Gyógyító szövegnövények

<p>A bodzabukor meséje. A szív lëkvároskënyere. A törökbúza mëg a këbab. A csehszlovák huszas. Az elmúlt időszakban több irodalmi folyóiratban is feltűntek Száz Pál mátyusföldi nyelvjárásban írott phytolegendái, phytoanekdotái, phytoaforizmái. A koherens világot képező rövid szövegek a szlovákiai magyar valóság talajrétegeiből nőttek ki.</p>

Nemrég az Irodalmi Szemlében akadtam ezekre a kisprózákra, és meglepett az az egységes, lecsiszolt hang és stílus, amelyekkel ezek a szövegek »támadnak«. Mikor ültetted őket, és mikor keltek ki?

Tavaly nyáron készültek el a phyytolegendák, aztán az ötlet egyre többet adott, és jött a többi phytoműfaj. Amit akkor terveztem, azt persze nem írtam meg, viszont ezek a furcsa szövegnövények elkezdtek burjánzani.

Melyik volt az első? És miért éppen a növényekre építesz?

A csóvány meséje. Abba van a lílëk ereje. Ez régi mánia nálam. Korábban is gyűjtöttem gyógynövényeket saját használatra, aztán tavaly ismét újra beleástam magam. A szöveg is így készül: gyűjtögeted, böngészed, ledesztillálod, ilyesmi.

A nyelv, a mátyusföldi nyelvjárás elég erősen összefogja ezeket a szövegeket. Egyből ezzel a módszerrel jegyezted le őket?

Igazi peredi nyelvjárás. És teljesen hiteles is, ami a lejegyzést illeti. Az elejétől így írtam le őket, mert jó ideje, hogy kezdeni akartam valamit ezzel a dialektussal, és már a két előző könyvemben is felbukkant. Az egyezményes lejegyzési módszert használom, de nem teljesen konzekvensen. Néhányan mondják, hogy nehezíti az olvasást, másrészt ez talán jó is, mert rövid mondatokból építkező, rövid szövegekről van szó, és ez a lassítás segíthet, hogy a sorok közti tartalmak is kinyíljanak.

A történetek szereplői szentek, egykori falubeliek, Öreganyád, Öregapád vagy épp Krisztus urunk. Vannak valós falusi történetek, amikből kiindultál?

Részben. Persze beszivárog az is, amit a nagyszüleimtől hallottam, de az én szűrőmön keresztül. Mindennek van valóságreferenciája, viszont igyekszem elrejteni. A mesélő pedig gyakran saját magáról beszél még akkor is, ha harmadik személyben adja elő a történetet. Az énnek ez a fajta felfüggesztése nem ritka más kultúrákban vagy idős embereknél.

Ezek a mesélők viszont olyan kelekótya, bölcsen önironikus hangon szólalnak meg, ami az irodalomból nem annyira ismerős, inkább a gyerekkorunkból.

Minden öregember mondata tanulságos, mert mögötte van egy élettapasztalat. A szövegekben fontos, hogy ezt mímelni nem lehet, mert egy fals mondat elronthatja az egészet. Kicsit ezt érzem a szlovákiai magyar prózában, hogy bár meg lett írva minden, a kitelepítés, meg faluregény is van egy regiment, de azt a nyelvet, amellyel készültek, ma már nem gondolom annyira érvényesnek. Én próbálom egymás mellé rendelni a dolgokat, a fölé- vagy alárendelés helyett. Mert megfigyelhető, hogy azok az idős emberek, akik megélték a nagy történelmi sorsfordulókat, máig küszködnek a szavakkal és az érzelmeikkel, ha szavakba kell önteniük az élményt. A derű, ami a szövegeimben megjelenik, inkább gyógyír akar lenni, azért is dolgozom a gyógynövényekkel.

Mi az a barna könyvecske a kezedben?

A phytoanekdotákat ebbe írom. Ez is egy új dolog, mert sosem írtam kézzel vagy írógéppel. Ezeket viszont először kézzel írom, majd legépelem, és csak utána írom a számítógépbe. Más a megfogható szöveggel dolgozni. Mert ha számítógépbe egy sort begépelsz, és kitörlöd, annak nincs nyoma. Itt meg van. Másrészt ezt el is lehet veszíteni. És hát egy csomó dolog jöhet be a szövegbe, miközben végül begépelem.

