Ez a mi grundunk!

Cukorvattává édesített, agyontupírozott, csillivilli musicalek, látványos, ám valótlan, életmentes történetek tucatját kínáló limonádéprodukciók helyett itt egy szellemes, a lehető legmagasabb művészi színvonalon előadott darabot kap a csodára és valódi értékre éhes publikum. Ahogy Geszti Péter, a társulat új zenés produkciójának egyik alkotója mondja: egy nemes irodalmi alapanyagból készült nívós és lendületes darabot. Molnár Ferenc műve, A Pál utcai fiúk zenés-táncos változatát.

Először 1906-ban, egy ifjúsági folyóiratban, a Tanulók lapjában jelent meg a regény, folytatásokban. Egy évvel később már könyv formájában is napvilágot látott. Nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy külföldön is ez legyen a legismertebb magyar regény. Egymás után fordították le különböző nyelvekre. A lengyel, a japán, az olasz iskolákban még ma is ajánlott olvasmány. Kötelező csak a magyar tanintézetekben lett, bár ez a megnevezés sem ártott az olvasottságának. A regény főszereplői, Nemecsek Ernő, Boka, Csele, Csónakos, Geréb, Áts Feri, Weisz, Rácz, a Pásztor fivérek és a többiek ugyanis – viselkedési formájuknak köszönhetően – egytől egyig emblematikus hősökké vagy éppen antihősökké váltak. Molnár Ferenc révén még új fogalmak is gyökeret eresztettek a magyar nyelvben. A grund, a gittegylet, a Füvészkert a szerző által köszöntöttek be az életünkbe, s még egy ronda német szót is megtanultunk a kedvéért. Az einstandot. Ami magyarul annyit jelent: egy erős fiú elkobozza, vagyis hadizsákmánynak nyilvánítja gyöngébb társa golyóját, s ha a vesztes ellenállni merészel, erőszak áldozata lesz. Ahogy Molnár írja: „Az einstand tehát hadüzenet is, egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de valós kijelentése.”

A könyv után jött a film. Először 1969-ben, Fábri Zoltán rendezésében, magyar–amerikai koprodukcióban. The Pal Street Boys. Budapesten forgatták, a főbb szerepekben amerikai gyerekszínészekkel. De Rácz tanár úr Pécsi Sándor volt. Nemecsek édesanyja: Törőcsik Mari. 2003-ban aztán elkészült a regény kétrészes olasz tévéfilmváltozata is. I ragazzi della via Pál. Budapesten forgatták azt is, magyar srácokkal. Boka Giovanni volt a filmben, Geréb: Desiderio, Nemecsek: Ernesto, Weisz: Francesco, de például Csele megmaradt Cselének, hiszen az olaszosan hangzott. A grund őrét Mario Adorf, Nemecsek anyját Virna Lisi formálta meg, a mellékszerepekben viszont magyar színészek is feltűntek. Harkányi Endre, Molnár Piroska, Mácsai Pál, Ónodi Eszter, Kolos István. Végül jött a Nagy Könyv című 2005-ös irodalmi műsor a televízióban. Szerkesztői (köztük Geszti Péter) Magyarország kedvenc regényeit válogatták össze, majd huszonöt perces filmben dolgozták fel a listára került műveket. A Pál utcai fiúkból Török Ferenc rendezett kisfilmet. Geszti rapszövegeket írt a szereplőknek, amelyeknek akkora sikere lett, hogy el is határozta: Dés Lászlóval egyszer zenés darabot fognak készíteni a regényből. A dzsungel könyve akkortájt már több mint tíz éve szerepelt a Vígszínház műsorán. És azt is Dés Lászlóval hozták létre. A színpadi változathoz szükséges jogokat azonban nem volt könnyű megszerezni. A kilenc Molnár-jogutódból nem mindenki él Magyarországon, sőt Európában sem. Évekbe telt, míg összeülhetett a nagy csapat, hogy belevághassanak e kivételes munkába. Marton László rendező Radnóti Zsuzsát dramaturgként, Grecsó Krisztiánt íróként, Horváth Csabát koreográfusként állította maga mellé, amikor Dés és Geszti már a frontvonalban alkotott. Ölfarakással teli grundot Khell Csörsz álmodott a Vígszínház színpadára, de illúziókeltő az osztály és a Füvészkert díszlete is.

