A visszajáró vendég

Rendezőként kétszer is ellátogatott a nemzetközi hírű fürdővárosba, de részt vett már a zsűri munkájában is, egyszer pedig „testőrként” volt a rendezvény VIP-listás embere.

* Ötvenedszer tartották a Karlovy Vary-i fesztivált. Mi az első kép, amelyet maga előtt lát a városról?

A patak, amely kettészeli a sétányt. De rögtön ezután beugrik egy másik kép is. A Pupp Szálló mögötti hegyek. Szép táj, megnyugtató. Árad belőle a béke. Olyan kerek, befejezett világ. Persze lehet, hogy az ott lakók ezt másképpen élik meg. A Monarchia hangulatát is érezni a városban. Csak az a tragikus betonkolosszus ne volna! A Thermal Szálló épülete. Az teljesen tönkreteszi a képet.

* A világ összes jelentős mustráján vendégeskedett már. Cannes, Velence, Berlin, csupa A kategóriás fesztivál, és Karlovy Vary is ebbe a sorba tartozik. Megítélése szerint: megérdemelten?

Feltétlenül. Én a fesztiválokat a filmek szempontjából nagyon fontosnak tartom. Különösen azért, mert az igazán értékes filmeknek, amelyek nem a lehető legkönnyebb szórakozást nyújtják a nézőknek, hanem néha komolyabb odafigyelést kívánnak, az utóbbi időben inkább a fesztiválokon a helyük, ahol felhívhatják magukra a figyelmet, s így nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot a közönség részéről. Természetesen minden fesztiválnak megvan a maga sajátossága, arculata, programja. Karlovy Varyét nagyon jónak tartom. Mindig szívesen megyek oda. Volt filmem a versenyben is, versenyen kívül is, voltam a zsűriben, és kísérőként is jártam már ott, amikor a feleségemet, Gyürey Verát hívták meg a zsűribe. Mindig jól éreztem magam. Nemcsak a városnak, a fesztiválnak is csodás a hangulata. Nem kell megfulladni a reklámban, mégis nagy az érdeklődés. S ami a legizgalmasabb: rengeteg fiatal nézi a filmeket. Az én korosztályomból lényegesen kevesebben ülnek a vetítéseken. Egyetemisták, diákok, fiatalok töltik meg a mozikat, és ez felemelő érzés.

* Bizonyára másképpen élte meg a fesztivált akkor, ha versenyben volt a filmje, mint amikor versenyen kívül tűzték műsorra. Zsűritagnak lenni pedig megint csak más helyzet.

Ez valóban így van. Ha a te munkádat mutatják be bármilyen szekcióban, akkor izgulsz, mert szeretnéd, hogy a film nemzetközi közönség előtt is megállja a helyét. Arra is vágysz, hogy érdeklődjenek utána a forgalmazók, tehát mindenképpen izgulsz. Ha a zsűribe hívnak meg, ott komoly feladatod van. Minden filmet az elejétől a végéig látnod kell, mindenről jegyzetet kell készítened, hogy a végső vitában érveid legyenek, s hogy annak alapján, amit tanultál vagy szeretsz a filmművészetben, ki tudj állni az érveid mellett. Ez komoly felkészülést jelent. Ha pedig csak kísérő vagy, mondjuk, a feleséged bodyguardja, akkor semmi más dolgod nincs, mint naponta meginni egy pohár sört, vagy pedig nézegetni az embereket egy kávéház teraszán, és csak úgy önfeledten bámészkodni. Karlovy Vary sok mindenre lehetőséget ad. Például elmehetsz sétálni az erdőbe, aminél kevés szebb dolog van.

* Először a Redl ezredessel, majd az Édes Emma, drága Böbével, legutóbb pedig Az ajtóval járt Karlovy Varyban. Társadalmi dráma az egyik, lélektani a másik. Ebből eredően is két különböző helyzetet élt meg?

Nem. Amint elkezdődik a vetítés, mindig ugyanaz a tét. Azt szeretném, ha a film minél több nézőnek nyerné el a tetszését. Beülök a moziba, és figyelem, hallgatom, mire hogyan reagálnak. Mikor hallok mozgást, mocorgást, hol van csend, hol van feszültség, hogy működnek a jelenetek. Ezek nagyon tanulságos dolgok. Én ebbe szerencsére gyorsan beletanultam. Az Apa című filmemet a világ különböző pontjain vetítették, és én mindig ott lehettem. Elképesztő meglepetés ért mindenütt, mert bárhol mutatták is be, mindig ugyanazon a ponton volt feszült csend, de másodpercre, és mindig ott volt valami kis fészkelődés, másodpercnyi pontossággal. Tehát rájöttem, hogy az emberi érzelmek mindenütt elég hasonlóan működnek, mint ahogy az érdeklődés is hasonló, ha emberi kérdésekről van szó, nem pedig olyan dolgokról, amiket a helyi politika befolyásol. Persze ha hajlandó az ember az önkritikára, a közönséggel együtt lélegezve azt is gyorsan belátja, mi az, ami nem működik a filmjében.

