Egészséges csontok az élethez

A csont összetett anyag, élő szövet, amely fehérjemátrixhoz kötött ásványi anyag (kalcium, foszfor, cink és magnézium) kristályaiból áll. Ez a szerkezet egyszerre ad neki erőt és rugalmasságot, így a csontváz törés nélkül képes elnyelni a legtöbb külső behatást. A test összes kalciumtartalmának 99%-a a csontokban és fogakban található. A csontösszetétel kiegyensúlyozatlansága betegségekhez vezethet. Ilyenek: a rachitis (angolkór, gyermekeknél az ásványi anyagok rossz beépülése következtében lágy és meggyengült csontok), az osteomalacia (csontlágyulás a felnőtteknél, amely fájdalmat, gyengeséget és a csontok törékenységét okozza) vagy az oszteoporózis (csontritkulás; a csontok lyukacsossá és törékennyé válnak, s megnő a törések kockázata). Az összetétel a csont egészségének és erejének egyik fontos meghatározója.

Csontszövet egy életen át

A csont dinamikus szövet, mely az élet során változásokon megy át. A csonttömeg legnagyobb része (90%-a) az élet első két évtizedében alapozódik meg – ez teszi az élet első két évtizedét döntő fontosságúvá ilyen szempontból –, s valahol 18-35 éves kor körül éri el a maximumát. Annak, hogy milyen csúcscsonttömeget sikerült elérni fiatalon, a csontegészségre nézve következményei vannak a későbbi életkorokban. Miután túljutottunk a csúcson, az életkor előrehaladtával fokozatos csontvesztés következik be.

Befolyásoló tényezők

* A csúcscsonttömeget az öröklődés, a nem, a táplálkozás, a hormonális állapot, a testedzés, a testtömeg és más életmódbeli tényezők – beleértve az alkoholfogyasztást és a dohányzást – befolyásolják. A legfontosabb tényező a genetikai, amely az emberek közötti különbségek 70-75%-ára ad magyarázatot.

* Az olyan befolyásolható dolgok, mint a táplálkozás és a testmozgás, fontos szerepet játszanak a csontfejlődésben, a későbbiekben pedig a veszteség mérséklésében.

Táplálkozás és csontegészség

Az utóbbi szempontból a két legfontosabb tápanyag a kalcium és a D-vitamin. Az előbbi a csontokban a legnagyobb mennyiségben jelen lévő anyag. Gyermek- és serdülőkorban a megfelelő kalciumbevitel létfontosságú a beépülő mennyiség maximalizálásához, felnőttkorban pedig a csontveszteség mérsékléséhez rendkívül szükséges. Az ajánlott napi mennyiség felnőtteknek 800 mg/nap (bár a nemzeti ajánlások változnak: pl. Németországban 1000, Nagy-Britanniában 800 mg).

A kalcium nagyon sok mindenben jelen van. Az ilyen élelmiszerek rendszeres fogyasztása igen fontos. A tejtermékek a könnyen és gyorsan felszívódó formájának bőséges forrásai; naponta 2-3 adagot kellene fogyasztani belőlük. Azok a halak, melyek lágy csontjaikkal együtt ehetők (pl. a különféle apróhalak, konzervszardínia vagy -lazac), szintén sok kalciumot szolgáltatnak. A hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonatermékek, dió, mogyoró, mandulafélék, (olajos) magvak, aszalt gyümölcsök és némely mélyzöld zöldség (pl. brokkoli, fodros kel és egyéb tavaszi zöld levelűek) is tartalmaznak kalciumot. Csakhogy olyan anyagok is jelen vannak bennük, amelyek megkötik, és akadályozzák a felszívódását (pl. fitátok a teljes kiőrlésű gabonatermékekben és hüvelyesekben, oxalát a spenótban és rebarbarában). Azonban a tészta élesztővel történő kelesztésével, a hüvelyesek főzésével, valamint a zöldségek párolásával, grillezésével megsemmisíthetjük a felszívódást gátló anyagokat. Azoknak, akik diagnosztizált csontproblémával élnek (pl. alacsony a csontsűrűségük), gyakran tanácsolja kezelőorvosuk, hogy fogyasszanak minőségi kalciumtartalmú étrend-kiegészítőt (rendszerint D-vitaminnal kombináltan).

Segít a testmozgás

A csontritkulás megelőzésében is fontos a testmozgás: ideális esetben reggel és este is beiktathatunk egy rövid, 15-20 perces edzést, de legalább egyet mindenképpen ajánlatos. A mozgás stimulálja a csontszövet vérellátását; így aktivizálódnak a csontszövetépítő sejtek is. Rendkívül hasznos a futás, ugrás, kocogás és gyaloglás. Emellett a torna kiváló mozgásforma a hátgerinc elváltozásainak (hajlott hát, helytelen tartás) csökkentésére vagy visszafordítására. Továbbá javítja a testtartást, védi a csigolyákat, valamint hozzájárul a koordinációs és egyensúlyérzék megőrzéséhez-javításához.

A csontritkulás kockázati tényezői

• női nem
• korai menopauza
• idős életkor
• kalciumhiányos táplálkozás
• korábbi csonttörés
• alacsony testtömeg vagy nagyfokú (10%-ot meghaladó) testtömegvesztés
• dohányzás
• túlzott alkoholfogyasztás

A csonttömeg változása

• Csontjaink erő és vastagság tekintetében kb. 35 éves korig állandóan nőnek. Ezért oly fontos fiatalkorban a magas csúcscsonttömeg kialakítása.

• A lányok növekedése 15-17, a fiúké 17-19 éves korig tart, de a csúcscsonttömeg kialakulása csak 25-30 éves korra tehető.

• Ekkor a folyamat fokozatosan megfordul, és minden évben kis mennyiségű csontot veszítünk.

• A csökkenés a nőknél a menopauza után jelentősen felgyorsul.

• Ugyanez a férfiaknál némileg később 60-65 éves korban következik be.

• A csontritkulás becslések szerint a 60-70 éveseknek az egyharmadánál, a 80 év felettieknek pedig a kétharmadánál következik be. Az öregedés során elkerülhetetlenül csökken csontjaink kalciumtartalma, megcsappan a csontszövet mennyisége, és ennek következtében megváltozik a csontok rugalmassága.

• Ötvenéves kor felett minden 2. nő és minden 4. férfi szenved el csonttörést a csontritkulás következtében.

Az oszteoporózis veszélyei

Az alattomos betegség kezdetben semmilyen klinikai tünetet nem okoz. Első jele egy kisebb baleset, például egyszerű elesés miatti csonttörés lehet. Leggyakrabban a gerinc, a combnyak, a medence és a csukló csontjait érinti. Bár a legtöbb beteg viszonylag jól kezelhető műtétileg, a combnyaktörés jelentős mozgáskorlátozottságot és halált is okozhat a műtét utáni szövődmények miatt. A gerinc csigolyatesteinek összeroppanása esés vagy sérülés nélkül is megtörténhet, pusztán azért, mert a csigolyatestek csontállománya szinte elfogyott. Az összeroppanás súlyos fájdalommal járhat, és a felépülésig tartó út hosszú. Ha több ilyen jellegű törése van, néhány centivel csökkenhet a testmagassága.

(Forrás: csontritkulás)