„Nagy a világ, és ránk se ránt, hogy errefelé a követ ki veti ránk…” – éneklik a Pál utcai fiúk, akik az iskolapadból kiszabadulva szinte csatakiáltással rohannak a grundra, a zajos utcák keretezte szűk telekre, ahol a tenyérnyi zöld gyepen, a farakások között kiélhetik álmaikat, játékos kedvüket, romantikus képzeletüket. Molnár Ferenc műve ugyanis az ifjúság örök kalandvágyának, jobbat és szebbet akarásának megkapóan szép regénye. A vígszínházi produkció alkotói ezt teszik átélhetővé minden generáció számára. Az önazonosságnak, a bátorságnak és önfeláldozásnak ez a tipikusan kelet-európai története meglelte helyét a színpadon. Molnár Ferenc, aki a Vígszínház házi szerzője volt, büszkén és meghatottan nézné ezt a lélekkel teli és erőtől, tehetségtől duzzadó, pompás előadást, amelyben egyszerre jelenik meg páratlan zsenije, mélységes emberismerete és gazdag élettapasztalata. Amennyire szívbemarkoló a regény, ugyanannyira szívbemarkoló az előadás. Lélekben még a felnőtt néző is odaképzeli magát a grundra, beáll a Pál utcaiak csapatába, hogy megsegítse őket a rivális társasággal szemben, állva a vörösingesek támadásait. Haragszunk a velük szövetkező Gerébre, drukkolunk a vézna, ám hűséges Nemecseknek, együtt kuncogunk Csónakossal, szeretjük Bokát, Barabást, Richtert, Cselét, elítéljük Áts Ferit és a Pásztor fivéreket, de név szerint felsorolhatnánk mindkét csapat tagjait, hiszen az összes fiúban van valami, amivel érzelmeket tudnak kiváltani bennünk. S akkor még nem is beszéltünk Rácz tanár úrról vagy Janóról.

Katartikus élmény az előadás. Valósággal átmossa az ember lelkét. Rendet tesz benne. Feltölti. Megnyugtatja. Elhiteti vele, hogy értelme van mindennek, amit az elveiért tesz. Hogy ragaszkodik az értékrendjéhez. Íratlan etikai szabályokhoz. Morálhoz. Hogy bármilyen durva is a világ, ember embernek nem lehet farkasa.

„Megdöbbentem, amikor újraolvastam a regényt – meséli Marton László, A Pál utcai fiúk rendezője, aki már olyan előadásokkal gazdagította a Vígszínházat s ezzel együtt a magyar színjátszást, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Harmincéves vagyok, A padlás, a Jó estét nyár, jó estét szerelem vagy az Óz, a csodák csodája. – Megdöbbentem, mert annyi év után ismét megszólított. Nekem erre minden darabnál szükségem van. Anélkül nem tudnék dolgozni. Számomra nagyon fontos, hogy kötődjek az anyaghoz. S amikor Geszti Péter és Dés László kérésére újra kezembe vettem a regényt, mellbe vágott, hogy milyen igazi remekmű, s hogy milyen polifon módon pendít meg témákat, amelyek később felerősödtek, fontosak lettek, és befolyásolták a 20. század emberének életét. Molnár műve több mint ifjúsági regény. Kamaszkorunkban, amikor egy barát elárul bennünket, a felnőttvilág legyint egyet, hogy ugyan már! Pedig egy gyerek, egy kamasz is megél minden egyes problémát, és nyomot is hagy benne sok minden. Az árulás árulás, a hűség hűség marad. Ilyen értelemben, úgy látszik, én nem is nőttem fel. Szeretem, ha valaki hű marad az elveihez. Vagy bizonyos elvek mentén él, mert azzal hasznára tud válni egy közösségnek. Azok pedig, akik elárulják ezeket a kis közösségeket, minden alkalommal óriási kárt okoznak. A Pál utcai fiúk pontos és egyszerű, de alapvető kérdések mentén beszél, és felerősít egy helyzetet. Ugyanis krízishelyzet van. A vörösingesek el akarják venni a grundot, s egyszer csak mindenkiről kiderül, hogy milyen. Van, aki értelmes és okos, de elbukik a hűségpróbán, és árulóvá lesz. Hangsúlyozom, ez egy igazi remekmű, s bár gyerekek közt játszódik, semmilyen ponton nincs benne művészi kompromisszum. Ebben a műben minden benne van, aminek egy jó regényben benne kell lennie.”

