Állunk rendelkezésére!

Új utakon

Néha úgy tűnik, összecsapnak a fejünk felett a hullámok. Úgy érezhetjük, ez így nem mehet tovább. Ilyenkor le kell zárni az eddigi fejezetet, és egy másik útra lépni, tudva, hogy jön egy jobb lehetőség. Biztos lehetsz benne, hogy mindenből van kiút. Csak magadban kell eldönteni, hogy másfelé akarsz haladni. Fel kell égetni magad mögött a hidat, így nem kísért, hogy visszalépj, vagy visszafelé tekintgess. Ehhez nagyon nagy elszántság kell, és amolyan lázadó szemlélet, hogy meg merd tenni. De ha becsülöd magad annyira, hogy nem topogsz tovább a saját saradban, hanem azt mondod: ELÉG!, akkor egy más életminőséget ismerhetsz meg. Hogy milyet, az attól függ, milyen gondolatokkal tápláltad magad eddig. Ha szereted és értékesnek tartod magad, akkor nincs mitől tartanod. Ha bizonytalan vagy és félsz, akkor mielőbb szabadulj meg ezektől a gondolataidtól, és helyettesítsd őket olyanokkal, amelyek erőt adnak, előrevisznek. Sosincs késő. Ha nem sikerült a termés, vess új magokat! Azaz elméd töltsd meg éltető gondolatokkal, és akkor a termés is bőséges és örömet adó lesz.

Szabó Katilla, Deáki

Faültetés

Gútán az 1848-as szabadságharc évfordulóján a városháza előtti parkban Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas érdemes művész közreműködésével volt idén ünnepélyes faültetés. A kocsányos tölgy földbe helyezése előtt a színművész életpályáját ismertették szlovák és magyar nyelven. A délutáni Szent Rozália parkbeli, koszorúzással egybekötött ünnepség után este a vmk-ban Görgey Gábor: Görgey című drámáját nézhették meg a gútaiak a komáromi Teátrum előadásában, Dráfi Mátyás főszereplésével.

Paulovics László, Gúta

Arra igyunk...

Az eset, amely valós tényeken alapszik, ötven évvel ezelőtt történt. Élt a faluban egy nagyon jó hírű böllér, a mindig jókedvű János bácsi. Huszonéves korától hetente két alkalommal is vágott disznót, sőt mivel nagyon jó híre volt, a környező településekre is szívesen hívták. Megnősült, felesége a pirospozsgás arcú Terka néni lett. Született három gyerekük: két fiú meg egy lány. Teltek-múltak az évek, a gyerekek felnőttek, családot alapítottak. János bácsi Terka nénivel egyedül maradt a házban. Mindketten betöltötték már a nyolcvanat, amikor Terka néni észrevette, hogy valami nincs rendben a férjével. Az utóbbi időben valahogy furcsán kezdett viselkedni, egyre több dolgot elfelejtett. Néha elkóborolt, s csak hosszú órák múlva tért haza. Így ment ez már két éve, amikor Terka néni szólt a lányának, hogy meg kéne nézetni az orvossal János bácsit. Így is lett. Az orvos megállapította, hogy a bácsi Alzheimer-kórban szenved, ami sajnos annyit jelentett, hogy az állapota csak romlani fog az idő előrehaladtával. Újabb egy év telt el, János bácsi állapota bizony romlott, jókedve azonban ekkor sem hagyta el: hangosan nótázott, fütyörészett naphosszat. A következő évben már nem ismerte meg a családtagjait. Nyár végén szívelégtelenségben meghalt Terka néni. A gyerekek elbúcsúztatták édesanyjukat. A temetés után egy kis halotti tort szerveztek. A vendégek halkan beszélgetve ültek az asztaloknál. Egyszer csak János bácsi, kezében egy pohár itallal, felállt az asztal mellől, s ennyit mondott jó hangosan:

– Arra igyunk, hogy jövőre még nagyobb disznót vágjunk!

Prachár Zálezsák Kornélia, Gúta

A százdi citeraegyüttes

44 éves szorgalmas munka áll mögöttük. 1972-ben alakult Rácz Antal, Pásztor Ernő és Kozák Gyula százdi születésű népzenekedvelők kezdeményezésére, akik az ősi magyar hangszer, a citera mesterei voltak. Fő céljuk a szlovákiai népzene ápolása volt. Jelenleg a citeraegyüttest Borka László irányítja. Tudásukat szívesen adják át a fiatal nemzedéknek, hiszen menetszerűen töltődnek fel. Hetente általában 2-3 órát gyakorolnak a helyi művelődési otthonban. Sőt minden évben eltöltenek egy-két napot a citeraegyüttessel a budapesti Borsi Ferenc és Széles András szakmai tanácsadók, akik közreműködésükkel állandóan fejlesztik és tökéletesítik a citerások hangszerjátékát. Kezdetben minden citerakedvelő saját kezűleg készített hangszert, de a nyolcvanas évektől a két közismert magyarországi mester, a tárnoki Gyulás Ferenc és a budapesti Gáts Tibor készíti számukra a hangszereket.

