Állunk rendelkezésére!

Szent István király ünnepe Bécsben

1989-től rendezik meg a bécsi magyarok, a szentmise után folklórműsor van a dóm előtti téren. A nádszegi fúvószenekar már több alkalommal részese volt az ünnepségnek. Jómagam több mint negyven éve pozsonyi lakos vagyok, de szívesen megyek földijeimmel erre az ünnepségre. Tavaly például két nagy autóbusz indult Nádszegről. Bécsbe érve a Német Lovagrend templomának udvarán vártak a rendezők, innen indult a díszes körmenet a Stephansdomba, élén a nádszegi fúvószenekarral. A Székelyföldről, Magyarországról és Szlovákiából érkezők népviseletben sorakoztak fel, a dómba érve mindenkit köszöntöttek, kiemelve a településeket, régiókat. Ezután bevonult a közméltóság és a papság. A mise fő celebránsa Korzenszky Richárd tihanyi perjel volt. A szentmise után Szent István király karereklyéjét a Mária-kegyképhez helyezték nagy méltósággal. Magyar ruhába öltözve, mint rég a magyar katonák. Ezután az érseki palota árkádos udvarában felfrissültünk, majd kezdődött a csoportok fellépése. Kicsit megfogytak a látogatók a Stephansplatzon, mire a nádszegi fúvósok rázendítettek. Erre odaözönlöttek a járókelők, és tömeg lett. Utána énekelt a nádszegi Zsálya énekkar, majd a Nádos tánccsoport és a Kisnádas táncait láthattuk. Érdekesség, hogy a nádszegiek után a Nádas néptáncegyüttes mutatkozott be Farnadról.

Szépen telt el a szombati nap. Testi-lelki felüdülés volt számomra, és tudom, hogy minden résztvevőnek. Jó volt magyarnak lenni! Nem utolsósorban köszönet jár Cserkóné Juhos Margitkának a munkájáért, hiszen két autóbuszt egy faluból megtölteni nem könnyű dolog, nem beszélve a sok intézkedésről. Engedjék meg, hogy hálás köszönetet mondjak neki mindazért, amit a magyarságért tesz és tett. Áldja meg az Úr a további munkájában.

Horváth Rozália

Tűnődés

Születünk, élünk, meghalunk

Elrepülnek az évek, bármilyenek vagyunk

Boldogságot, békességet adunk és kapunk

Békét a világnak, ez legyen jelszavunk

Jó dolgunkban sokszor elbízzuk magunkat

Öröm ér vagy bánat, emeljük szavunkat

Vágyaink ha nem is teljesülnek mind be

Őrizzük a státust. Éltünk folyjon rendben

Terveink a földön ne a gyom lepje be

Bokros Gyula, Vígtelke

A kvótacsapda

Őszintén, nyíltan, konkrétan, hogy érthető legyen. Németországnak szüksége van migránsokra. Ennek érdekében meg is tette a szükséges lépéseket. De nem emberséges módon szervezte meg ezt az ámokfutást. Csak elindította! A szerencsétlen embereket sorsukra hagyva, hagyta szenvedni a hosszú vándorúton. Ezen a vándorúton a poklok poklát szenvedte el ez a nép. És az őket vonultató kis országok is. Amerre vonultak, a sok szemét és más is, nem kis gondot okozott az eltakarítása. Vonultatni, gondozni, etetni, szállítani óriási költséggel jár. Aki figyelte, a hatalmas tömegben nem mindenki látszott menekültnek. Voltak, akik a viselkedésükkel elárulták, milyen szándékkal, feladattal jöttek Európába. Erőszakoskodtak, kővel, téglával, mindenfélével dobálták az őket segítő, irányító karhatalmat. Ebben a fiatal tömegben lapultak azok az egyedek, akik arra hivatottak, hogy a célba érkezés után végezzék el feladataikat. Különbözőek vagyunk nemzetileg és vallásilag is. Van, aki minden migránst a keblére vonna. De a józan ész azt diktálja, keresztényként segítsd az esendőt. De aki téged támad, vesztedet akarja, ne emeld fel védőleg karodat, hagyd, hogy odacsaphasson. Hiszen ő a te védenced. Tehát ne csak Brüsszelnek üzenjünk, magunknak is! A kvótacsapdát abban látom, hogy a sok migráns célba ér Németországban. Elkezdődik a válogatás. A migránsvonulásról sok dokumentumfilm készült, ezeket is fölhasználják annak kiderítésére, ki maradhat, és ki nem. A kiselejtezettek kerülnek a kvótatömegbe. És ez a tömeg a hangoskodó, erőszakoskodó, kődobáló, rongáló, Németország számára nemkívánatos tömeg lesz. Ezeket majd a kis államoknak el kell fogadni. Köszönjük szépen, de ebből mi nem kérünk!

