Mire megöregszünk, megrokkanunk

A szlovákiai nők a legbetegebbek

Az Európai Bizottság elmúlt hetekben közzétett jelentése szerint az Európai Unióban a szlovákiai nők élnek a legrövidebb ideig egészségesen. Átlagosan csak az 53. életévükig bírják így, utána már rendszeres gyógykezelésre szorulnak, s a betegségek életminőségüket is rontják. A nők általános állapota még rosszabb, mint a férfiaké; ez a szakemberek szerint annak tulajdonítható, hogy kevésbé kímélik magukat, sokszor erejükön felül teljesítenek, mert környezetük ezt várja el tőlük.

Tavaly hasonló eredményre jutott az INEKO, a Gazdasági és Szociális Reformok Intézete is. Megállapítása szerint azok, akik nálunk megérik a 65. életévüket, nem egész négy évig örvendhetnek viszonylag jó egészségnek, de a most 50 évesek előtt már átlagban csak tizenegy egészséges év áll. Dušan Zachar, az INEKO elemzője szerint az okok a szlovákiai lakosság régóta rossz egészségi állapotában, a hiányos felvilágosításban, kevés megelőző programban, de az utóbbi években leginkább az egészségügyi rendszer problémáiban keresendők. „Aki belegondol, mennyit kell várnia egy-egy kivizsgálásra, hányszor és mennyit kell utaznia, várakoznia, inkább bele sem kezd. De ha már komoly a baj, akkor is hetekig, hónapokig kell várni a megfelelő kezelésre, műtétre, és az általánosan elterjedt nézet az, hogy kitömött boríték nélkül úgysem lehet semmit elintézni. Ezért az emberek nagy része addig nem megy orvoshoz, amíg nem kénytelen, ekkor viszont a többségük már csak tüneti kezelést kaphat” – magyarázza a szakember.

A lakosság egyharmada 65 év feletti

Szlovákiában az elmúlt nyolc év alatt öt százalékkal nőtt a 65 év felettiek aránya, s az idősek a lakosság 31 százalékát teszik ki. Az egészségbiztosítók kimutatásai szerint ők szorulnak a leggyakrabban egészségügyi ellátásra, viszont biztosítást már nem fizetnek. A következő évtizedben az idős emberek száma a duplájára fog növekedni, vagyis a rendszerbe egyre kevesebben fizetnek majd be, s egyre többen lesznek azok, akik kivesznek belőle. Itt fontos hozzáfűzni, hogy jogosan, hiszen ezek az idős, beteg emberek egész életükben dolgoztak és fizették a biztosítást. A gond az, hogy a mai feltételek között az egészségügyi ellátás rendszere fenntarthatatlan: szakemberek szerint vagy a betegbiztosítás összegét kell emelni, vagy fizetőssé tenni az ellátást.

Utóbbi megoldás ellen eddig minden kormányzat tiltakozott, az ingyenes egészségügy a fennen hirdetett szociális állam egyik alappillére, csak az a baj, hogy már régen inog, mert ráadásul hordják is ki alóla a talajt. És míg a betegek hálapénzekkel támogatják, addig a különböző érdekcsoportok milliárdokat lopnak ki belőle. Kimondva-kimondatlanul ez a szlovákiai egészségügy legnagyobb baja, és közvetve ez mutatkozik meg a lakosság általános állapotán is.

Dolgozunk, amíg ki nem dőlünk

Megdöbbentő, hogy csak nálunk ilyen a helyzet: nemcsak a nyugati államokban, hanem közvetlen szomszédainknál is sokkal jobb. Cseh- és Lengyelországban a 65 évesek még nyolc, Magyarországon hat, Ausztriában tíz egészséges évre számíthatnak. A skandináv államok lakóit, akik nyolcvanéves korukig élvezhetik az életet aktív, egészséges nyugdíjasként, csak távolról irigyelhetjük, de az elgondolkodtató, hogy még a románok, lettek és észtek is négy-öt évvel tovább egészségesek, holott egy főre számítva kevesebbet költenek az egészségügyre. Csak az lehet a titok nyitja, hogy valóban arra is költik, nem lopják el…