A százdi citerások már Nagykapostól Somorjáig egész Dél-Szlovákiában ismertek, sőt sok sikeres fellépésük volt Magyarországon és Erdélyben is. Ifj. Pásztor Vilmos gazdasági felelős és aktív szereplő elmondta, hogy évente átlag 20-30 sikeres fellépésük van, zömében a hagyományos falunapokon és különböző folklórfesztiválokon csillogtatják tudásukat. Sikeresen feltérképezték a Hont megyei, Nyitra és Gömör menti régi közkedvelt és már-már feledésbe ment népdalokat. A dél-szlovákiai szlovák falvakból is egyre több meghívást kapnak. Tavaly például Rybník nad Hronomban (Garamszőlős) arattak nagy nézősikert, ahol többek között tapsolt az együttesnek Milan Belica, a Nyitra megyei önkormányzat elnöke is. Augusztus 21-én a nagykürtösi járásbeli Hrušov – Magasmajtényi Parádé XX. folklórfesztiválon szerepeltek már 13. alkalommal. Eddig három magyar és egy szlovák CD-jük látott napvilágot. Tavaly a budapesti Vass Lajos kárpát-medencei döntőn lettek kétszeres nagydíjasok, Egerben a citerazenekarok országos minősítésén aranysávos minősítést kaptak. A somorjai Harmónia díjátadó gáláján is felléptek, Nagykaposon szerepeltek a XVII. országos citeratalálkozón, melyen harmadik alkalommal sikerült megnyerniük a citerazenekarok vándorserlegét, méghozzá a nézőközönség titkos szavazása alapján. A Bíborpiros szép rózsa dunaszerdahelyi országos döntőjében ugyancsak aranysávos minősítést nyertek.

A százdi citerások nem feledkeznek meg szülőfalujukról sem. Minden évben megrendezik a hagyományos farsangi bált. A helyi polgárokat ünnepi vacsora fogadja, és a vigalom reggelig szokott tartani.

A százdi citeraegyüttes a népi hagyományok ápolására, megőrzésére törekszik. Igyekezetüket messzemenően támogatja Szrna Zoltán polgármester, a Százdi Polgári Társulás és a Nyitra megyei önkormányzat is. És jöjjenek e sikeres együttes tagjai név szerint: Borka László, ifj. Pásztor Vilmos, Ozsvald Dávid, Ozsvald József, Sznyida Zoltán, Ozsvald Péter, Ozsvald Szilvia, Borka Katalin, Hegedűs Dóra, Hegedűs Csenge, Pásztor Szimona, Szrna Eszter, Szabó Csaba, Kiss Roland és Szerencsi Anita. Sok sikert nekik a továbbiakban is!

Belányi János

Vándorúton a tojás

A húsvéti ünnepek legjelentősebb szimbóluma a tojás, a termékenység és az új élet jelképe. A lányok régen locsolóikat gondosan elkészített hímes tojással várták. Díszítése, elkészítésének módja az idők folyamán sokat változott, egyre színesebb lett. Jelenleg az öntözők ugyan jobban örülnek a csokinyuszinak és -tojásnak, ennek ellenére az ünnep legfőbb jelképe továbbra is a hímes tojás maradt. A Szlovákiai Vidéki Parlament polgári társulás, melynek célja a vidék fejlesztése mellett a régi falusi hagyományok megőrzése, felkarolta a tojáshímzőket, s idén már a hatodik alkalommal volt az egyik fő rendezője a hímestojás-készítők országos seregszemléjének. Ebben az évben Léván a Barsi Múzeummal közösen került sor a rendezvényre Vándorúton a tojás címmel. Talán a legősibb és legismertebb módszer a tojás festése, de elterjedt a viaszkozás, batikolás, karcolás is. Látványos eredmény érhető el különböző textíliák, szalagok, fonalak és szalma ragasztásával, de bizonyára az egyik legnehezebb és a legtöbb gyakorlatot igénylő technika a lyukasztással és drótozással készített – ez utóbbit gyakran az ügyes kovácsmesterek csinálták. A hazai hímestojás-készítők között előkelő helyet foglal el Ľudmila Bátorová, aki már több mint egy negyed évszázada hódol ennek a szenvedélyének, melynek köszönhetően a világ számos országába eljutott. Azonkívül, hogy csodálatos hímes tojásokat készít, gyűjti is őket: fából, üvegből készült, találhatók köztük Afrikából, Kínából, Malajziából, Izraelből, Ukrajnából valók. Az itt kiállított tárgyak egy része a Barsi Múzeum tulajdona, melyek közül a legértékesebb a 101 éves patkolt tojás. A több mint egy hónapig tartó kiállítással egy időben verseny is zajlott a legszebb hímes tojás címért. A 22 pályázó közül a lévai Kassai Darina hímesei kapták a látogatók legtöbb szavazatát.

