Mozifilm a történelemóra: Hol oktatnak így?

Az egyikben barna zakó, a másikban zöld, a harmadikban kék mellény meg nyakkendő, de persze mindegyikre az iskola emblémája hímezve. Az egyikbe sima szürke szoknyában, blúzban, a másikba zakóban, a harmadikba kockás ruhában járnak a lányok. De a kockásból is minden iskolának megvan a maga színe. Később azt is megtudtam, hogy nemcsak a viselet, hanem a tanítási mód is merőben különbözik az itthon megszokottól. Raktári munkásként volt egy kelet-szlovákiai kolléganőm, Zuzka – itthon tanítónő –, akinek a lányai 12 és 14 éves korukban váltak angliai iskolássá, s már akkor elég jól beszélték a nyelvet. Két év múlva, amikor én találkoztam velük, a már anyanyelvi szintű angoljukkal sorra nyerték a tanulmányi versenyeket. Zuzka elmondta, hogy vannak köztük, főleg lengyelek, akik úgy mennek iskolába, hogy alig tudnak megszólalni, s csak azért boldogulnak valahogy, mert már szinte minden iskolában vannak lengyel meg szlovák diákok – Warringtonban, ahol dolgoztunk –, akik segítenek az újonnan jövőknek. Sőt már a tanárok között is akadnak lengyel származásúak, akiktől különórát vehetnek.

Angol nélkül angolul

Egy csallóközi fiatalasszonynak, Ildikónak a négyéves kislánya úgy ment ott iskolába, hogy a magyaron kívül más nyelven nem beszélt. Igaz, az még csak amolyan felkészítő, nulladik évfolyam volt. Angliában ugyanis ötéves kortól 16-ig kötelező az oktatás, de önkéntes alapon már négyévesen beadhatják a gyereket az előkészítő évfolyamba. Az ott folyó felkészítés inkább az itthoni óvodai foglalkozáshoz hasonlít, mint komoly tanuláshoz, csallóközi kolléganőm mégis aggódott, hogy fogja bírni kislánya az iskolát. Aztán örömmel újságolta, hogy a gyerek mindjárt az első héten talált magának barátnőt, akivel nem tudni hogyan, de angoltudás nélkül is jól megértik egymást, és hétvégeken alig várja, hogy megint mehessen iskolába.

Kötelező oktatás

Angliában a kötelező iskolába járás két részre oszlik, az 5–11 évesek primary schoolba (alsó tagozat), a 12–16 évesek secondary schoolba (felső tagozat) járnak. A kötelező oktatás teljesen ingyenes, a gyerekek minden tan- és segédeszközt megkapnak. A szülőknek csak az iskolai uniformist kell megfizetniük, igaz, ez az egyszeri kiadás nem kis összeg.

Zuzka a raktárban, ruhacsomagolás közben sokat mesélt felső tagozatos lányai iskolai tapasztalatairól. Így nyertem egy kis betekintést angol secondary schoolban folyó oktatásba. Ott olyan a rendszer, hogy egy egész héten át egyetlen tantárgyat tanulnak. Az egyik héten öt nap matematikájuk van, a másikon öt nap kémia, a harmadikon történelem, aztán angol nyelv és így tovább. Állítólag sokkal jobban megragad a gyerek fejében a tudnivaló, ha nem keverik óránként az egyik tantárgyat a másikkal. Maga az oktatás sem úgy folyik, mint nálunk. Az első napon csak teljesen lazán, szórakozásszerűen ismerkednek az adott témával, másnap valamivel komolyabban foglalkoznak vele, harmadik nap nehezebb feladatokat oldanak meg közösen, majd összefoglalják a tudnivalókat, és az utolsó napra minden gyereknek prezentációt, kiselőadást kell kidolgoznia az egészből. Ezekre az előadásokra a szülők is beülhetnek az osztályba. Történelemből például a nagy francia forradalmat úgy tanulták, hogy az első napon megnéztek egy filmet. De nem ám valami száraz dokumentumfilmet vagy bonyolult történelmi elemzést, hanem egy, az adott korban játszódó regény alapján készült egész estés mozifilmet. Másnap régi katonai térképeket nézegettek, azokon tanulmányozták a hadmozdulatokat, majd összehasonlították a mai térképpel. Az egyes hadvezéreket, tábornokokat vagy forradalmárokat az előző napi film sztárszínészei alapján jegyezték meg. Harmadik nap már úgy kezdték a komolyabb történelemtanulást, hogy tudták, ki melyik oldalon harcolt, melyik hadvezérnek milyen szerepe volt, s a helyszínekkel is nagyjából tisztában voltak. A következőn egyéb irodalmi, történelmi forrásokkal kiegészítve rakták össze és elemezték a történetet. Péntekre aztán ilyen tapasztalatokra építve készítették el a maguk kis történelmi előadását.

Zuzka kolléganőm lányai tehát így tanultak Warringtonban. Pedig nem is valami különleges magán-, hanem megyei hatáskörbe tartozó állami iskolába jártak. Nem vagyok szakértő, nem tudom megítélni, mennyivel jobb vagy nem jobb ez a rendszer a mi oktatásunknál, de az biztos, hogy a gyerekek sokkal jobban élvezik, mint a történelmi nevek meg események évszámainak bemagolását, ezért meg is jegyzik a látottakat-hallottakat.