Ünnepelt a Selye

A rendezvényt Spátay Adrienn tanárnő nyitotta meg. Szólt arról, hogy az iskola örökös célkitűzése koroktól és eszméktől függetlenül a helytállás, a tisztességes megfelelés és az oktatás. Bastrnák Tibor, Komárom egykori polgármestere kiemelte: számára mindig élmény ebbe a jó hírű gimnáziumba visszatérni. Az ünnepséget a gimnázium diákjainak műsora tarkította, akik a jezsuita iskolaalapítástól a bencés rendi oktatáson keresztül szóltak a múltról és arról, hogy az előző korok pedagógusait (Baróti Szabó Dávidot, Czuczor Gergelyt és a többieket) a pártatlanság, a vallási és politikai semlegesség, a szellemi nevelés, a tudás, a felvilágosodás eszméinek elsajátítása vezette, s olyan tanítványokat neveltek, mint Ányos Pál költő, Konkoly-Thege Miklós csillagász, Feszty Árpád festő, a stresszel foglalkozó belgyógyász, vegyész, kutatóorvos Selye János. A mai épület 1908. szeptember 8-án tárta ki kapuit. A bencés tanárok a Trianon utáni korszakban is igyekeztek megőrizni az intézmény célkitűzéseit, becsületes magyar embert nevelni tanítványaikból. A II. világháborút követő időszakban, amikor a magyarság „bűnös nép” lett, és az iskola oktatóinak zöme is földönfutóvá vált, 1945 márciusában a magyar gimnáziumot is megszüntették. Öt év szünet után azonban újra teret kapott a magyar nyelvű középiskolai oktatás. Itt szerzett Zsombor Miklósné és Turczel Lajos irányításával 400 magyar óvónő szakképzést, hogy küldetésüket a magyarlakta vidékeken teljesíthessék. Az intézmény élén 25 éven keresztül Horváth József állt, aki a legnehezebb időszakban, az ’50-es és ’60-as években biztosította az iskola fennmaradását. Keszegh István rövid igazgatása alatt elérte, hogy az épület teljesen a magyar diákoké lehessen (egy részében ugyanis szlovák osztályok voltak). Ipóth Barnabás nevéhez fűződik a Király József-szobor leleplezése, a nyolcéves gimnázium elindítása és Selye János nevének felvétele. A műsort diavetítés tarkította. Komárom polgármestere, Stubendek László is köszöntötte az egybegyűlteket, s gratulált az eredményekhez. Levetítették a gimnázium volt tanítványának, Dóczé Péter budapesti főiskolásnak a Selye visszatér című vizsgafilmjét, majd Andruskó Imre igazgató beszélt az elmúlt 65 évről. Az ünnepséget az iskola kamarazene- és énekkara zárta, Stirber Lajos karnagy vezényletével három dalt adtak elő.

Csokonai Lillája Hetényben

Aki októberben ellátogat Hetényre a Lilla Galériába, nem mindennapi élményben részesülhet. A galéria névadójának, Vajda Júliának, Csokonai Lillájának rendeztek a helyiek a dunaalmásiakkal és az ekeliekkel közösen emlékkiállítást. Vajda Júlia ugyanis Ekelen született 1776-ban. A család Komáromban élt, a fiatal lány itt ismerkedett meg az átutazó Csokonai Vitéz Mihállyal, a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjével. Múzsája lett, s a Lilla nevet kapta tőle. Szerelmük Csokonait 11 hónapig Komáromhoz láncolta. A lány szülei nem örültek a románcnak, s Júlia apja „a jóravaló, de élhetetlen poéta” udvarlót csellel eltávolította lányától. A költő távozása után egy héttel Lillát erőszakkal férjhez adták a dunaalmási Lévai István fakereskedőhöz. Házasságuk 42 év után a férj halálával ért véget. Lilla nem volt boldog, gyermekük sem született. Négy évvel később férjhez ment a hetényi református egyházközösség lelkipásztorához, Végh Mihályhoz. Ez a házasság még annyi boldogságot sem nyújtott neki, mint az előző. Sokat betegeskedett, végül visszaköltözött Dunaalmásra, s 50 évvel Csokonai halála után ott halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy feje alá zsoltárát, nagy szerelme, Csokonai Lilla-dalait tegyék, koporsójába pedig Csokonaitól kapott gyűrűjét. A hetényi kiállítótermekben tárgyi emlékek, képek, iratok emlékeztetnek Lilla és Csokonai boldogtalan végű szerelmére.