Karlovy Vary, a meseváros

Ki kell állnia egy nem akármilyen próbát. Két ujját egyetlen percig a nagy ivócsarnok hatvanfokos forrásában kell tartania, s akkor (újra) rátalál a szerelem. Hát, ilyen ez a város! Miközben hű maradt a Monarchia szelleméhez, felrázza álmából az embert, ne vesztegesse az idejét, eszményi társra sehol sem lel. És kár a két ujjáért! Hatvan másodpercig ugyanis senki sem bírja bent tartani a forró vízsugárban.

Hasonlóan forró gyógyforrásból egyébként több is van a városban. Az egyik, a korzó közepén, a Mária Magdolna-templom előtt, tizenöt méter magasba lövell, és meleg vízzel táplálja a belvárost kettészelő patakot. Ezért az örökös pára a Teplá felett, legalábbis a forráshoz közeli szakaszán, mert távolabb, ahol már normális hőmérsékletű a víz, pisztrángok is feltűnnek a kövek között. Nyolcvanhárom forrásából eddig tizenkettőt hasznosított a város, ezeket gyógyászati célokra használják, hiszen negyvenféle ásványi anyagot tartalmaznak. Azok, akik gyógyulni járnak ide, fürdőzéseik során hosszasan elmerenghetnek a múltról, hiszen a történelem még a kádakban, a medencékben is jelen van. A hétvégi turisták pedig lapos, kecses nyakú bögrékből kortyolgathatják a különböző testi panaszokat orvosló gyógyvizet. De ha valami nagyon másra vágynak, akkor ott a tizenharmadik forrás, amelynek gyorsabban érezhető a hatása. Az itt gyártott, világszerte ismert és közkedvelt gyógylikőr, a Becherovka, amelynek receptjéhez még azok sem tudnak hozzájutni, akik naponta lépik át a gyár kapuját.

Karlovy Vary évszázadok óta őrzi egyedi varázsát és megfejthetetlen titkát.

Gazdag ez a város, sok mindennel büszkélkedhet. Van sója, kőrózsája, üvege és porcelánja, ostyája, méghozzá olyan, amilyen egyetlen városnak sem a világon. A karlsbadi sót például egy hetvenhárom fokos forrásból nyerik, s a legjobb hashajtók egyike. Kőrózsája az örök szerelem jelképe, hiszen szirmait és szárát a forrásvizek ásványai formálják. Üvege: kristály. A Moser-gyár poharai, dísztárgyai, csillárjai idestova százhatvan éve kapósak a világban. Uralkodók, államfők, világsztárok nem hagyják el üres kézzel a várost. Ha nem itteni kristállyal gazdagítják otthoni vagyonukat, akkor a helyi porcelángyár termékeivel búcsúznak Karlovy Varytól. A kék-fehér hagymamintás étkészletekből és a rózsaszín-arany díszítésű kávésszettekből fogy a legtöbb, legyenek bármilyen drágák is. Az ostya pedig, az isteni ostya itt a legfinomabb. Frissen, melegen. Mogyorós-vaníliás illata az egész várost belengi. Lehet fogvacogtató hideg vagy kánikulai meleg, ezt a valóban ínycsiklandó illatot nem győzi le semmi.

Karlovy Vary mindenben páratlan.

Két leghíresebb szállodája, a Thermal és a Pupp között mesekönyvbe illő épületsorok állnak egymással szemben. De amíg a Pupp, a Grandhotel Pupp a kifinomult ízlés, a pompa és az elegancia csodás háza, betonerejével dicsekvő „mostohatestvére”, a Thermal a szocialista építészet elszomorító iskolapéldája. Lerombolására vagy átépítésére eddig egyetlen cég sem vállalkozott, ám ha lenne is ilyen, ki tudja, hány évre fosztaná meg Európa egyik A kategóriás filmes mustráját elválaszthatatlan „palotájától”, amelynek a szemközti hegyoldalban szabad ég alatti medencéje van. Onnan pedig egy frissítő koktéllal a kezében parádés panorámában gyönyörködhet az ember. De megnyugszik a lelke annak is, aki a túloldalon, a Dvořák park padján ülve fürdik a festői körképekben. Az 1878-ban létesített park hatalmas fái, ritkaságszámba menő bokrai, színpompás virágágyásai között szinte megáll az idő, legalábbis arra a néhány percre, amelyet ott töltünk. S ha szerencsénk van, éppen akkor virágoznak a terebélyes szomorúfűz alatt meghúzódó, képeslapra illő tavacska vízirózsái. Kell-e ennél több egy romantikus léleknek?

Karlovy Vary a filmesek paradicsoma is.

A Pupp Szálló például a 007-es ügynököt, James Bondot is vendégül látta már. Itt forgatták ugyanis a Casino Royal halálos kártyapartiját, amikor is az ügynököt alakító Daniel Craignek megmérgezték az italát. A fesztivál idején a legnagyobb sztárok kapnak itt minden igényt kielégítő lakosztályt. Michael Douglastól John Travoltáig, Leonardo DiCapriótól Antonio Banderasig, John Malkovichtól Richard Gere-ig sokan töltöttek itt pár éjszakát, de voltak már e helynek híres magyar vendégei is. Például Törőcsik Mari és Szabó István. A kétszázhuszonnyolc szobás luxusszállodát negyven évig, a kommunista uralom ideje alatt Grandhotel Moskvának hívták. Eredeti fényét 1989-ben nyerte vissza, amikor nemcsak a homlokzatát, hanem a belső terét is felújították. Több külföldi forgatócsoport dolgozott már a Kolonnádon is. A nagy ivócsarnok oszlopai között a Klaus Maria Brandauer által megformált Hanussen is megfordult, az akkor már Oscar-díjas Szabó István rendezésében.