* Emlékszem az 1988-ban bemutatott Hanussen két, Karlovy Varyban felvett jelenetére: az egyikben kard- és tűznyelők, bűvészek és fakírok, zenészek és fürdővendégek között, a Kolonnád előtt elegáns öltözékben nézelődik a Hitler hatalomra jutását megjósoló Próféta, majd mielőtt letartóztatnák, sétál egyet a közeli parkban. »A hírnevével mindenre képesek vagyunk« – nyugtatja őt Nowotny kapitány a filmben. Ez a jelenet már a forgatókönyvben is így volt megírva, hogy Hanussen eljut Karlovy Varyba?

Igen. Hanussen, a jövőbe látó művész a Monarchia területén keresztül-kasul utazik, sok helyen fellép. Karlovy Vary mint helyszín, az én döntésem volt. A kép mindig meghatározó egy filmben.

* A forgatás óta több mint huszonöt év telt már el. Ha elsétál az ivócsarnok előtt, eszébe jutnak a filmbeli képsorok?

Nem. Egyáltalán.

* Tehát semmi nosztalgia.

Budapesten több mint negyven éve készítek filmeket, rengeteg helyen forgattunk. Nem is tudom, mi lenne, ha gondolatban mindennap azzal foglalkoznék, hogy hol mindenütt álltam már a kamera mögött, a város mennyi pontján.

* Én viszont már nem tudok úgy elmenni a lednicei vár előtt, hogy ne jutna eszembe, ott is forgatott Brandauerrel, vagy Budapesten, az Iparművészeti Múzeum előtt, hogy ott A napfény ízének egy parádés tőrvívó jelente zajlott.

Néha rá is csodálkozom, honnan ismerem ezt a környéket, ezt az utcát, ezt a házat, aztán eszembe jut, hogy jé, itt már forgattam egyszer, csak elfelejtettem.

* Karlovy Varyban csak egyszer forgatott, mégsem őriz semmi különös emléket arról a pár napról?

Rég volt, negyed évszázaddal ezelőtt. Ha felhívják rá a figyelmemet, még meg tudom mutatni, hol állt a kamera, de inkább azt nézem, most kik sétálnak arrafelé, miféle emberek szürcsölik a poharukból a vizet, milyen az öltözékük, egymással milyen viszonyban lehetnek, és hogy milyen ott jelenleg az élet.

* A gyógyforrásokból szokott inni?

Ittam már nem egyszer, de amíg nem írja elő az orvos, úgy gondolom, addig talán mást iszom.

* A Pupp Szálló mellett, az erdei ösvényen van egy hűs vizű ásványvízforrás.

Gyomorbántalmakra tudok ajánlani mást is, ami szintén kapható bizonyos helyeken a városban. A Becherovka. Annak pedig, aki sokat evett, és nehezet, nyugodt szívvel ajánlom a sört.

* A legemlékezetesebb Karlovy Vary-i találkozása kihez köti?

Elsőként Jiří Menzel jut eszembe. Nem is elsőként, csak ő! Ha vele vagyok, az mindig nagyon jó, mert elképesztően kedves ember. Olyan humorral és mégis olyan szeretettel nézi az embereket, hogy élvezet hallgatni, ha azokról beszél, akiket látok. Ritkaságszámba megy, ha valaki ilyen fokon tud együtt érezni másokkal. Igazán szeretetre méltó. Minden igazságtalanság, ami éri őt az életben, az engem nagyon bánt.

* Arról biztosan tud, hogy a Pupp Szálló előtti kis téren a fesztivál leghíresebb vendégeinek a nevét réztáblák hirdetik, amelyeket a kockakövek közé helyeztek. Az egyik táblán az ön neve olvasható.

Boldogít a tudat, hogy ott vagyok.

* Régi híveit is biztosan boldogítaná, ha most azt üzenné nekik, hogy új filmre készül.

Készülök új filmre, de semmilyen medve bőrére nem iszom előre. Még ásványvizet sem. Sőt még a Karlovy Vary-i erdőben kószáló medve bőrére sem!