Már csak azért is, mert a fizetős egészségügyi ellátás és az életmódváltás épp azok számára nem megoldás, akik a legtöbb időt töltik az orvosi várótermekben. A kisnyugdíjasok és kiskeresetűek nem járnak edzőterembe, nem vásárolnak bioélelmiszert, sokszor zöldségre, gyümölcsre sem telik nekik, nemhogy halra meg sajtra. Étrendkiegészítőket, vitaminokat csak a reklámokban látnak, s aligha van olyan falusi idős ember, aki elhízottan, fájó ízületekkel kocogni indul esténként. Az egészséges életmód ugyanis egyrészt hatalmas üzlet, s épp a leginkább rászorulóknak nem telik rá, másrészt beidegződés, amelynek nemzedékek óta híján vagyunk. Nemcsak a jófajta disznótoros meg a valóban kevés mozgás miatt, hanem legfőképp azért, mert úgy szoktuk meg, hogy addig kell dolgoznunk és helytállnunk, amíg ki nem dőlünk.

Nők örökös szolgálatban

Ez elsősorban a nőkre érvényes, akik a munka mellett rendre teljesítik otthon a második műszakot, és mire megnőnek a gyermekeik, már a szüleikről kell gondoskodniuk. „Nálunk szinte kizárólag a nők helyettesítik a hosszú távú ellátásra alkalmas szociális intézmények rendszerét. A szociális otthonban való elhelyezésre annyit kell várni, és az emberhez méltó ellátásért olyan sokat kell fizetni, hogy sokaknak nem marad más hátra, mint önerőből megoldani a dolgot. „Az amúgy is szűkösen élő szlovákiai nők komoly hányada teljesít ilyen családi ápolói szolgálatot, amely hatalmas fizikai és lelki teher. Sokszor nem is tudják, milyen támogatást vagy segédeszközt igényelhetnének, mihez van joguk, a biztosítók pedig senkit sem igyekeznek felvilágosítani. Ezek a nők folyamatos stresszben élnek, hogy képesek-e eleget tenni minden kötelezettségüknek, és mire mindenkit ellátnak, eltemetnek, maguk is belerokkannak” – mondja ki a szomorú tényt Dušan Zachar.

Mindezt figyelembe véve nem csoda, hogy nálunk már az 57 éves férfiak és az 55 éves nők öregnek érzik magukat, holott a nyugdíjkorhatár 62 év. Hollandiában például csak a 70 éven felüliek tartják magukat öregnek, de még Csehországban is csupán a 65 év felettieket sorolják ebbe a kategóriába. Szlovákiában korán belefáradunk az életbe, és ennek alighanem az az oka, hogy az állam azt sem végzi el értünk és helyettünk, amire egész életünk során befizettünk nála.

Túl sokan halnak meg feleslegesen

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai közül Szlovákiában a legmagasabb azoknak a haláleseteknek a száma, amelyek a betegség korai felismerésével és megfelelő ellátással elkerülhetők lettek volna. Százezer lakosra évente 188 ilyen beteg jut, vagyis tízezer olyan ember hal meg, akinek még élnie kellene. Az OECD-átlag 123, a csehországi pedig 125, ami azt jelenti, hogy nálunk évente háromezerrel több ember hal meg úgy, hogy meg lehetett volna gyógyítani, mint nyugati szomszédainknál. Franciaországban mindössze 59 ilyen haláleset jut százezer lakosra, Lengyelországban 140, de számunkra ez sovány vigasz. Ráadásul mindez úgy történik, hogy a visegrádi országok közül a legtöbbet, a közpénzek 15 százalékát költjük az ágazatra. Hogy ez a pénz hová folydogál, azzal sajnos, évek óta csupán a sajtó foglalkozik, pedig a rendőrségnek kellene.