Karlovy Vary szállodáinak, üveg-, porcelán- és ékszerboltjainak jelentős része ma orosz kezekben van. Három golfpályája is „jól beszél” oroszul. A rendszerváltás évében hazautazott, addig több évtizeden át „ideiglenesen” itt élt szovjet katonatisztek ugyanis szép lassan családostul visszaszivárogtak a városba. Tiszti egyenruhájukat természetesen Szovjet Anyácska ölében hagyták, ide már divatos joggingszerkóban suhantak vissza. Pénzük volt annyi, hogy abból már egy kisebb tengerjáró hajót is vehettek volna, de régi kapcsolataikat kihasználva itt vásároltak ingatlant. Ezt meg azt. Eleinte csak panziókat, kisebb boltokat. A férjek „vállalkozók” lettek, feleségük a legtöbb esetben zenetanár, eladó vagy szállodai alkalmazott. Rövid időn belül aztán nagyot léptek előre a társadalmi ranglistán. A kikupálódás gyors lejáratú folyamat volt, a „társadalmi átrendeződés” nem kevésbé. Volt idő, amikor a város, régi nevéhez, a Karlsbadhoz híven, németektől volt hangos. Ma az oroszoké a belváros. Cakompakk. A helybéliek irántuk érzett haragja pedig elfogadásra, elismerésre váltott. Tudják ugyanis: városuk kicsinosításában, felvirágoztatásában, sőt a régi rendszer nyomainak eltüntetésében oroszlánrésze van az itt letelepedett orosz oligarchának. Az égővörös ajkú bárisnyákat pedig felváltották az igazán elegáns külsőt öltött zsenscsinák, akik párjukba kapaszkodva úgy grasszálnak a város szívében, olyan magabiztossággal és olyan méltósággal, mint a legtehetősebb nyugati turisták. Otthonérzetüket pedig mi sem példázza jobban, mint egy nyári, vasárnap délelőtti élményem, amikor is a régi vásárcsarnok fehérre meszelt, facsipkés boltívei alatt egy fiatal orosz anyuka, évekkel korábban talán más napokat megélt balerina, tütübe öltöztetett, hétéves kislányát dresszírozta órákon át a turisták szeme láttára. A törékeny testű gyerkőc mamája elhagyott hivatására készülve ellenkezés nélkül, alázattal ismételgette a ráparancsolt lépéseket, mozdulatokat, forgásokat. Csak remélni tudom, hogy mindez nem történt hiába, és Olenykából pár év múlva csodálatos hattyúlány lesz.

Karlovy Varynak természetesen színháza is van.

Nem is akármilyen! Monte-Carlóban, a franciák kedvelt – de egészen más típusú fürdővárosában – annak idején Szergej Gyagilev táborozott le akkor már világot járt együttesével, az Orosz Balettel. Sztártáncosa, Vaszlav Nizsinszkij pedig, akárcsak Isadora Duncan, a szabad tánc amerikai istennője, többször járt Karlovy Varyban. És minden bizonnyal nemcsak kurortokra sétált le a panziójából, hanem délutáni sétákra is, amelyek során a színház épületét is megcsodálhatta. Igazi ékszerdoboz az is, akár a pozsonyi Opera vagy a Vígszínház, hiszen közösek a tervezői: Ferdinand Fellner és Hermann Helmer. Az aranyfestékkel kívül is, belül is bőségesen ékesített épület alapjait 1884-ben rakták le, és két év múlva már meg is nyitotta kapuját. Kilencvennégy négyzetméteres színpadi függönyét és mennyezeti freskóit egész Európa irigyli. Festője ugyanis nem más, mint Gustav Klimt, a szecesszió osztrák nagymestere, akinek cseh származású apja aranyművesként dolgozott. Fiának két segítőtársa volt a színházban látható alkotásai létrehozásában. Öccse, Ernst Klimt és barátja, Franz Matsch. A függönyön önmagát is megörökítette Gustav Klimt. A költészet apoteózisa címet viselő festményének lenti, jobb oldali sarkában ő furulyázik szúrós tekintettel. A költő három múzsája pedig nem más, mint Klimt három szépséges lánytestvére.

S akinek ennyi látnivaló is kevés, annak nem ajánlhatok mást, mint felgyalogolni a Diana kilátóba, ahonnan az egész város az ember szeme elé tárul. Félúton pedig megállhat annál a sziklánál, amelynek tájékán a monda szerint IV. Károly cseh király (róla kapta nevét a város), szarvast űzött egy vadászat során, s a menekülő állat erről a szikláról ugrott a mélybe. Nem mellesleg: ez a szarvas szerepel Arany János Toldijában, miután hőse, az erős béreslegény bekerül IV. Károly vadászseregébe. Ha már egyszer Arany János annyiszor gyógyíttatta magát a világnak ezen a szépséges pontján…!