Baba a fa alá

Nem pontos tervezés, állítólag a véletlen hozta így. Isteni áldás számukra, ahogy a doktor mondja – akit a Vasárnapból ismerhetnek a kedves olvasók, írtunk róla, és cikkei is megjelentek nálunk –, amikor az ünnepek előtt meglátogatjuk a családot. Lili és Linda már nagyon vár bennünket, egy játszótárs mindig jól jön; de mikor kiderül, hogy nemcsak velük építünk, rajzolunk, egy kicsit elszontyolodnak; ám jól nevelt gyerekként – előbb anyuval, majd apuval – elvonulnak a gyerekszobába. Azért a gyermeki kíváncsiság nagy úr: be-bejönnek, mert fontos mondandójuk akad, s néha mi is bekukkantunk hozzájuk, hogy megmutathassák a játékaikat.

A születési dátumok véletlenek, de az nem, hogy Czakóék eleve nagy családot akartak. „Három gyereket szerettünk volna. Titokban reméltem, hogy lesz egy fiú is. Hála istennek, így jött össze – mosolyog Laci, aki egyetemi oktató, és szájsebész a pozsonyi ružinovi kórházban. – Nyolc éve Pereden ismerkedtünk meg a feleségemmel, egy ünnepségen. Sókszelőcei, nyolc évvel fiatalabb nálam, az iskolai évek alatt nem futottunk össze.” Janka is megerősíti: „Peredre a barátnőimmel jártam, ha valami alkalom adódott. Egy-két barátját ismertem, de őt nem, többnyire Pozsonyban volt.”

Áldozatkész feleség

Hogy szerelem volt-e első látásra, arról nem szól a fáma, de mindjárt az első találkozáskor telefonszámot cseréltek. Kis szünettel több évig jártak együtt, míg elhatározták, hogy összeházasodnak. Janka – lánykori neve Bartus –, aki Vágsellyén dolgozott könyvelőként, is feljött a fővárosba, lakást béreltek, majd családot alapítottak. Czakó doktor rengeteget járt külföldre. Többször adott elő Svéd-, Spanyol- és Olaszországban, az Egyesült Államokban, Kínában, Japánban, Magyarországon és talán minden környező országban. Úgy gondolja, hogy külföldi szakgyakorlatait illetően a legtöbbet a Semmelweis Egyetem budapesti szájsebészeti klinikájának és Szabó professzornak köszönhet. Itthon sem unatkozott – és ma sem unatkozik. Nemcsak a klinikán sok a tennivalója: emellett előad az orvosi egyetem fogászati tanszékén, és magánklinikákon is dolgozik. „Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek – hangzik a beismerő vallomás. – A családi dolgok oroszlánrészét ő vállalja magára, így nem akadályoznak a szakmai továbbképzésemben. Nagyon hálás vagyok neki érte, s próbálom az időmet úgy beosztani, hogy azért tudjak a gyerekekkel is foglalkozni. Többnyire igyekszem úgy intézni a munkámat, hogy legkésőbb fél, háromnegyed ötre végezzek. A gyerekekért már én megyek az óvodába. Reggel a feleségem viszi őket, mert nekem hétre benn kell lennem a kórházban. Ha megszületik a pici, egy kicsit megnehezedik a dolgom, mert nekem kell hordanom a lányokat. Lili és Linda a pozsonyi magyar óvodába jár. Mindenképpen fontos volt nekünk, hogy a kultúránkat és az identitásunkat megőrizzük.”

Laci felesége most is könyvelőként dolgozik, egy ligetfalusi cégnél. Mivel a nagyszülők mindkét részről vidéken élnek, jó, hogy a munkája szabadabb: nem kell mindennap bejárnia, otthonról is tudja végezni. „Az első gyerek nem okozott gondot, a másodiknál a feleségem már sokat vállalt magára, minden téren próbált tehermentesíteni.” Janka ezt természetesnek tekinti: azzal ment a kapcsolatba, hogy családot akarnak, három gyermeket, ahogy a férje is mondta. Tennivaló már a kettő körül is akadt bőven, de Janka nem az a fajta, aki állandóan kozmetikushoz, fodrászhoz, fitneszbe, moziba járna. „Talán ha férjhezmenetelem előtt úgy szoktam volna meg; de nem, nem hiányoznak.” A családközpontúságot otthonról hozta magával, ma is nagyon szoros a kapcsolata szüleivel.

