Hol dolgoznak a szlovákiai vendégmunkások?

<p>Miközben hónapok óta azon háborgunk, hogy a bevándorlók elveszik tőlünk a munkahelyeket, megfeledkezünk arról, hányan dolgoznak közülünk is külföldön. És nem is áll szándékukban hazajönni, mert úgy látják, ott nagyobb a jövedelem, jobbak az életkörülmények. Ebben a tekintetben egyáltalán nem különböznek, különbözünk azoktól a migránsoktól, akik Európában keresik a boldogulást.</p>

A boldogulás nem egyenlő a boldogsággal

A Szlovák Vállalkozók Szövetségének legutóbbi felmérése szerint mintegy 300 ezer szlovák állampolgár dolgozik és kb. 30 ezer tanul külföldön. A legtöbben Csehországban, Németországban, Ausztriában és Angliában, de az utóbbi években sokan kerestek munkát Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandban is. A külföldi munkavállalóknak csupán hét százaléka szeretne hazajönni, egyharmaduk néhány évig maradna, felük pedig végleg. A megkérdezettek 91 százaléka válaszolt nemmel arra a kérdésre, belátható időn belül visszatér-e Szlovákiába, és felüket csak az itteni politikai, valamint gazdasági helyzet változása bírná rá arra, hogy feladja külföldi munkahelyét. A szlovákiai vendégmunkások nagy része vagy jól érzi magát ott, ahol van (ez főként a fiatalokra jellemző), vagy pedig a külföldi munka az egyetlen lehetőségük arra, hogy eltartsák a családjukat (ez viszont általában a negyvenen túli korosztályról mondható el).

Akárhogy is, sokan közülünk képzettségtől, nyelvtudástól függetlenül külföldön keresik a boldogulásukat, amely egyáltalán nem azonos a boldogsággal. Mert miközben külföldön idegeneket ápolnak, itthon a saját szüleik magányosak, a gyermekeik csellengenek, a házastársuktól elidegenednek, és akármennyit keresnek, nem lesznek boldogabbak. Ez a külföldi munka árnyoldala, de még mindig sokan vállalják, mert nincs választásuk. Itthon csak minimális fizetést vagy munkanélküli-segélyt kapnának, és azt mondják, előbb-utóbb a szegénység is tönkreteszi a családi kapcsolatokat.

 

Csábító előnyök

Gabika ötvenéves; tíz éve dolgozik Ausztriában, kéthetente váltja kolléganőjét egy házaspárnál. Az idős emberek, akiket ápol, fekvő betegek, teljes ellátásra van szükségük, ami napi huszonnégy órás készenlétet jelent. „Főzök, etetem, tisztába teszem őket, felolvasok nekik, kisétálunk, éjjel is többször benézek, nincs-e szükségük valamire. Sokszor eszembe jut, amíg ott vagyok, hogy a saját szüleimnek nincs részük ilyen törődésben” – mondja. Most akar felhagyni a vendégmunkával. Eddig is havi két hetet dolgozott a nyitrai kórházban egészségügyi nővérként, közben elvégezte a baccalaureatusi továbbképzést, és szeptembertől teljes munkaidőben visszatér régi munkahelyére. Feleannyit fog keresni, mint Bécsben, de azt mondja, nem bírja már a kétlakiságot. „A férjem tíz éve fagyasztott ételeken él, amikor hazajövök, alig bírom a mosást, takarítást. Lányaim úgy végezték el a középiskolát, mentek férjhez, hogy alig láttam őket; legalább az unokáimmal szeretnék majd több időt tölteni” – mondja az asszony.

Fiatalabb lánya, a huszonhat éves Andrea ugyancsak külföldön dolgozott, de már tudatosan. Három év alatt keresett a párjával Svájcban annyit, hogy itthon tudtak lakást vásárolni. „Semmiképp nem maradtam volna ott. Szép ország, tiszta ország, mindenki megtart minden szabályt, de egyetlen barátot sem szereztem közöttük. Nekem hiányzott az a közvetlenség, amelyben itthon felnőttem; úgy gondolom, ha nem is olyan jólétben, de jobban fogunk élni itthon” – véli.

Az ugyancsak harmincéves Csilla nem ért vele egyet: azt mondja, külföldön minden szempontból könnyebb. Kiszámítható a karrier, biztos a fizetésemelés, könnyebb a hivatali ügyintézés, nincs akkora korrupció. „Én már megszoktam, hogy az állam nyújt szolgáltatást nekem, nem pedig én szolgálom az államot. Amit Szlovákiáról olvasok az interneten, egyáltalán nem ösztönöz arra, hogy hazajöjjek.” A dunaszerdahelyi lány egy nagy angliai kereskedelmi vállalat jogi osztályán dolgozik. A valósághoz persze hozzátartozik, hogy a jogi diplomáját is külföldön szerezte, folyékonyan beszél angolul, és volt tanára ajánlotta be a céghez. Nincs minden külföldön dolgozó szlovákiai fiatal ilyen szerencsés helyzetben.

 

Aki beilleszkedik, nem jön haza

A legtöbben pizzafutárként, konyhai mosogatóként, gyermekmegőrzőként, raktárosként vagy építkezéseken dolgoznak. Nagyon sokat, az ottani állampolgárok fizetéséhez képest kevés pénzért, de még mindig többért, mint amennyit itthon keresnének. A valósághoz persze hozzátartozik, hogy alig költenek valamire. Ócska albérletben, munkásszállón laknak, otthonról hozott vagy félkész ételeket esznek, szórakozni nem járnak. Aki haza akar jönni, az spórol, és csak kereseti lehetőségnek tekinti a külföldi munkavállalást; aki viszont beilleszkedik, és megtanul élni az új közegben, az nem jön haza.

