„Beszélni csak kicsit magyar…”

 Szép számmal vannak azonban olyanok, akiket meg kell szólítani, győzni arról, hogy a magyar gyermeknek magyar óvodában, iskolában a helye. Néhány éve az iskolák multimediális eszközöket is „bevetnek”, hogy felhívják magukra a szülők és csemetéik figyelmét. Az ún. beiratkozási kisfilmek tengerében idén – számomra – újdonságként hatott a szenci Szenczi Molnár Albert Alapiskola „kedvcsinálója”.

A videó, amely megtekinthető az iskola honlapján és közösségi oldalán, tulajdonképpen egy alig több mint háromperces rap két felső tagozatos srác előadásában. Tamás és Ádám rappelésénél osztálytársaik „segédkeznek”, a szövegelést jellegzetes mozdulatokkal és „tánccal” kísérve. A profi segítség nélkül, önerőből legyártott videoklipet egy szülő forgatta-vágta, s a fiúk által a műfaj követelményeinek megfelelően előadott szöveget szintén egy szülő, a sokoldalú publicista, Korpás Árpád írta. Az USA-ból világhódító útjára indult rap nemegyszer a nagy társadalmi igazságtalanságok kibeszélésére szolgál(t). Korpás Árpád „szönci rap”-je hiteles, ütős, jól megjegyezhető soraival rövidsége ellenére is többet mond, mint egyik-másik politikus vagy közéleti személyiség egy nagy lélegzetű beszédben:

Ha van magyar suli Szöncön,

minden magyar szülő döntsön:

ide adja fiát, lányát –

nagyi s papa unokáját,

mert ha škola s nem iskola

– duma ide, duma oda –

beszélni csak kicsit magyar,

beszélni csak nagymamával.

csak anyával vagy apával.

Diákságát töltse itt,

értse Aranyt s Kölcseyt,

Jókait és Kosztolányit!

Óvd, magyar, az iskoláid!

Szenczi Molnár kint a parkban

gyönyörködjön sok magyarban.

Meglehet, hogy a mai szülők elsöprő többsége nem feltétlenül amiatt dönt a magyar iskola mellett, hogy gyermeke értse a feljebb felsorolt klasszikusokat, de „duma ide, duma oda”, ha a gyerek nem magyarul tanul, nem ismeri meg ennek a nyelvnek olyan bugyrait, regisztereit sem, amelyekkel be tudná fogadni a Mekk Elek- és a Doktor Bubó-meséket, Varró Dániel ötletes gyermekverseit, jóval később pedig az Üvegtigris-trilógia gyöngyszemeit és a legendás magyar humoristák, de akár a mai „sóderesek” nyelvi poénjait. És ez nagy kár lenne, ebben biztos mindenki egyetért.

Azért is szeretem ezt a klipet, mert a cuki alsósokon és az eminens felsős diákokon túl végre a valódi kamaszok is megmutathatták magukat általa, s olyan műfaj segítségével tettek hitet az iskolájuk és a magyarságuk mellett, amely igazán az övék. Nekem legalábbis így jött át.