Laci palacsintát is tud

Az apukának rengeteg a dolga, de otthon sem kétbalkezes. Több évig élt külföldön, megtanult önállóan gondoskodni magáról, és ehhez a főzés is hozzátartozik. Bár hozzáteszi, hogy nem főszakácsi szinten. De darakását, palacsintát akármikor tud készíteni a lányoknak. „Szerencsére nem gyakran van szükség rá, mert a feleségem ebben is nagyon jó.” Janka visszaadja a bókot: „Ha kell, Laci mindent meg tud csinálni. A nagyobbik lánnyal azért is szorosabb a kapcsolata, mert mikor jött a kicsi, ő foglalkozott többet Lilikével. Akkor nagyon összehangolódtak; volt egy olyan időszak, amikor a nagyobbiknak csak apuka volt a mindene. A kisebb meg igen anyás. Mikor ő született, a házban szerelték a liftet, nem tudtam volna kocsival lemenni a lépcsőn, a szüleimnél voltam, Laci járt le hozzánk.”

Amíg picik voltak a lányok, a sóki nagyszülők sokat segítettek, minden hétvégére odautazott a család. Laci édesanyja, aki Pereden rendel, is be-beugrott. Akkor is nélkülözhetetlenek a nagyik, ha Laci külföldre utazik: olyankor a gyerekeket nagy örömükre leviszik falura. Czakóéknál egyébként benne van a génekben a fogorvosi hivatás: a nagyapával kezdődött, aki negyven évig fogász főorvos volt Vágsellyén, a szülőkkel folytatódott, s a legifjabb nemzedék is követi a példát. Ifjabb Czakó László szájsebész, a daganatsebészet a szakterülete, és hat évvel fiatalabb öccse is fogorvos. A két fiú között nagyobb volt a korkülönbség, mint Laci lányai között, no meg ő nyolc-tíz évesen már elkezdett sportolni, így kevesebbet voltak együtt. Amit akkor elmulasztottak, most igyekeznek pótolni – Laci tanította az öccsét az egyetemen –, bár az öcsi, aki szeptemberben nősült, Vágsellyén lakik.

„A gyermekekben élünk tovább”

Czakó doktornak a család mellett a karrierjét is ápolnia kell: Két szakorvosi képesítő vizsgája már van, s most újra beült az iskolapadba: hároméves egészségügyi közgazdasági továbbképzésre jár, utána pár éven belül szeretne felkészülni a habilitációra, megszerezni az egyetemi docensi címet. A sportra – a testépítés könnyebb formáját műveli már több mint tíz éve – egyre kevesebb ideje marad, ha késő este heti három-négyszer eljut edzőterembe, már boldog. Otthon viszont vidáman súlyzózhat, amennyit csak akar: emelgetheti Lilit és Lindát.

Manapság nem divat a nagy család. Ennek nemcsak szociális okai vannak: értelmiségiek sokszor azzal magyarázzák, hogy nem vállalnak több gyermeket, mert az visszaveti a karrierjüket. Valóban igaz? Vagy meg lehet oldani? Czakó doktor válasza egyértelmű: „Aki igazán akarja, meg tudja oldani. Ezekben a gyerekekben élünk tovább, s ha egyszer majd nem leszünk, a génjeink bennük maradnak fenn.”

Apropó, gének. Egyesek szerint isten átka orvos gyerekének lenni. „Én az a típus vagyok, hogy nem kell mindent komolyan venni. Egyetlen dologban viszont szigorúan döntöttünk: a védőoltásokat illetően. Mostanában az a tendencia – s orvosok is követik –, hogy a kötelező oltásokat sem adják be a gyermekeknek. Az utóbbi években úgy vettük észre, hogy azok nagy kárára. Még az orvosi társadalomban is előfordult egy-két probléma.” Laci érti ugyan, hogy a világ, a szabad véleményalkotás hoz magával hasonló jelenségeket, de ha valami nem jó, azt nem kell követni.

