Magyar elsők

 Mert nézhetett volna tán éppen meccset is odahaza, ahogyan azok is, akiknek sora kikígyózott messze a térről. Én most először nem álltam be a hagyja a mosott ruhát másra, engem vigyen szokásomhoz híven. Most nem. Mint a strucc, mely homokba nyomja, nem akarom látni, nem akarom tudni, nem akarok róla tudomást venni. A beszéd, az ő beszéde viszont megint magáért beszélt, ha nem is az ő hangján, bárha az ő szájából. De hagyjuk is a kultúrát s a politikáját, részleteket olvashatnak belőle a 16–17. oldalon, hiszen az idei Eb azért mégiscsak időszerűbb most éppen, mint a könyvhét. Sajtóhírekből viszont azt is tudni lehet, hogy EP is nézte a meccset, az osztrák–magyart öccsével, Esterházy Györggyel, mert a másik, a profi focista, a Márton Franciaországban, a helyszínen. Meg azt is mondta, hogy meccs közben nem érdekli a politika, a csapat nyerjen, csak az számít. Remélem, felfokozottan boldog volt tegnap az egykori csillaghegyis játékos az agyonsztárolt Ronaldo toporzékolását látva, már ugye, nem magától ettől a látványtól, mert nem kárörvendő fajta, hanem attól, ami ezt a toporzékot a pipiskedő portugálból kiváltotta. (A pipis itt utalás egy nemtelen újságíróra, nem feltétlenül kell érteni. Sőt, egyáltalán nem kell.) Elképzelem őt, EP-t egy kanapén a tévé előtt, és azt gondolom, kellett, hogy boldog legyen, ha még engem is, aki pedig a fociról semmit, de annyira semmit, hogy az már sok, nem tudok, és még engem is felajzott. Igaz, én leginkább őreá gondoltam, meg arra, hogy Isten, köszönöm, megérdemelte már a Mester, hogy ilyen is legyen. Hogy a magyar válogatott csoportelső. Innen már mindegy is, mi lesz tovább (persze, nem mindegy), a tény, hogy a béka legalsója alól is fel lehet jönni a világba (világszintre, mert mi más a 3 : 3-as döntetlen, matikusék, 3=3, nem?) olyan reménnyel vértez fel, hogy hí, haha, hogy az egész ország, egész Közép-Európa is feljöhet, ha akar. Persze, biztosan sok lemondással jár, már ami a játékosokat illeti, és sok-sok munkával, no meg lehet, hogy kell hozzá egy német edző. Elfogadása és követése az okosabbnak, a tapasztaltabbnak, az igazi szakmabelinek. Van ennek mindenféle társadalmi és politikai vetülete. Lehet ezt nézni, és ki is lehet ezt használni, mondta még a Mester a 444-nek, de fel is lehet használni, tenném én még hozzá a györgyös, földművelős eszemmel.

Mire ezt olvassák, lehet, minden más lesz. A fociban persze. De a remény már akkor is felébredt, a halott felkelt és jár. De nem csak a fociról szól ám a világ, még a miénk, ez a magyar sem. Mert mindeközben (ezt megelőzően) tudják, mennyi minden más is történt? Magyar lett például Európa legjobb mesterszakácsa, a világ legjobb bútorasztalosa, a világ legjobb belga juhászkutyája, a világ legjobb cipője, Európa legjobb virágkötője, egy magyar eb a világ egyik legjobb mentőkutyája, most zajlott a magyar úszás legsikeresebb vizes Eb-je, és még a magyar kézilabda válogatott is kijutott a vb-re. Hahó, magyarok, a magyar név megint szép lesz! Csak az a Hasnyálka. Azt tudnám feledni.

Az az utolsó!

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

Nagy futballdrukker lévén minden VASÁRNAP három órakor menetrendszerűen indult a focipályára vagy az autóbuszhoz, amivel a helybéli aranylábú fiúk mentek fényes dicsőséget szerezni idegen pályákon kis falunknak.

Izsák Ildikó: Tisztességes vacsora