Bebizonyosodott, hogy az okos, művelt emberek is tudnak néha ostobaságokat elkövetni. Szerintem ezt emberségesebben kellett volna megszervezni. Németországnak toborzó bizottságot kellett volna a helyszínre küldenie. És akiket elfogadtak volna, azokat hajóra rakni és elszállítani. Mennyi gyötrelemtől mentették volna meg ezt a népet! A sok tengerbe fúlt emberért ki a felelős?

Id. Kovács Mihály, Nemeskosút

Csak az egy igaz Istent imádjuk!

Amikor az ember már mindent imád, kivéve az Istent, azt nem értem. Hová fejlődik még ez a világ, hisz ezt a szót őseink nem is használták. Tudták, hogy csakis az egy igaz Istent imádjuk. Most és mindörökké. Azt, aki az embert saját képére teremtette. Alkotását mi folytatjuk tovább, de imádni egyedül őt imádjuk mindörökké. Ne akarjuk felülmúlni Istent, mert úgysem sikerül. Mi mindent tőle kaptunk, az életet, az egész földkerekséget, önmagunkat, tudásunkat, talentumot adott kezünkbe, kinek-kinek a maga talentumát. Hogy a szépet még szebbé munkálja becsülettel, nem pedig ahogy tetszik, úgy csinálja kénye-kedve szerint mindenki. Ne akarjunk erőn felüli dolgokat, a józan ész bölcs megoldásokat eredményez. Május a Szűzanya hónapja. Merjünk rá hagyatkozni. A Szűzanyára. Kérjük segítségét, ő a szép szeretet anyja, égi édesanyánk, aki szent fiához vezet bennünket. Az egyedüli asszony, aki megszülte az Isten fiát, Jézust. Csodálatos egyszerűségben, istállóban, nem aranypalotában. Ezért is nagy ő, a kiválasztott, a bűn nélküli asszony. Türelemmel elfogadta, megértette Isten akaratát. Kérd őt, és mindenben megsegít, csak higgy és bízzál. Boldog ember az, aki hisz az Úrban, és hitét meg is érzi, tartja. Az ember ma mindent imád, legyen bármi jelentéktelen dolog. És az Istent? Elfelejti talán? Mindenki adja meg a választ magának. A június pedig Jézus szívének végtelen szeretete, irgalma. Bízz az Úrban, a szentséges kereszt szégyenletes halálára adta önmagát, hogy minket megváltson, és üdvözülhessünk. Lásd meg benne a végtelen szeretetet, szelídséget, irgalmát. A halállal életet adott nekünk. Az örök életre hív minden embert. Elviselt szégyent és minden gyalázatot, hogy visszaadja becsületünket. Keresztre szegezett kezével megoldotta bűneink kötelékét. Megnyitott szívével elvette szívünk keménységét. Mezítelenségével minket felöltöztetett, bölcsességével legyőzte az ördög gonoszságát. Megostorozásával legyőzte testünket, megcsúfolásával és alázatával a világ gyönyörűségeit és kevélységét, vérének bőségében megmosott minket. Nem kell félnünk semmitől, ő egészen fegyvertelen kézzel az ellensége fölött, a mi ellenségeink fölött. Visszaadta a szabad akaratot, a megfontolást. Nekünk is legyen a rózsafüzér kezünkben a fegyverünk. Isten előre látta, mire van szüksége az embernek. A lelket három gonosz szél támadja: az ördög, a világ és a test. Lelkünk gyógyulása-gyógyszere az ima, virrasztás és vezeklés. Aki ezt felveszi, az boldogan imádja Istent, tiszta lélekkel szereti embertársait.

