Gyermekágyban...

Gyermekágyi időszak

Régen a gyermekágy részben bibliai hatásra, részben biológiai okokból hat hétig tartott. Mária negyven nappal Jézus születése után a jeruzsálemi templomban hagyományos zsidó módon tisztulási áldozatot mutatott be. Szülés után a méh tisztulása, regenerálódása ugyancsak hat hetet vesz igénybe.

A negyvennapos időtartam később néhány hétre szűkült le. Az először szülő szegényebb asszonyok gyermekágyi ideje általában egy-két hétig tartott. Ha jól érezték magukat, felkeltek az ágyból, és végezték asszonyi teendőiket. Azok, akik már többször is szültek, néhány nappal a szülés után elhagyták az ágyat.

A gazdagabb családból származók gyermekágyas időszaka egy hónapig is eltarthatott. Náluk nem számított annyira az anyának a mindennapi munkából való kiesése.

A gyermekágyi időszak az asszony avatásával, a templomi egyházkelővel ért véget.

Szülőágy, gyermekágy

Annak az ágynak, fekhelynek volt a neve, amelyben szülés után az anya gyermekével néhány napig, hétig feküdt. Nevezték még boldogasszony ágyának, sátoros ágynak, fekvőágynak, gulibának. Nem volt szabad a mestergerendával párhuzamosan felállítani, mivel ez a koporsó helye volt. Lába nem nézhetett a szoba ajtaja felé.

Elkészítése a bába feladata volt, helyenként a család idősebb nőtagjai is segédkeztek benne. A szülőágy szalmáját friss szalmára, lepedőjét tiszta lepedőre cserélték. Az anya tiszta ágyneműt és alsóruhát kapott.

A régi szalmát és általában a lepedőt is elégették – ha utóbbit nem égették el, a bába feladata volt a kimosása, amelyért egy szakajtó liszt járt neki.

Boldogasszony ágya

Szokás volt a gyermekágyat sátorlepedővel lefüggönyözni, hogy az anyát és gyermekét ne zavarják a családtagok. A lepedő védte őket a gonosz erőktől, a boszorkányoktól, rontástól, szemmel veréstől. Az anyát főleg a tejelapadástól, a csecsemőt pedig az elváltástól féltették.

Az ágyba és a sátorlepedőbe rontáselhárítási célzattal különböző mágikus tárgyakat helyeztek. A lepedő vagy a függöny sarkába sót, fokhagymát kötöttek, az ágyba tisztesfüvet, olvasót, tömjént, bibliát, énekeskönyvet, az ágy alá kést, bicskát, baltát, tűt, sarlót, seprűt, mellé szentelt vizet és szentelt gyertyát helyeztek. Némely vidékeken a szúrószerszámokat az ágy előtt szúrták le a földbe, vagy az ágylábba ütötték.

A bába megáldotta az ágyat, és csak ezután kísérte bele a megmosdatott és tiszta ruhába öltöztetett asszonyt.

Tilalmak

Amíg az anya gyermekágyban feküdt, tisztátalannak minősült, és gyengesége miatt jobban ki volt téve a gonosz erők, boszorkányok hatalmának. Ezért az avatásáig nem mehetett ki a házból; volt, ahol az eresz alját nem hagyhatta el, mert elverné a jég a határt.

Amit megérintett, az is tisztátalanná vált. Ezért nem főzhetett, süthetett, nem nyúlhatott kenyérhez. Tilos volt veteményt megérintenie, gyomlálnia, kapálnia, varrnia, kenyeret dagasztania. Nem hozhatott a kútról vagy forrásból vizet, nehogy azok vize elromoljon.

Bábáskodás

A bába általában egy hétig naponta kétszer, reggel és este meglátogatta őt. Ha nehezen gyógyult, vagy gond volt az újszülöttel, két-három hétig is eljárt hozzájuk. Megmosdatta az anyát, megfürdette a csecsemőt, megnézte, hogy gyógyul-e a köldöke. Néhol a pelenkákat is ő mosta ki. Pálinkával és reggelivel, szalonnás tojásrántottával, tejeskávéval kínálták.

