Szikora Pál: A sorsomban így volt megírva

<p>Palóc kiejtésével újságolja, hogy nem fagyott le semmi, meglesz a konyhára való. Mióta nyugdíjas, legtöbb idejét a kertben tölti. 1975-ben indult először nemzetközi versenyen, sportolói pályafutását 41 évesen 1993-ban a Világkupán fejezte be, az edzőit 2009-ben.</p>

Az után, hogy balassagyarmati tanítványa, Fülöp Attila nem jutott ki a pekingi olimpiára, úgy döntött, visszavonul. „Mindenkinek ilyen empatikus, kompromisszumra kész, szakmailag kifogástalan edzőt kívánok” – jellemezte a magyar gyalogló edzőjét, aki egy ideig a háromszoros olimpikon és többszörös magyar bajnok Czukor Zoltánt is edzette. Találóan.

 

Könnyű volt megbékélni a gondolattal, hogy hosszú-hosszú évek után egyszerre semmi közöd a sporthoz?

Igen is, meg nem is. Valamikor megkérdezték az újságírók, hogy ha újrakezdeném, megint a gyaloglást választanám-e. Akkor azt válaszoltam, hogy igen. Most meg azt mondanám: nem biztos, hogy a sportot választanám. Kiábrándultam a sportból is, mert ez nyert, az nyert, s utólag kiderült, hogy dopping végett elvették tőlük az érmet.

Ez az, ami bántott, vagy hogy úgy érezted, senki rád se hederít, pedig 28 évig voltál válogatott? Mert jelenleg a szlovákiai atlétika vezetése a gyaloglók kezében van. Még az sem kizárt, hogy visszahívnak.

Azt erősen kétlem, de nem is vágyok rá. Losoncon az olimpikonok képviselője vagyok, a játékok előtti rendezvényekre eljárok, de az egészet nem így képzeltem el. Újra mondom: kiábrándultam. Sok minden csak formális, nem úgy működik, ahogy kellene.

Korkedvezményes nyugdíjba mentél, mert nem volt Füleken munka. No meg a gyalogláson, az edzősködésen kívül mást nem nagyon csináltál.

Nem, de ebben a korban, 50 után már akkor sem kellettem volna sehol. Pedig azelőtt voltam személyzetis is egy magáncégnél, tudtam gépírni, mert a szerződéseket, felmondásokat magamnak kellett elkészítenem.

Honnan indult a gyaloglókarriered? Járni mindenki tud, de gyalogolni nem is egyszerű.

Így van! Én sem sokat tudtam róla. Soha nem láttam, hogy kell csinálni, de egyszer az újságban olvastam róla, és a tornaóra előtt elkezdtem lépkedni. A testnevelő tanárom, Bocsárszky Pál szólt rám: „Pali, tudod, hogy mi ez?” Ő magyarázta el, mi a gyaloglás lényege, de nekem ment, nem kellett tanulni. A mozgás bennem volt, talán a véremben. ´67-ben fejeztem be az alapiskolát Füleken, elkerültem Kassára, az ipariba, s a következő év januárjában kezdtem el gyalogolni a VSŽ csapatában. A magyar Kiss Antal a mexikói olimpián 50 kilométeren ezüstérmet szerzett, ez feldobott. Edzegettem, eljutottam városi, járási versenyekre, később válogatott lettem, s magam is indulhattam az olimpián, ott lehettem a sportág legelső világbajnokságán 1983-ban Helsinkiben, ahol 11. lettem. Ez meghatározó volt. Akkor még kassai színekben versenyeztem, nem voltam profi, de jól ment.

A maratoni futás, a több mint 42 km épp elég. A gyaloglók maratonja még ennél is hosszabb, 50 kilométer, ezt még kimondani is sok.

Hát még végigmenni rajta!

Pedig te ennek voltál a mestere. Mi a legnehezebb, mikor tör rá a versenyzőre a válság? Sokszor megélted?

Persze! Egy kis krízis mindig van. Harminc kilométer semmi probléma, meg sem érzi az ember, a gond 40 kilométer után jött, de ha ezen a holtponton át tudja magát tenni, ha jól fel van készülve, jó állapotban van, akkor bírja.