Lintner Éva

Na Slovensku po slovensky!

Szlovákiában szlovákul! 1968-ban történt. A Kelet-szlovákiai Vasgyárban dolgoztam az idő tájt. Ahogy a baráti hadseregek megszállták az országot, az emberekben megállt az ütő. Mindenki tanácstalanul várta, mi fog történni. Bár a dolgok odáig nem fajultak, mint Magyarországon 1956-ban, az ottani tapasztalatok folytán az ellenállás korántsem volt azon a szinten, azért a munkásság szerveződött a lehetőségek szerint. Előkerültek mindenféle propagandaanyagok, mítingek voltak, plakátok, falfirkák, főleg a fiatalság körében, de ennek nem volt sok eredménye. Ahogy Svoboda és Dubček elvtársat elvitték a Szovjetunióba, bizonytalanság lett úrrá az embereken. Megkerestem a főnökömet, és megkérdeztem, mitévő legyek, mivel félő volt, hogyan jutunk haza, hetente jártam ugyanis. A főnököm volt az akkori népi milícia parancsnoka, de ő is tanácstalan volt. Azt mondta, ha tudok, menjek, majd meglátjuk, mi lesz tovább. Három napig voltam otthon, de mert nem történt nagyon rendkívüli, visszamentem dolgozni. Odahaza ért a csemegeszőlő, úgy beszéltük meg anyámmal, hogy megpróbálkozik felhozni Kassára, amennyit elbír háton. Ez meg is történt, már előzőleg megbeszéltük, hogy hol találkozunk műszak után, ha eladja a szőlőt, s én lekísérem az állomásra. Ahogy mentünk, a Malom utca sarkán nagy volt a tömeg. Anyám sietett, én utána, és elég hangosan mondta, hogy bárcsak elérnénk a vonatot. Két kosár volt nála, egyik a hátán, a kisebbik elöl. Azt nem tudom, megbökte-e az egyik fiatalembert a kosárral, csak azt vettem észre, hogy az illető anyám fejére borította a kosarat, és azt mondta: na Slovensku po slovensky! Nekem sem kellett több, belém bújt az ördög, és teljes erőmből behúztam neki egyet, mire ő felbukott, repült vagy két métert, még belerúgtam kettőt, s annyit mondtam: az nem árt neked, hogy minden kereszteződésben ott áll a szovjet harckocsi golyószóróval és más fegyverrel, csak a magyar szó bántja a füledet, te szamár? Harmincöt éves voltam, talán erőm teljében, s a felháborodás még tetőzte az erőt. Előrebocsátom, soha senkivel nem volt konfliktusom, de én úgy voltam tanítva, hogy egy férfi, ha az anyját vagy a hazáját sérelem éri, az élete árán is köteles megvédeni. Én ezt tettem. Megvallom, nem vagyok rá büszke. Nem tudom, hogyan reagáltak a szem- és fültanúk, mert én szaladtam anyám után.

Sajnos, azóta is hallok hasonló megjegyzéseket. Felmerül bennem a kérdés, hogy ennek soha sem lesz vége? Példa rá a Hedvig-ügy. Találkoztam ugyan józan gondolkodású emberekkel, de sajnos egyre kevesebb van belőlük. Reméljük a legjobbakat.

Nagy Géza, Kisölved

Gondolatok a 639-es szobából

Fehér az ajtó

Rajta egy szám

Alatta tábla mutatja

MUDr. s a tulajdonosa

Én itt csak vendég vagyok

Itt maradni nem akarok

A szobában ágyak takarók

Villanyégők és szekrények

Milyenek is lennének

Ha nem fehérek

Fehér a fal ablak mosdó

A betegek hangja elhaló

Az infúziótartók fogságából

csak a sötétítő függöny lóg ki

néma tarkasággal

Ha belép a nővér

Az orvos az ápoló

A fehérség még inkább

Kiábrándító

Fogom az ágy szélét

Reszketek fázok

„Emberek, vigyázzatok!”