Geršiné Szabó Márta, Léva

Kioktatva nyelvhasználat miatt

A nemzetközi gyorsvonat kerekei vidáman csattogtak, és feleségemmel az ablaknál ülve néztünk a tovarohanó tájat. Rövid látogatóba mentünk Budapestre. A több utazatási lehetőség közül a legkényelmesebb formát, a vonatot választottuk. Aránylag kevés volt az utas, kupénkban is alig voltunt páran. Csendben beszélgettünk. Egyszer csak egy erélyes női hang szakította félbe halk társalgásunkat azzal, hogy beszéljünk az ország hivatalos nyelvén, legyünk tekintettel a többi jelenlevőre. Meglepődtünk, mert miért kellene nekünk figyelembe venni másokat, ha nem őhozzájuk, nem az ő érdekükben beszélünk. Nem zavarhattuk senki nemzeti öntudatát, mert nagyon halkan beszéltünk, ugyanakkor csodáltam a hölgy tökéletes hallását, mivel felfogta szavainkat. A váratlan kirohanáson nagyon meglepődtem. Hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak, de felötlött bennem hogy e nemzetközi expresszvonat melyik nemzet nevét hordozza (amelynek a nyelvén beszéltünk), ki a tulajdonosa a vonatnak, és milyen főváros az úti célja. Legyűrve haragomat a lehető leghiggadtabban közöltem a kedves hölggyel, hogy halkan társalkodtunk, így nem zavartuk a jelenlévőket, s hogy tudtommal az idegen nyelvek használata törvényileg nem tiltott, továbbá az Európai Unió parlamentjében ez az egyik hivatalos nyelv. Mivel az unió egyik országa vagyunk, nyugodtan és jogosan használhatjuk a nyelvünket. Ezzel befejeztem a mondókámat, tudtára adva, hogy nincs hajlandóságom folytatni. Másnap Budapesten sétálva, az egyik utcai árusnál kit nem látnak szemeim, mint a vonaton velünk utazó hölgyet, amint kézzel-lábbal igyekszik, de eredménytelenül, megértetni magát. Ő is felismert engem, és máris szólított, hogy tolmácsoljak. Mindig és mindenhol, ahol kell, nagyon szívesen és készséggel segítek a nyelvtudásommal. A vonaton lejátszódott esemény miatt azonban most úgy döntöttem, megleckéztetem a hölgyet, és csak ennyit mondottam neki: használja a hivatalos nyelvét, és továbbálltunk. Igaz, volt utána lelkiismereti problémám, hogy nem úgy cselekedtem, mint szokásom.

Puss Rudolf, Somorja

Megjött a jó idő

Z úr újdonsült nyugdíjas, de igazi sportember. A tavasz beálltával rendszeresen járogat kerékpározni. A minap defektet kapott, így csak tolta a biciklit. Hirtelen megállt mellette egy fiatalabb bringás.

– Ismerem magát, észrevettem, gyakran kijár. Mi történ, elfogyott a szufla?

– Nálam nem, a keréknek nincs levegője.

– Aha. Felajánlom, lépjen be a kerékpárosok klubjába. A tagsági díj csak egy euró havonta.

– A tagok talán nem kapnak defektet?

– Azt nem garantálhatom.

– Akkor meg mi az előnye?

– Volt kisdobos vagy úttörő?

– Mindkettő.

– És annak mi volt az előnye? Itt is kap tagsági igazolványt, és jó érzés tölti el, mert a tagsági díjból hátrányos gyerekek sportolását szponzoráljuk. Előnye is van a tagságnak, mégpedig, hogy nincs hátránya. Továbbá minden szezon kezdetén ingyenes iskolázást kap a fizikai felkészülésről, és a bringa karbantartásával kapcsolatban. Ja, majdnem elfelejtettem, klubkártyát is kap, és az már valami.

– Abból származik haszon?

– Az nem, de ha megtudják az ismerősei megeszi őket a sárga irigység. Ugye, maga egy volt képviselő?

– Hogy jött rá?

– No hallja, akit csak az előnyök és a haszon érdekel..., és kilépett a pártjából is.

– Kiléptem. Ha egy renomés párt nem tud bejutni a parlamentbe, akkor értelmetlen, hogy továbbra is tagja legyek. Akárcsak a kerékpárosok klubjának.

Szabó István, Kassa

Tavasz

Reményekből szőtt jövő, képzeletem szárnyal.

Kinn süt a nap, nyílik az akác, illatát ontja az olajfa.

Valahányszor kihajolok az ablakon, átfut rajtam,

Felvillanyoz a tavasz istenadta sugallata!

Távolból látszik a templomtorony,

Azúrkék felhők játszanak az égen.

Amott madárka csicsereg, közben kapirgál,

Mintha biztatást várna: Repülj, hát repülj, ne tétovázz!

Az előkelő leander szinte páváskodik,

Mint ki tudja magáról, mindenkinek tetszik.

Aprócska kőrózsák vígan mosolyognak

Tudatában annak, hogy biz ők hasznosak.

Látom a kiskertet, mint szőnyeg, terül előttem.

Ni csak, itt egy rózsa, liliom, pünkösdi szegfű

Kínálgatja magát, s én lágyan belélegzem

A tavasz fenséges illatát.

Sorolhatnám tovább a tavasz csodáit,

Szívemben, lelkemben az öröm cikázik

Sok-sok tavasz volt már, számtalan kikelet,

Jó, hogy ezt megéltem, drága jó Istenem!

Engel Erzsébet, Párkány