Szőgyéni változások

A sors fintora, hogy Párkány, amelyhez (s főleg Esztergomhoz) történelme során mindig is kötődött, feleakkora távolságra fekszik tőle, mint a mostani járási székhely. De hát az már rég volt, ahogy mondani szokás, talán igaz se volt, amikor a természetes régiók még a maguk természetességében léteztek.

Nehéz jelen

Szőgyén hétköznapjait elsősorban a reménykedés tölti ki, hiszen sok változásra van szükség a faluban. Az első nagy váltás tavaly történt, amikor Vígh Gábort választották meg polgármesternek. Öt esztendeje jártunk itt, akkor rengeteg terve volt az önkormányzatnak: többek közt felújítani az iskolákat, az óvodát, a községházát, megoldani a gyűjtőudvar kérdését, rendbe hozni a nyugdíjasklubot, a múzeumot s a vele egy udvarban levő tájházat, amelyet szinte az összedőlés fenyeget. Mindezek ma is váratnak magukra – mondja az új polgármester, és elárulja, hogy a tájházat az utolsó pillanatban sikerült megmenteni. „Mindezekkel a gondokkal magam is együtt éltem – mondja Vígh Gábor –, hiszen csaknem húsz évig képviselő voltam, sőt alpolgármester. Tehát tisztában voltam a problémákkal, s azt is tudtam, hogy radikális hozzáállásra van szükség. Hiszen annyi minden van, amivel törődnünk kell, ahelyett hogy megvalósíthatatlan új dolgokon törnénk a fejünket!”

Az első körben a környezetet szeretnék kulturáltabbá tenni, hiszen sok az elhanyagolt járda, vízelvezető árok, parkos rész. Első lépésként – vázolja a polgármester – átszervezést végeztek a hivatalban. Október elsejével létrehozták a községi vagyon- és épületkezelő osztályt, amelynek a lakossággal történő kommunikáció is feladatkörébe tartozik. „Azelőtt is volt építkezési csoportunk, de csak apróbb munkákat végzett. Most beleolvasztottuk ebbe a vagyonkezelő osztályba. Célunk ugyanis, hogy mindent rendbe tegyünk, hiszen minden községi épület tetőzete rossz, beázik, s mi a cselekvés helyett mindig a pályázati sikerekre vártunk, amelyek aztán rendre elmaradtak. Ami eredmény volt az elmúlt években: új bérlakások épültek, de velük is sok a gond, mert a reklamációs időszak elmúltával derültek ki a hibák. A lakáskezelő egy párkányi cég. A lakásokat építő céggel elég nehéz szót érteni. A lakók reklamálnak, mi pedig próbáljuk eltávolítani a hibákat. Most azon dolgozunk, hogy megszerezzük a lakáskezelés jogát.”

Magad, uram…

A sürgős teendők közül az idősotthon felújítását említi a polgármester, amelyre év elején pályáztak, de a mai napig nem kaptak választ. „Nem várunk tovább, legalább a tetőszerkezetet rendbe tesszük önerőből, hogy ne romoljon tovább. Tervünk egy napközi idősotthon létrehozása. Nemrég nyertünk pályázati támogatást az iskolai tornaterem melletti parkoló kialakítására, hogy megvédhessük az iskolaudvart. Új buszmegállót készítünk a gyerekeknek, s az iskola körüli kerítést és járdákat is szeretnénk rendbe hozni. Nem várhatunk tovább a pályázatokra, bár ígéretek vannak a LEADER programból való támogatásra. Most készítjük a szennyvíztisztító és a szennyvízhálózat projektjét, s jövőre megpályázzuk ezt is. Erre egyébként a törvény is kötelez bennünket. Az eredmények közt említendő, hogy építettünk egy kamionparkolót, amellyel igyekszünk védeni útjainkat. Volt gyűjtőudvarunk, ahol elsőként kezdtük meg a szelektív hulladékgyűjtést, ám az újrahasznosítási alap leépítése folytán ez elakadt. Irdatlan mennyiségű szemét gyűlt össze; nemrég a munkanélküli-program segítségével rendet tettünk. A tíz közmunkásnak, akit a község alkalmazott fél évig, egyébként mindenhol meglátszik keze munkája. Az egykori kőművescsoport munkásaival pedig az épületek állagán próbálunk javítani.”