A várható terméshozam alapján számíthatunk önálló phytokötetre?

Ez valószínű. Eddig 50 phytolegenda van, és azokon kívül a barna könyvecskét is már majdnem teleírtam. Ráadásul még egy csomó dolog kikívánkozik. Lehet, hogy a lendület őszre kimerül, de nem akarom előre behatárolni.

Nem zavar, hogy a szövegtermesztésből nem lehet megélni?

Legalább kevesebbet kell írni, és az nyilván jobb lesz. Meg váltani is tudsz, nem ugyanazt írod állandóan. Szóval nem olyan nagy baj ez.

 

 

A dohán meg a pájinka (részlet)

„Öreganyád monta. Amikor a bűnök ēburjánoznak a világbo a ördög dicsősígire, ēgyün a Ancikrisztus. Allëssz a Sátány. Osztogassa maj a sok bagót meg pájinkákot. A Lucifërkó lëssz nëkije a Szempétërje, Anciszempéter, az mëgy majd vele, asz térítti majd a nípet a hitetlensígre, járják a világot falurú falura. Osztánn amikor má a egísz világ füstőnyi fog, meg úsznyi a pájinkábo, akkor má a Ancikrisztus fog uralkonnyi, allëssz a pápo, akkor má a pokol itt lesz ebbe a világbo.”

 

 

A csehszlovák huszas. A kamillavirág (részlet)

„A kamillavirágnok olyan nagy böcsülettye vót mindigis, hogy vígű még a húszkoronásro is főkerűt a kípe. Ott vót a húszkoronás hátulján a huszas mögött. De azér, hogy ott vót, asz jelënti, hogy utóbb még a elftársok is kíntelen vótak elismernyi a kamillavirágot, forgott a níp kezin. Igën furcsa vót ez a húszkoronás. Láccott, hogy fáronnak má a elftársok. Mer azon még a ëvangéljom fájjo is rajta vót. Ott át ëggy nyitott könyv, abba gyükerezëtt a ílet fájjo, rajta virágok, gyümölcsök, mind a Paradicsomkerbe. De még a Ádámatyánkot mëg a Évanyánkot is odatëttík melléje. Igaz, nem vënnyi észre, mer olyanok, min fijatal korukba, mëg osztán fő vannak őtöztetve öltönybe, nyakkendőbe, kezükbe a ëvangéljom, azt óvassák. De persze ez nagy titok vót, elftársok előtt azt köllött mondanyi, hogy a tanuló ifijúság van kípën, mlágyezs sza vzgyëlává, de Öregapád akkor is fölismerte Évanyátokot, ha magossarkúba is vót.”

 

A kökíny meséje (részlet)

„Amikor Krisztusurunkot vittík megfeszíttenyi a koponyahëgyre, hát ahugyann ott a hëgy tövibe lásso a kökínybukor a szörnyűnagy igasságtalanságot, Krisztusurunk szenvedísit, olyan bánotos lëtt, hogy a összes bogyójja megkeserëdëtt tűle. Ezidájig vërës, ízes bogyókot termëtt, most nem csak hogy nem győztek megírnyi, de meg is kíkűtek, meg is fanyarottak a szomorúságbo. No, megvót a megfeszíttís, mindënki hazament níznyi a dallaszt. Ëgyedül a Szűzmárjo botorkáll le a koponyahëgyrül. Öreg vót má, a gyávo apastalok mëg ēbúttak a kërësztrefeszíttís elű. Igën tikkasztott má a nap, öreg is vót, meg köllött pihennyie a Márjácskánok. Há ippen má csak a kökínbukor alatt vót árnyík, oszt fokta magát, leűt alatta ëgy kőre.”

 

A szív lëkvároskënyere

„Amikortú Öregapádra rágyütt a szívbaj, rászokott a lëkvároskënyérre. Sëmmi szalunnát, sëmmi kóbászt nem szabadott, mer dijétáznyi köllött, ëtte a lëkvároskënyeret. Öreganyád csináto a lëkvárt galagonyabogyókbú. Mer az a megtört szív legjobb orvosa. Öregëknek igen jó. Amikortú Öreganyád meghāt, nem gyógyíccsa mëg a töríst a szív lëkvároskënyere.”

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?