2011-től Ausztriában, Németországban, Svájcban és Liechtensteinben sincs szükségük munkavállalási engedélyre az EU-tagállamok polgárainak, így azóta mintegy 150 ezer szlovák állampolgár dolgozik ezekben az országokban. Közülük 40 ezren lehetnek az ausztriai ápoló- és házvezetőnők. Pontos kimutatás nincs, mert az átjárás szabad, és a legtöbben a szociális, valamint egészségügyi járulékokat is külföldön fizetik vagy veszik fel. Jobban megéri nekik, még akkor is, ha a töredékét keresik annak, amit a hazai kőművesek, pincérek vagy egészségügyi nővérek. A külföldi vendégmunkások ugyanis a legtöbb EU-tagállamban minimálbért kapnak és hozzá adómentes diétát. A rendszerváltást követően a külföldön munkát vállaló szlovák állampolgárok harmada 24 éven aluli fiatal volt, ma viszont már a 35–55 évesek vannak többen. A legtöbb fiatal az ország keleti, nagyarányú munkanélküliség sújtotta részéből megy külföldre dolgozni, a 35-ön felüliek pedig mindenhonnan.

 

Németország és Ausztria a sláger

„Ez az az életkor, amikor a fiatalok már felnőttkorba értek, viszont itthon egyre nehezebb elhelyezkedni. A kilencvenes években még inkább a férfiak indultak csapatostul útnak, kőművesmunkára, farmokra; ma viszont már a nők vannak többen: takarítanak, időseket ápolnak, gyerekekre vigyáznak, éttermekben dolgoznak” – mondja a budapesti Közép-európai Egyetem tanára, Martin Kahanec, aki elsősorban a régió munkaerőpiacát kutatja. Az általa vezetett központ, a CELSI megállapítása szerint az ezredfordulón Szlovákiából leginkább Nagy-Britanniába mentek dolgozni a fiatalok. A gazdasági válság kitörlése előtt több mint 100 ezer szlovákiai állampolgár dolgozott Angliában és Írországban, ma már 50 ezren sincsenek. Munkavállalási szempontból sokkal népszerűbb Németország és Ausztria. „Angliába és Írországba inkább a fiatalok mentek, akik meg akarták tanulni a nyelvet, és kalandra vágytak. A gazdasági válság kitörése után pedig a középkorosztály vándorolt ki Csehországba, Németországba és Ausztriába. Az itt dolgozó szlovákiaiak száma azóta is nő, mert ezekben az államokban működik a gazdaság, van munkaerő-kereslet” – mondja a szakember.

Az utóbbi öt-hat évben külföldi munkavállalás tekintetében az a legnagyobb változás, hogy már nemcsak a szak- és segédmunkások, hanem egyre magasabb végzettségű szakemberek is távoznak. Esetükben még kisebb az esély, hogy hazajönnek, mert a külföldi tudományos és szakmai közeg sok tekintetben inspirálóbb, és nemcsak magasabb keresettel, hanem nagyobb karrierrel is kecsegtet.

 

Hazajönni vagy maradni?

  • A külföldön munkát vállaló szlovák állampolgárok 44%-a Csehországban dolgozik
  • Csupán 7%-uk akar hazatérni
  • 30%-uk néhány évig marad külföldön
  • 55%-uk végleg maradna
  • 91%-uk belátható időn belül nem kíván hazajönni
  • 60%-uk akkor térne haza, ha javulnának a családi körülményei
  • 40%-uk hazajönne, ha itthon a szakmájában többet keresne
  • A külföldön dolgozók 23%-át visszatérésre bírná, ha itthon változna a politikai helyzet
  • A külföldön tanuló szlovákiai diákok 30%-a tervezi, hogy hazajön
  • Több mint 50%, mintegy 15 ezer fiatal úgy tervezi, hogy végleg külföldön marad
  • A diákok 46%-át az vonzaná haza, ha itthon többet kereshetne
  •  A megkérdezettek 50%-a csak egy prosperáló, korrupciómentes országba térne haza
  • 15%-uk a hazai politikai helyzet megváltozásától teszi függővé visszatérését

 

De ki jön Szlovákiába?

2016 márciusában 27 ezer külföldi dolgozott legálisan Szlovákiában. Annak ellenére, hogy az országban 250 ezer munkanélkülit tartanak számon, a szabad munkahelyek nagy része vagy olyan alacsony jövedelemmel jár, vagy olyan szakképesítést igényel, hogy hazaiak nem akarják vagy nem tudják betölteni. Ezen a duális munkaerőpiacon tudnak elhelyezkedni azok a külföldiek, akik vagy speciális szaktudással rendelkeznek, vagy kevesebb pénzért is hajlandóak dolgozni. Szlovákiába leginkább románok, csehek, lengyelek, magyarok, bolgárok, ukránok, koreaiak és szerbek jönnek munka után. A nálunk állást vállaló külföldiek 80%-a EU-tagállamból érkezik, ezért nincs szüksége engedélyre. A kelet-európai országokból jövők szak- vagy segédmunkások, a németek, koreaiak, franciák és angolok menedzserek és specialisták – utóbbiak többnyire egy-egy cég, például a nagy autógyárak alkalmazottai.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?