Küzdelem a magyar bürokráciával

Problémánk akkor kezdődött, amikor élettársammal elmentünk a szociális és családügyi osztályra Komáromba. Ott tudtuk meg, hogy nem jogosult gyermekgondozási segélyre a szlovák államtól, mert ő nem volt munkaviszonyban, csak gondozó-ápoló volt napi 24 órában 6 évig.

Azt tanácsolták, hogy mivel én Magyarországon dolgozom, Győrben, a magyar államtól kell kérvényeznünk a gyest. Azonnal le is adtuk a papírokat Győrben a családipótlék-igényléssel együtt. Azt mondták, továbbítják az ügyet Pestre a Magyar Államkincstárnak, amely illetékes a külföldi családtámogatások ügyében.

Mi vártuk, hogy majd írnak Pestről, ha hiányzik valami papír vagy igazolás a ügyintézéshez. Eltelt három hónap, és semmi. Megkerestük az államkincstár e-mail-címét, írtunk nekik, erre azt válaszolták, hogy Győrből nem érkezett hozzájuk semmi. Pedig mi Győrből kaptunk írásban értesítést, hogy az ügyet áthelyezték. Akkor megint elküldtünk minden papírt Pestre postán, vissza is jeleztek egy hónap múlva, hogy még mi hiányzik. Azt is leküldtük, azt is megkapták, mégis ott tartunk, hogy tíz hónap elteltével sem családi pótlékot, sem gyest nem kaptunk sem a magyar, sem a szlovák államtól. A szlovák hivatalban azt mondták, hogy kérvényezhetnénk félévente a különbözetet, ha van végzés Pestről, hogy mennyit fogunk kapni. Hívogatom telefonon az államkincstárat, hogy mi van az üggyel, és mindig azt mondják félórás kapcsolás után, hogy folyamatban van, már csak a szlovák családügyi hivataltól várnak válasznyomtatványt. Felhívtuk a pozsonyi hivatalt, ott viszont azt állítják, hogy sem az én nevemre, sem az élettársam nevére nem kaptak Pestről semmit. Higgyék el, kilenc hónapig eltartani öttagú családot házkölcsön és rezsi mellett nem könnyű! Idáig is a hitelkerettel a számlámon tengődtünk, hátha megkapjuk végre, ami jár. Kérem, segítsenek, nézzenek utána, hogyan lehetséges, hogy ilyenkor mintha nem tartoznánk egyik államhoz sem.

NR

Olvasónk problémája azóta részben megoldódott, karácsony előtt két héttel, vagyis mire a gyermek 11 hónapos lett, visszamenőleg is megkapták a családtámogatási járulékokat. Mégis írunk az ügyről, mert betekintést enged a magyar bürokrácia abszurd útvesztőibe. Miközben megpróbáltuk megtudni, mi az oka, hogy N.-ék nemhogy gyest és családi pótlékot, de még érdemleges választ sem kaptak, mi is megtapasztalhattuk, milyen a tökélyre fejlesztett hivatalnoki fontoskodás. Nevüket csak azért nem tüntetjük fel, mert még ezek után is maradt intéznivalójuk, és nem szeretnénk, ha valaki bosszúból hátráltatná az ügyüket. 

Tíz hónapig vártak

Először október végén írtunk Budapest Főváros Kormányhivatalának Családtámogatási Főosztályára annak az illetékesnek, akinek először N.-ék is elküldték az irataikat. Ő először arról kért tájékoztatást, honnan tudjuk a közvetlen e-mail-címét, majd miután megírtuk, hogy az ügyféltől, akivel hónapok óta levelezésben áll, szintén tájékoztatott, hogy kérdéseinket továbbította az osztályvezetőnek. Eltelt egy hónap, de az osztályvezető nem válaszolt, így újra írtunk az ügyintézőnek. Ő ismét biztosított afelől, hogy továbbította kérdéseinket, és november 24-én végre válaszolt az osztályvezető asszony. Mégpedig azt, hogy „meghatalmazás hiányában N.-ék családi ellátása ügyében tájékoztatást nem adhatok, az ügy kimenetelével kapcsolatban kérem szíveskedjen az ügyfélhez fordulni”. Visszaírtunk, hogy az ügyfél pont azért fordult hozzánk, mert ő sem tud semmit, hónapok óta nem kap választ tőlük, pedig az összes kért iratot elküldte. Az osztályvezető asszonynak azt is elmagyaráztuk, hogy úgy véljük, ha tájékoztatnak arról, mi akadályozza a gyors ügyintézést, az más, hasonló helyzetben lévő olvasóinknak is okulásul szolgálhat. Mellékeltük N. szerkesztőségünkbe küldött levelét is, azzal a megjegyzéssel, hogy újságíróként ezt tekintjük meghatalmazásnak, hiszen hozzánk fordult, hogy járjunk utána az ügynek. 