Az agyamban cikázik egy gondolat

Meddig tart ez a fordulat

A másik pillanatban

Dög meleg van

Jöhetne egy hózápor

A forró júliusban

A szemem lassan araszolva

Felkúszik a mennyezetre

Majd bámul kifelé a nagy semmibe

Gyönge vagyok mint a harmat

De lábam futásra készen

El innen…

Lehet még a buszt is elérem

Fölriadok… tán mégsem?

A nagy fehérség majd átcsap

feketeségbe?

Ennek a fele sem tréfa

Elmém majd lassan kitisztul,

Most még ne, nem engedem

Még vár az otthon vár a család

És a sok jó barát

Ondró Ernő, Kéménd

Száguldás

Az ember eleve mozgékony. Vagyis, szüntelen szeretne eljutni A pontból a B-be. Valamilyen módon. Gyalogszerrel, bicajon, motorral, autóval. Jómagam is gyakran elfordítom a kulcsot autómban, mely a vezényszóra amúgy útra kész. Tekintetemmel végigszaladok rajta, megvan-e a kötelező portéka, mert adakozni a bennünket segítő és védő kompániának nem akarok. Teszem azt havonta, szerény fizetésemből, adóm révén. Elindulok hát fiammal, Ricsivel és kedves feleségemmel, Zsuzsával Szepsi felé. Ott várnak a rokonok, emberek, kiket szüleimnek tekintek, és nagy becsben tartok, a Lócsa család. Vár ránk Katika is, lányom, ki ott tölti a vakációját. Utunk nyugalmas. Még a Szoroskai-dombság áthágása is kényelmes. Kellemes fogadtatás, apósom nagy markának szorítása, anyuka szívélyes puszija, célba értem. Nem részletezem a születésnapi ünnepséget, jó volt, szép volt. Másnap nejem ült a volán mögé. Lehalkítva a rádiót, imitt-amott odaszólva elemezzük a világ rendjét. A tengerhez nyaralni nem megyünk. Oka a keletkezett politikai helyzet. Épp közös nevezőre jutnánk, ami a családi kapcsolatokban a legfontosabb, mikor a tükörben egy villanás. Egy motoros. Fel sem ocsúdtam, már szívdöglesztő robajjal mellőzött is. Egy szakaszon feleségem bizonyította lélekjelenlétét, mert ha ott elrántja a volánt, e sorokat én már nem tudnám megírni. Tisztelem a motorosokat. Szimpátiám az övék, hisz a rock kedvelői, mint én. De mint a vadászatban sem kívánatos a babos vaddisznó, eleve fehér dám és szarvas vad, gondolom, a motorosok közt sem kívánatos az ilyen, más emberek életére törő egyed. Mert már annyi keresztfa van az utak mentén. Nem elég? Majdhogy néggyel több lett.

Remper István, Gömörliget

Kedves Vasárnap!

Csodálatosan jól sikerült a június 28-i VasárnapOlvasmány! Igazi ajándék: szívet melengető szép versek, emlékeket felidéző tájképek! Csak gratulálni lehet a szerkesztőségnek. Ez bizony csillagos egyes! Kívánok Önöknek további jó munkát, szabadságuk idején jó pihenést.

D. Szaló Mária Érsekújvárból

*

Emlékeimben lapozva a Vasárnap (azelőtt elődje, a Vasárnapi Új Szó) mindig részese volt a családunk által megrendelt és elolvasott magyar sajtónak. Szerettük – szüleim és nagyszüleim is –, mostani családom is szereti e színvonalas újságot. Kívánom, hogy maradjanak továbbra is ilyen színvonalas, korrektül tájékoztató lap. Sok sikert kívánok további munkájukhoz, kellemes nyarat, hogy feltöltődve tudják végezni nem könnyű munkájukat.

Dikácz Erzsébet, Perbete