Mikor kellett leginkább megküzdened önmagaddal?

Bergenben, a Világkupán a 48. kilométeren feladtam a versenyt, de akkor betegen indultam.

Az olimpiai bajnok Jožo Pribilinec mesélte, Szöulban úgy lett övé az arany, hogy már alig bírt járni, de mielőtt feladta volna, gondolta, jól feldühíti az ellenfeleket, még egyszer belehúz. Egyszer csak feléledt, s megnyerte a versenyt. Lehetséges így összekapnia magát valakinek, ha már minden elhomályosodik a szeme előtt?

Ha nem lett volna rendesen felkészült, akkor nem. Mentális krízis volt nála, hogy fel akarja adni, de átment rajta, s ez feldobta őt, eufóriába került – és ment. Pribilinec rendkívüli muksó volt. Szófiában, a Világkupán Blažek lemaradt, és ő ment neki segíteni, mint a kerékpározóknál, húzta magával.

Huszonkét éven át voltál országos csúcstartó 50 kilométeren, 2009-ben Matej Tóth tudott csak túlszárnyalni. A 20 km-en is ugyanakkor, 1987-ben érted el az egyéni legjobb idődet. Mitől vitt akkor úgy a lábad?

Jó formában voltam. Gyurinak (Juraj Benčík edző – a szerz. megjegyz.) mindig az volt az utasítása, hogy „tartalékolj, de menj”. Ez kétélű, soha nem tudtam, mi legyen: tartalékoljam az erőmet, vagy lépjek ki. Ha nem sikerül, azt mondhatja, megmondtam, hogy próbálj visszavenni a tempóból. Máskor meg azt, hogy mondtam, menjél. Akkor a feleségem is elkísért a versenyre, s az út mentén folyton mondogatta, hogy „ne menjél olyan gyorsan”. De vitt a lábam, 1:29-es időt értem el húsz kilométeren. A vége felé meg eufóriában voltam, s akkor már nem volt pardon. 1990-ben a spliti Eb-n is bikaerős voltam…

Ne is mondd, infarktusközelbe jutottunk miattad. A pályáról rohangáltam fel a kommentátori állásba, hogy a tévének beszámoljak az eseményekről, mert nem követte a kamera a verseny alakulását, te pedig éremre meneteltél, amikor röviddel a cél előtt megállítottak.

A 42. kilométernél. A bírók úgy látták, szabálytalan voltam. Szerintem az volt a hiba, hogy az orosz és két német volt velem versenyben, s nekem beintettek, mert ez segített nekik.

Nyílt titok, hogy a gyaloglás sokszor arról szól, a bírói klikk miben egyezett meg. Mert bárkire mondhatják, hogy levegőben volt a lába.

Mai napig meg vagyok győződve, hogy nem mentem akkor sem szabálytalanabbul, mint azelőtt. Pécs környékén felvették a horvát tévé adását, s később visszanéztem. Én nem láttam semmit, de ez nem változtatott. Rosszulesett, de utólag azt mondom: a sorsomban így volt megírva. Csak azt élhessem meg, hogy milyen éremközelben. Nem voltam olimpiai bajnok, de gyaloglásban volt nevem, s ez jó érzéssel töltött és tölt el a mai napig.

Egyébként is tiszta volt a stílusod.

Mondogatták, hogy a legtisztább.

Hogy élsz manapság azon kívül, hogy kertészkedsz?

Sokat meditálok, naponta másfél, két órát, ez megnyugtat.

Lehet, hogy a sporttal is össze lehetett volna kapcsolni, és segített volna.

Igen, de így alakult, hogy később kerültem kapcsolatba a spirituális dolgokkal. Ezotériával foglalkozom, elvégeztem a gyógyítótanfolyamot, energiát tudok adni, gyógynövényeket gyűjtök, gyógyteákat csinálgatok, és jól érzem magam – ez a fontos. Nem mások elvárásainak akarok eleget tenni, önmagamnak.

Ebben közrejátszott, hogy néhány éve legyőztél egy betegséget?

Minden betegségnek van egy oka, az enyémnek is megvolt.

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?