A község legfontosabb épületeit folyamatosan akadálymentesítik, s a polgármester tervei közt van az is, hogy az egykori községházát, amelyet 2016 decemberéig csak távmunkaházként használhatnak, szeretnék kihasználni a községi hivatal részére, a mostaninak a helyén pedig szálláshelyeket alakítanak ki. Ami megvalósult: a mai községi hivatal hatalmas épületében sikeresen leválasztották a fűtést, de a tánc- és a színházteremben is takarékosabbá szeretnék tenni a pazarló fűtés rendszerét. 

Nívós oktatás, kevés gyermek

Jövőre lesz hatvanöt éve annak, hogy megnyílt a magyar iskola, és huszonöt éve annak, hogy sikerült visszahozni a szlovák iskolát Szőgyénbe. Nemrég a teljes szervezettségű Csongrády Lajos Alapiskola vezetésében is változás történt. A tantestület fiatalnak mondható, hiszen a pedagógusok átlagéletkora negyven év körül van. Az új igazgatónő, Szarka Andrea elmondja, hogy 16-an oktatják a 133 tanulót. Az utóbbi létszám három éve stagnál. Örvendetes, hogy idén 17 elsőssel kezdték a tanévet, de a jövő semmi jót nem ígér, mert kevés gyermek születik. A tanulólétszám attól is függ, hogy a magyar és szlovák óvodai csoportokból (jelenleg 50 nebuló van az óvodában) melyik iskolába íratják be a gyerekeket a szüleik. Az iskolában egyébként magas színvonalon zajlik az oktatás, erről az eredményeik is árulkodnak. Van színjátszó és néptánccsoportjuk, kilenc szakkör, és a tanulók szinte minden versenybe bekapcsolódnak. Az igazgatónő egy kuriózumot is említ: alsó tagozaton minden gyermek tanul furulyázni.

Szőgyént ugyanazok a gondok terhelik, amelyek az egész környéket. Kevés a munkalehetőség, rossz az úthálózat, hiányzanak az ipari parkok, így a fiatalok közül sokan kénytelenek külföldön keresni a megélhetést. Ez természetesen rányomja bélyegét a népszaporulatra, az iskolai tanulók számára, a község egész életére. Itt is akad ugyan néhány vállalkozó, aki többtucatnyi embert foglalkoztat, és még a földműves-szövetkezet is működik, de mindez kevés. Helyben a legtöbb embert a Jonagold nevet viselő nyomda és kartonkészítő üzem, a Prestel Kft. s az élelmiszer-csomagolással és -forgalmazással foglalkozó Mánya Kft. foglalkoztat.

Mit hoz a jövő?

A községnek természetesen nemcsak gondjai vannak. Hosszan sorolhatnánk azokat a rendezvényeket, amelyek összekovácsolják és éltetik a közösséget. A polgármester külön kiemeli a fent említett iskola igazgatónőjét, aki önfeláldozóan szervezi a helyi kulturális életet. Aktív a cserkészcsapat, folytatódnak a színházi esték (tájoló színházi előadások) és színházlátogatások, de említhetnénk a Pató Pál-napokat, a Csongrády-napokat, a Csiribiri játszóházat, a Pajta fesztivált és egyebeket. Több civil szervezet is működik a községben, míg a Kortárs Művészetek Galériájában 39 művész 280 alkotása látható. Pontosabban lesz látható jövőre, mert jelenleg ez is elhanyagolt állapotban van. A polgármester elmondja, hogy a kétévente tartott képzőművészeti tábort 2016-tól újra évenként szeretnék megtartani, hiszen nagy hagyománya van a településen. Márpedig a nemes hagyományok arra valók, hogy ne szakadjanak meg. Nemrég megalakult a Szőgyén Öröksége Társulás, amely egy innen elszármazott családtól takaros házat kapott ajándékba. Ezt felújítva akár az összes kulturális csoport egy tető alá kerülhetne, s a nagy udvaron kamaraszínpad is helyet kaphatna. De ez még a jövő zenéje. Az viszont realitás, hogy az elmúlt években megújult a futballpálya, pazar pázsitot kapott.

Mint látjuk, sok a teendő Szőgyénben, s amire az erőből és a lehetőségekből futja, az önkormányzat megteszi. Arra azonban aligha lesz hatása, hogy az elvándorolt fiatalok hazajöjjenek. Ez az országos politikától függ, amely a leszakadó régiók felemelésében egyelőre csak az ötletelés szintjén tart.