A politikus ember

<p>Ha lúd, legyen kövér. Ha már így belevetettem magam a hálóba, nehogy kárba vesszenek a tapasztalataim! Szóval itt van ez a nagy és széles közösség, a <em>fészbúk</em>, és gyakorlatilag mindenki benne. Ki vígan, ki vergődve, de benne.</p>

 Annak idején, az orwelli jóslatokat olvasva inkább sci-finek tűnt az egész, olyan távoli meseképnek, ami ha bekövetkeznék is, mi már nem fogunk tudni róla. Ehhez képest, amikor jött a tévés Nagy Testvér, a kukkolós gusztustalan show-műsor, azt kellett gondolnom, hogy tévedtem, a nagy testvér valóban figyel, mégiscsak megértük. Az sem vigasztalt, hogy engem konkrétan tán nem (?), csak azokat, akik pénzért vagy pillanatnyi hírnévért hajlandóak eladni a lelküket, mezítelen bőrüket. De bizony nem sejtettem, hogy kismiska ez ahhoz, ami jön, ami elárasztja a világot, és mindenkit megleshetővé tesz, azt is, aki nem teregeti ki magát. Elég csak onlájn lenni, vagyis bekapcsolt okosdologgal, Nagy Testvér lát, tud mindent rólam, hogy hol vagyok épp, milyen az ízlésem, milyen szövegeket olvasok, milyen zenét hallgatok, képeket nézek, azaz mire lehet számítani tőlem, és ennek alapján skatulyáz. Beterelhető vagyok-e a birkaakolba, megfogható vagyok-e a hiúságom által, esetleg az elveim mentén, zsarolható vagyok-e rég megosztott véleményeimmel, felvételeimmel, vagy veszélyes vagyok éppen, mert gondolkodó? S mint olyan félreállítandó.

Van tehát a közösségi ember, aki ott éli mindennapjait, családi s baráti életét a hálón, mindenki szeme láttára. Nem is olyan rég egy érdekes városnéző sétán hallottam a saját fiamtól, hogy egykor a Ferencesek terén állt a pellengér, ott hajtották végre a kivégzéseket, és hogy az a terület és az a szokás elméletileg a mai fészbúk elődje volt, oda sereglettek a kíváncsiskodók, ott köpködték meg a szégyentelennek, boszorkánynak kikiáltott kiállított személyt, ott dobálták meg kővel, tojással, rohadt káposztával azt, akinek más volt a véleménye, mint az övék, pontosabban, mint amit ők a hatalmasoktól kritikátlanul átvettek. Gondolhatná az ember, hogy az általános műveltség fejlődésével, az analfabetizmus felszámolásával vége lett az ilyen dolgoknak, mégis arra kell ráébrednünk, hogy a betűvetés ismerete nem minden esetben kellemes dolog. Mert most már mindenki ír, míg oda, a Ferencesek terére hányan férhettek be? A megmondó emberek, az arctalan sunyik mellett van még egy kellemetlen fajta: a politikus alkat, aki mindenkinél jobban látja az összefüggéseket (lásd minden magyarul beszélő szlovák szélsőjobb fideszes), aki ha valakinek nem lábad könnybe a szeme a rovásírásos székelykapu láttán, rögtön tudja róla, hogy megátalkodott szélsőbaloldali liberális patkány, akit a legjobb volna egyenes úton, ideggázzal kiirtani. Vagy mint a Charlie Hebdónál, legéppuskázni. Nagyon izomból van az ilyennek az agya, kigyúrt, kemény izom. (Miközben azt sem tudni már, mi valójában a bal- meg a jobboldal, annyira keverednek előttem legalábbis a hivatalos politikai viselkedések. Mert Magyarországnak, azt mondják, jobboldali kormánya van, Szlovákiának meg bal. Közben meg, ha nézi és hallgatja őket az ember, nem sok különbséget tud találni kettejük közt, sőt, a fokozódó idegengyűlöletnek köszönhetően már ők maguk, a két kormány s a két fő is összeborult dicsérve egymást. És melyik Amerika-ellenesebb és oroszbarátabb? A bal? A jobb? Ki érti ezt? Szóval ez a politikus alkat a hálón mindent megoszt, ami az ő igazát támasztja alá, függetlenül attól, hogy valódi forrás vagy álinformáció és manipuláció az alapja. Ő tudja, amit tud, oszt jónapot. A péntek, 13-a szörnyű párizsi tragédiája után is füstölt a háló az ugyemegmondtamoktól. (A nagyon sok higgadt, okos, józan elemzés nem kap ám ott sem nagy publicitást, annyi megosztást, mint a pöce, a meztelen valóvilág.) De jön a közösségi ember, és francia trikolórral a képén, kifejezi szolidaritását a párizsiakkal. Csak akkor kezd kicsit groteszkbe menni a dolog, mikor ez alatt a trikolóros képe alatt továbbra is puszilkodó kiskutyákat osztogat, meg jó alaposan leszopogatott kacsacombokat. Bolond világ, amit élünk, bolond világ. A papírtrombiták jól megmosolyogják az aranysípok sóhaját. Mert amúgy Presser-koncerten is voltam a múlt héten.

Az jó volt.

 

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

 

 

Nyilván közli majd vele, hogy nem helyénvalóan viselkedett, ezentúl talán VASÁRNAP délutánonként sem engedi be a házába.

Julie Orringer: Láthatatlan híd

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?