Háromszor, ugyanott

<p>Kezdetnek hibátlan. Végzős színinövendékként osztályvezető tanára, Emília Vášáryová mellett indult a Szlovák Nemzeti Színház Fanny és Alexander című előadásában. De már előtte, egy másik darabban, Ján Palárik Megbékélésében a Nemzeti dalt szavalta magyarul. Harmadszorra a Sissibe hívták. Uzsák Dávid Párkányban érettségizett, Londonban volt ösztöndíjas, Pozsonyban végzett. Magyar színpadon még nem játszott. Szívesen menne, ha hívnák.</p>

* Milka Vášáryová olyan elragadtatással ajánlotta a figyelmembe, ahogy az utóbbi években szinte senkit. Büszkeség, elismerés és mérhetetlen szeretet áradt a szavaiból. Mester és tanítványa nagy egymásra találását gyanítom ebben.

Nem is tudom, mikor kezdődött. Talán a második évben, amikor Shakespeare-szövegekkel dolgoztunk. Mercutiót kaptam a Rómeó és Júliában. Örültem nagyon, épp erre a szerepre vágytam. És nemcsak a vívás miatt. Úgy éreztem, ott tudok mit mutatni magamból. A harmadik évben A revizoron dolgoztunk. Gogol. Volt egy próba, ami nagyon megmaradt bennem. Hlesztakovot játszottam, de nagyon nem ment valami miatt. Kínlódtam, vergődtem a szerepben. Panyi Milkának van egy speciális pedagógiai módszere. Pontosan tudja, melyik gombot kell megnyomni az emberen. Oda nyúl, ahova kell. A jelenet szerint rá kellett hajtanom a tanfelügyelőnőre. Csináltam én mindent, csak ügyetlenül. Panyi Milka ki is szúrta azonnal Az egész osztály előtt azt kérdezte: »Dávid, te nem tudsz meghódítani egy nőt?« Mindenki döbbenten nézett, ami engem annyira felzaklatott, hogy dühömben majd szétvertem a falat. Ordítoztam, káromkodtam.

* Magyarul vagy szlovákul?

Nálam három nyelv működik együtt. A magyar, a szlovák és az angol. Már a gimnáziumban, Párkányban is jó voltam angolból. Ezért választottam később, már a színművészeti főiskolán az angliai ösztöndíjat.

* De miután megnyugodott…

… segített, hogy jól kibőgtem magamat. Akkor nagyon nehezteltem panyi Milkára. Időbe telt, míg beláttam az igazát, de ma már azt is elmondhatom, hogy azok voltak a főiskolán a legjobb próbáink, amelyeken ő is ott volt, és a sokszor fájó megjegyzéseivel segített bennünket. Ugyanis azokból a helyzetekből tanultam a legtöbbet.

* Nekem azt is megemlítette, hogy miután hazajött Londonból, Hamlet híres monológjával, a Lenni vagy nem lenni?-vel, amelyet természetesen angolul adott elő, végérvényesen belopta magát a szívébe.

Egyre több embertől hallom ugyanezt a történetet. Meg hogy azt hitte, nem fogok hazajönni Londonból.

* Másik osztályvezető tanára Zuzana Kronerová volt. Hozzá is ilyen szoros lelki kapcsolat köti?

Ő sokkal visszafogottabb, mint panyi Milka. A véleményét is csak úgy burkoltan mondta el egy-egy próba végén. Panyi Milka határozottan közli, ha valami nem teszik neki. Nem érdekli őt, ha valaki megsértődik. Nekem sokáig az okozott gondot, hogy az energiaszintem kevésnek bizonyult egy-egy színpadi helyzet megoldásához. Kellett valaki, aki mindent kitaposott belőlem.

* Ettől függetlenül voltak pillanatai, amikor annyira elkeseredett volt, hogy fel akarta adni?

Főleg a mozgásgyakorlatokon. Azok rettenetesen nehezen mentek. Minden óra annyira megviselt, hogy az ágyon ülve bőgtem a kollégiumi szobában. Mindenkinek megvan a maga pokla a főiskolán. Nem volt köztünk senki, aki mindenben jó lett volna. Sokáig azt sem tudtam, miben vagyok jó. Egyedül a nyelv adott biztonságérzetet. A szlovákkal semmi gondom nem volt, az angol szövegeket kimondottan élveztem. Már a gimnáziumi éveim alatt is rengeteget angoloztam. Pluszban. Az érettségi dolgozatomban egyetlen hibát sem találtak.

* Nyilván Londont is ennek köszönhette.

Lehetőséget kaptam a színművészeti főiskolától, hogy a negyedik szemesztert kint tölthessem. Olyan irányzatot választottam, amelyen több volt a zene. Kocsmadalokat énekeltünk, monológokkal foglalkoztunk. Nagyon jó program volt. Britek, izlandiak, amerikaiak voltak a csoporttársaim. Tudták, hogy magyar vagyok, szlovákiai magyar, de egyáltalán nem foglalkoztak vele. Még csak meglepődve sem voltak ezen, hiszen ott mindenkinek vannak ilyen-olyan gyökerei.

* Remek nyelvtudásának köszönhetően elveszettnek nem is érezhette magát.