Tájékoztatás a tájékoztatásról

A válasz ezúttal azonnal érkezett, mégpedig a Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény 40. Cikkelyének formájában. Ebből megtudtuk, hogy „a meghatalmazás sajnos csak írásban fogadható el (az e-mailben történő meghatalmazás nem minősül írásbelinek)”. Meg hogy „a külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni.” Mivel ilyent nem volt szándékunkban beszerezni, próbáltuk meggyőzni az osztályvezető asszonyt, hogy Szlovákiában nem szoktak az újságírók minden ügyben, amellyel az állami intézményekhez fordulnak, hitelesített, sőt felülhitelesített meghatalmazást benyújtani. Ennek ellenére a hivatalok mindig készségesen tájékoztatnak olvasóink ügyes-bajos dolgait illetően, mert nyilván tudják, hogy a tájékozott ügyfelekkel nekik is kevesebb a dolguk.

Erre már csak egymondatos válasz jött november 25-én: „Köszönjük közreműködését, az ügyfél részére a mai napon tájékoztatást küldtünk ügye állásáról.” És valóban, a magyar bürokrácia útvesztőiben való hosszas tévelygés után végül eljutottunk oda, hogy mégiscsak az ügyféltől kaptunk tájékoztatást. N.-éket értesítette a Hivatal, hogy ügyüket elbírálta, tessenek szíveskedni elküldeni a számlaszámot, amelyre utalhatják a pénzt. Arról, hogy mindez miért tartott ilyen sokáig, egy szót sem írtak, de N.-éket akkor, amikor végre megkapták a pénzt, ez már nem is érdekelte. Most arra törekszenek, hogy a szlovákiai különbözet kifizetéséhez is megkapják Magyarországról a szükséges hatósági bizonyítványt. Magyarországon ugyanis mindössze 28 500 forint a gyermekgondozási segély, azaz kb. 90 euró, míg Szlovákiában a gyermek hároméves koráig 203,20 euró – a havi különbözet 113 euró. Ezt az uniós egyezmények értelmében Szlovákia kipótolja, ha a családnak itt van az állandó lakhelye, de a magyar hivataltól igazolásra van szükség. N.-ék most újra azon izgulnak, hogy az ügymenet ne tartson hónapokig, mert a különbözet csak félévente kérvényezhető, és a családügyi hivatalban úgy tájékoztatták őket, hogy egy félévnyi eurót máris elveszítettek. 

A különbözetet is kérvényezni kell

A különbözet kapcsán mi is érdeklődtünk a családügyi hivatal központjában, és mint Veronika Černától, a hivatal sajtóosztályának munkatársától megtudtuk, alapvetően valóban a kérvény benyújtásától visszamenőleg számított hat hónapra fizetik ki a különbözetet. Ha ennél hosszabb jogosultsági időszakról van szó, a Magyarországon benyújtott kérvény másolatát kell csatolni az itthoni kérvényhez. Ennek alapján a szlovák családügyi hivatal kér tájékoztatást a magyar illetékes intézménytől, és a válaszból kiindulva állapítja meg a különbözet összegét, amelyet évente egyszer fizet ki. N.-ék egyelőre itt még nem tartanak, és félő, hogy sok levelezés, telefonálás vár rájuk; nagy türelemmel kell felvértezniük magukat, amíg minden családtámogatási hozzájárulást megkapnak, ami az uniós egyezmények szerint jár nekik. 

Az, hogy a Magyarországon élőknek is ugyanilyen keserves és hosszú utat kell végigjárniuk, mire bármit elintéznek, ugyan nem vigasz, de legalább azt bizonyítja, hogy nem a határon túliakkal szembeni hátrányos megkülönböztetésről van szó. Magyarországon élő magyar állampolgár ismerősünk ugyancsak öt hónapig várt, mire megkapta a családtámogatást. Amikor érdeklődött, mi tart ennyi ideig, azt mondták neki, hogy a külügyi osztály bírálja el. Mondta, hogy hiszen ő magyar állampolgár; erre az volt a válasz, hogy „de honosított”. 

Szóval ha valami megmaradt Magyarországon az egykori Monarchiából, akkor a lomha, berozsdásodott, sokszor csak önmagáért működő bürokrácia biztosan. Vajon mit szólnának az ottani szülők, ha tudnák, hogy Szlovákiában már a gyermek megszületését követő hónapban minden jogosultnak átutalják a családtámogatást?