan, sok helyen, nagyon sok jót tesznek a fázókért, az éhezőkért. Rengeteg a segítő kéz, az ételt, meleg teát, meleg ruhát osztó, de azt gondolom, a nyomorgók, a fedél nélküliek helyzetét nem oldja meg az alkalmankénti zsíros kenyér, meleg kabát. Nem tudom, hány helyen volt igazi eredménye ennek a kabátosdinak. Tudják, ez a mostanában kitalált jótékonykodás, hogy ha fázol, elviheted. Mert bizony azt gondolom, sok ügyeskedő is hasznot húzott az ingyenjóból, ahogy ez már mifelénk lenni szokott. S bizony láttam én a tévében olyan hölgyet is sorakozni a tál meleg ételért, akinek mind a tíz ujján gyűrű ékeskedett, s mind a tíz hosszú körme vörösre volt festve.

Ámde most farsang van. Kell a mulatság, a kacaj, a tánc, a maskara, hiszen ebben a komor, zárkózott világban olyan melengető az egymásnak örülés néhány órája, napja, hete. Meg a téli hideget, sötétséget, depressziót is olyan jól oldja. Húshagyókeddig mehet a mulatság! Megperdűl egyszerre Izsák száraz fája, // Zengő szerszámokkal kíséri bandája, // Kellemes hangzások a szálát bétöltik, // Az ifjú szíveket örömre felkőltik. // Mindenütt a vendég kezd már örvendeni // S viszketeges lábát táncra készíteni: // Az únalom s bánat iromba szárnyakon // Kirepűl lekókkadt fővel az ablakon. (Csokonai: Dorottya)

Olyan különleges, izgalmas történeteket lehet olvasni a neten erről a farsangról, az eredetéről, a régi varázsos szokásokról, hogy kedve lenne az embernek mindet átélni, feléleszteni, maskarázni sokat, sokat, mert a tél is bizony nem mindig vicces bohóctréfákat űzött velünk, mennyi kelekótyaságot művelt, sokszor bolondosabb volt, mint a legbolondosabb április, hát megbocsátható, sőt egyenesen kell a vígság, evés-ivás, ugra-bugra. S az egyik legfontosabbat, a szalagos farsangi fánkot még nem is említettem, pedig kihagyhatatlan ebben az időszakban. Nem tudom, divat-e még valahol, az én gyerekkoromban vittük szerte a rokonságnak hímzett asztali kendőbe takarva anyánk varázslatos fánkjait kóstolóba, s kaptuk cserébe a rokonokét. Hej, de szép emlék! Azt javaslom hát, aki szereti, teheti, farsangolja ki magát alaposan, mert ki tudja, milyen hosszú, milyen meglepetésekkel teli időszakot hoz majd még ez az év nekünk.

Aztán VASÁRNAP délután itt vagyok már, és elmehetnénk a Kiskormosba, vagy vigyelek valami flancosabb helyre?

Ugron Zsolna – Meskó Zsolt: Szerelemféltők