Eleinte azért nehéz volt. Főleg pénz nélkül. Időbe telt, míg megkaptam az első ösztöndíjamat. Várt rám egy srác a repülőtéren, ő kalauzolt el a szálláshelyre. Megérkeztem ötven fonttal a zsebemben, húszat kifizettem a vonatra, tízet a helyi közlekedésre, vettem pár szükséges dolgot, s a vége az lett, hogy ott álltam üres zsebbel. Kölcsön kellett kérnem. Pár napig abból éltem, amit attól a sráctól kaptam. Szörnyű érzés volt. A szobában majd megfagytam. Két napba telt, míg bemelegedett. A konnektorba másfajta dugó kellett, mint itthon, ezért egy ideig a számítógépet sem tudtam használni, és nem tudtam skype-olni. Ez már tényleg sok volt. Dolgozni nem tudtam az iskola mellett. Nagyon be voltunk fogva.

* Mégis hogyan értékeli a Londonban töltött hónapokat?

A nyelvi közeg, a város sokszínűsége nagyon imponáló volt. Alkalmam nyílt megnézni azt a musicalt, amelyből tizenhat évesen csupán egy rövidke részletet láttam, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy ki merjem mondani: színész akarok lenni. A Billy Eliot volt az. Láttam a filmet, annak alapján fedeztem fel a musicalt. A környezetemmel természetesen nekem is meg kellett vívnom a magam csatáját. Sem a színház, sem a balett nem érdekelt rajtam kívül senkit a családban. Engem meg csak ez vonzott. Billy Eliot szerepéről lekéstem már, de lehetek még sok mindenki más. Az éneklést gimnazista koromban is szerettem. Az Érsekújvári Rockszínpad jó hely volt a kezdéshez. Volt is egy nagy vágyam akkoriban. Angliában akartam színész lenni. Jelentkeztem a pozsonyi bölcsészkarra is, angol szakra. A színművészeti főiskolán korábban volt a felvételi, s mivel elsőre bejutottam, ott maradtam. Igazán felnőtté Londonban váltam. Gondoskodnom kellett magamról, talpon kellett maradnom. A rendező, akivel dolgoztunk, mindent pontosan beállított a színpadon. A szigorú struktúra mégis nagy szabadságot adott. Ez érdekes felismerés volt számomra. A karakterünket mindig érvényesülni hagyta.

* Milyen lelkiállapotban jött végül is haza? Boldogan vagy inkább egy kicsit összetörve, mert maradt volna?

Örültem, hogy hazajövök, mert várt az anyukám, akivel nagyon szoros lelki kapcsolatban vagyok. Megtehettem volna, hogy kint maradok. Rá akartak beszélni. Az utolsó előadásunk után a legszigorúbb tanárunk azt mondta, tetszik neki, ahogy dolgozom, örülne, ha ott végezném el a harmadik évet. »Én is örülnék – feleltem –, csak nincs rá pénzem.« Ennyiben maradtunk. Gyerekkorom óta a nagyszüleimmel és az anyukámmal éltem. Ő most házi gondozó Svájcban. Ritkán van itthon.

* De ott volt a Fanny és Alexander bemutatóján a Nemzetiben. Ezt is Milka Vášáryovától tudom. Hogy rögtön látta, milyen erős szálakkal kötődnek egymáshoz.

Nagyon büszke volt rám az anyukám. Le is fényképeztem őt panyi Milkával. Jó szerepem van a darabban. Nagyon szeretem. Izmael, aki képes olvasni az emberek gondolataiból, befolyásolni tudja a valóságot. Talán egy kicsit autista. A darabban nem volt ugyan megfogalmazva, körülírva a figura, de már akkor éreztem, hogy nekem való, amikor először olvastam. Kicsit filozofikus lélek, illik az egyéniségemhez. A dal nagyon nehéz. Héber ima. Amikor meghallottam az eredetit, azt mondtam: »Úristen, hogyan fog ez szólni az én számból?« Azóta, hogy először elénekeltem, valaki mindig megkérdezi tőlem, hogy ez playback? Amikor megtudja, hogy nem, elcsodálkozik, milyen tisztán énekelem.

* Hogyan került be az előadásba?

Majo Amsler, a darab rendezője dolgozott velünk a főiskolán. Csehov-darabokból szőttünk egy újat. A Nemzetiben pedig már játszottam előtte is. Juraj Nvotával a Megbékélésben. Az ő fejéből pattant ki az ötlet, hogy a Petőfi-verset szavaljam az anyanyelvemen, de olyan magyaros gőggel. Ezzel kezdődik az előadás. Később a szlovák himnuszt énekeljük magyarul, aztán szlovák népdalra jön a magyar, de úgy, hogy kokárdával a mellünkön egymással szemben állunk.

* A Sissiben táncolnia is kell.

Beletanultam. Szeretem.

* Feltűnt a Vadlovak című szlovák tévésorozatban is.

Nagy élmény volt a forgatás. Százötvenezer eurós autót vezettem jogosítvány nélkül. Egy gazdag svájci fiút kellett megformálnom, aki kézbesíti nagybátyja végrendeletét. Azzal menti meg a főszereplő lovardáját.

* Ma, immár diplomás színészként, mit lát Emília Vášáryová tekintetében?

Hogy anyai érzelmekkel figyel. Hogy ott áll mögöttem.

* S ő vajon mit lát fiatal pályatársa szemében?

Talán azt, hogy rendben vagyok. Hogy nem kapkodok. Alakulófélben a pályám, az életem. Optimistán nézek a dolgok elé.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?