Harsogóan tehetséges fiatalok játszanak az előadásban. Szerepeltetésüket komoly válogatás előzte meg, a próbák pedig mindenkitől nagy odaadást, erőfeszítést kívántak. Nemecseket a színház friss tagja, Vecsei Miklós alakítja, aki rendezője, Marton László növendéke volt a főiskolán.

„Nagyon különleges, sokirányú tehetség – így a tanár úr. – Író is, költő is, színpadi átdolgozó, fordító, és még csak huszonnégy éves. Intellektuálisan nagyon vonzó személyiség, emellett rendkívül tehetséges színész. Bár magas és vonzó külsejű fiú, s első pillanatban nem is fedi a regénybeli Nemecsek-képet, a lelkében ott van az a tisztaság és idealizmus, amely Nemecsek legfontosabb tulajdonsága. Hogy az eszményeiért élni és halni képes. Ezt nagyon kevés színész tudja eljátszani. Miklós lényében benne van mindez.”

A Bokát alakító Wunderlich József ugyan nem volt a tanítványa Marton Lászlónak, de mint mondja: olyan közeli, szeretetteli viszonyban van vele, mintha az lett volna.

„Láttam a vizsgáiban, s kezdettől fogva éreztem, hogy nagyon izgalmas színész lehet belőle. Mivel briliánsan énekel, minden zenés feladatot vele oldattak meg az osztályban. Pécsen is több musicalben, operettben játszott. Komoly kvalitású színészként szerződött a Vígszínházba, és már most látni lehet, hogy nagyon nagy jövő áll előtte.”

Ember Márk az idősebb Pásztort alakítja sodró energiával.

„Ő még növendék az egyetemen, de nem lehet nem észrevenni benne, hogy mennyire különlegesen, eredetien gondolkodó színész, és milyen erős fantáziával formálja meg a szerepét. Az énektudása is kiváló. Büszke vagyok rá, hogy itt van nálunk.”

Richter, aki köz- és váltóügyvéd apjától okmánybélyegeket lop a gittegyletnek, Csiby Gergő finom játékával válik az előadás egyik kiemelkedő alakjává.

„Gergő bábosztályba jár a főiskolán, ahol kicsit nehezebb megítélni a színészi minőséget – vélekedik Marton László. – Őt valahogy mégis igazi színésznek érzem. A koreográfusnak, Horváth Csabának is nagyon tetszett a válogatáson, mert meggyőzően szerepelt végig. Mivel ügyvéd fia a darabban, egy picit úgy is viselkedik, mint az édesapja. Fess, precíz, elegáns. Valóban más, mint a többi srác.”

Olvasom a regény utolsó sorait: „És másnap, amikor az egész osztály néma, ünnepies csendben ült a helyén… Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek mindannyian küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.”

Hogy mi is az élet…? Százféle válaszunk lehet erre a kérdésre. De mind a száz ott van a Vígszínház előadásában.