Az apuka szigorúbb

Ami a gyermeknevelést illeti, igyekeznek egybeötvözni azt, amit ők kaptak. „A témát többször is megbeszéltük – magyarázza Laci. – Voltak viták, hogy ezt ne így, hanem úgy, de többnyire megtaláljuk a konszenzust.” Nem komoly dolgokról volt szó, olyanról például, hogy az anyuka többet enged meg a kislányoknak, az apuka viszont következetesen szigorúbb, s akörül folyik a vita, hogy hol kell megszabni a határt. Laci úgy véli, hogy „néha nem elég csúnyán rájuk nézni. Itt-ott felemelem a hangomat, rácsapok a fenekükre. Bár most olyan világot élünk, amikor azt tartják, hogy nem szabad testileg fenyíteni, ha visszaemlékszem a mi gyerekkorunkra, ránk is odacsaptak néha, és ez fontos része volt a nevelésnek. Ha már fenyített apa, akkor nagyon rossz voltam, s rádöbbentett arra, hogy legközelebb ne csináljam.”

A lányok bűbájosak. Az apa szerint szépségre az anyukára ütöttek, rosszaságban pedig rá, vagyis hogy a temperamentumukat tőle örökölték. Benne folyton ég a tűz, s a gyerekek sem ücsörögnek a sarokban, itt-ott észrevenni, hogy hevesebben reagálnak valamire. Ebben a pillanatban épp Linda jelenik meg, egy szívecskével kedveskedik. Érdekes, mert őt az anyuka úgy jellemzi, hogy félénkebb, tart az idegenektől, elég rászólni, s már sírva fakad. Lili meg épp az ellenkezője, túl bátor.

Linda külsőre nem hasonlít a nővérére, de ami a személyiségüket illeti, hasonlóak. – Sokat tanulnak egymástól, mindenben utánozzák a másikat. Rengeteget segített nekünk az óvoda, az óvó nénik abban, hogy megtanuljanak közösségben viselkedni.”

A mesét imádja Lili is, Linda is; elalvás előtt az anyuka olvas nekik. Ha csak lehet, az apuka is ott van, szereti hallgatni. De már a lányok is lapozzák a könyveket, egyik a másiknak olvas, igaz, nem mindig azt, ami a könyvben van. A tévét, videót a szülők igyekeznek minimálisra redukálni, bár – a többi hasonló korú aprósághoz hasonlóan – ők jobban értenek a technika vívmányaihoz, mint a felnőttek. „Megfelelő szemlélettel és elég időt szentelve nekik a gyerekek nevelhetők, formálhatók; az a kérdés, milyen közegbe kerülnek, ha nem vagyunk velük, mert ez nagy hatással van rájuk. Ezért is igyekeztünk, hogy magyar közegben maradjanak, olyanok között, akik nyelvileg közel állnak hozzájuk. Az óvodában angolul is tanulnak, édesanyámmal, aki morva származású, de szlovák, s később tiszta magyar közegbe kerülve megtanulta a nyelvet, szlovákul beszélnek. Így néha már három nyelven társalgunk, főleg, ha mesét néznek. Meg otthon sulykoljuk beléjük, hogy mit hogyan kell szlovákul mondani. De az, hogy az én lányaim magyar iskolába mennek, nem kérdés – ebben Laci hajthatatlan. – Én is magyar alap-, majd középiskolába jártam, aztán az egyetemet szlovákul végeztem. Szeretném, ha amikor arra kerül a sor, ők is itthon tanulnának tovább. Néhány kollégám gyereke Budapesten végzett, és itthon nem tudott munkát találni. Magyarországon maradtak, így szétszakadt a család.”

Mit hoz a Jézuska?

Linda ismét megjelenik, ajándékot hoz. „Ez Szimba, ez meg nyuszi, ez meg zsiráf” – nyújtja oda pici kezével, ragyogó szemmel. Karácsonykor még jobban fog ragyogni a szeme. Neki is, Lilinek is. „Az első közös karácsonyunkon a fa alá hoztuk haza Lilit – meséli Janka. – Bár 28-a körül esedékes a szülés, most is megeshet, hogy a fa alá érkezik a kis öcsi.” A lányok is tudják, hogy jön a testvérke, a többi ajándékot meg, ahogy szokás, megrendelték. Varázspálcát, görkorcsolyát s mindent, amin Elza van, mert most ez a mese a menő.