Komaebéd, poszlik, proszlik, radina

A gyermekágyas anya ellátásáról az avatóig a komaasszonyai gondoskodtak. Felváltva ebédet, bort, pálinkát, néhol még reggelit is vittek neki. A poszlik többfogásos, kiadós ebéd volt, hogy az anya minél hamarabb megerősödjön, és legyen teje a szoptatáshoz. A fogások számának páratlannak kellett lennie.

Az első és az utolsó komaebédet mindig a főkomaasszony vitte vagy küldte. A sültek egyike fiú esetén kakas, lány esetén tyúk volt.

A többi napokon a komaasszonyok váltogatták egymást. Poszlikot a keresztelői ebéden vagy vacsorán részt vevő többi vendég is küldött a komaasszonyok által. Reggelire tejes kávét, kalácsot, köménymagos levest (hogy sok legyen a teje), pirítóst, ebédre krumplilevest, húslevest, főtt és sült húst, pirított tésztát, tejbekását, rizskását, palacsintát, mákos csíkot, lekváros vagy túrós lepényt vittek.

A komaebédet elsőként a komatálat vivő kóstolta meg, majd az anya evett belőle, a maradékot pedig a család többi tagja fogyasztotta el. Az ebédet a látogató jelenlétében illett megenni.

A komaebédet hímzett kendőbe, komatálkendőbe kötve vitték. A komatál három díszes porcelántálból, a komacsésze három csészéből vagy szilkéből állt, tetejükön kalácstartó tányérral. Nem volt szabad elmosni őket, különben az anyának elapadna a teje – csak pár csepp vízzel kiöblítették, és a vizet az anya ágya alá loccsantották.

„Bubalátás”

Gyermeknézőbe csak a legközelebbi rokonok, komák járhattak. A csecsemőt naplementéig volt ildomos megnézni. A napszállta utáni vendégnek előbb a tűzhely mellé kellett állnia, majd leülnie, hogy el ne vigye az anya tejét. Tilos volt a gyermekágyra vagy a bölcsőre ülni, hasonló okokból. Az asszonyok ruhájukat fordítva vették fel, a férfiak a kalapjukat egy pillanatra a gyermek fejére helyezték, hogy el ne vigyék a szerencséjét. Menstruáló nőnek tilos volt gyermeklátóba mennie.

A csecsemőt nem volt szabad megdicsérni. Megköpködték, elmenetelkor három keresztet vetettek rá, egy szál hajukat vagy ruhájuk foszlányát a bölcsőbe dobták, hogy meg ne igézzék.

Avatás, templomi egyházkelő

A gyermekágyi időszakot követően az anya egyházi áldásban részesült, és feloldozást kapott tisztátalansága alól. Az avatással véget ért a tiltásokkal teli időszak. Elsőszülött gyermek esetén az asszony az avatással vált a közösség asszonyainak teljes jogú tagjává.

Az egyházi szertartásra hétköznap, valamelyik reggeli misén került sor. Régen a bába előre bejelentette a papnak a gyermekágyas jövetelét.

Avatódni az asszony a bába kíséretében ment. Erre az alkalomra ünnepélyesen felöltözött. Helyenként a komaasszonya vagy valamelyik asszony barátnője is elkísérte. Általában a gyermeket is magukkal vitték. Virágosan kihímzett avatókendővel takarták le, amelynek sarkaiba sót, szenet, tömjént tettek; útközben kalácsot, perecet osztogattak a szembejövőknek, főleg a gyerekeknek.

A pap egyházi áldásban részesítette az asszonyt. Szentelt gyertyát adott a kezébe, keresztet vetett rá, és megszórta szentelt vízzel. Néhol szokás volt, hogy az anya egyedül vagy kísérőivel háromszor körüljárta az oltárt, a pap pedig engedélyt adott neki háziasszonyi teendőinek elvégzésére.

Hazaérve

A református asszonyok a templom porából egy keveset hazavittek magukkal, és a csecsemő bölcsőjébe tették. Odahaza a megtisztult nő vizet merített a kútról, s megmosakodott benne.

Az avató után vagy alatt szedték szét a gyermekágyat. A szalmát elégették, vagy az istállóba az állatok alá szórták. A sátorlepedőt leszedték, az ágyneműt kicserélték. Másutt csak friss lepedőt kapott az anya. A csecsemőt, aki eddig az anyja mellett az ágyban feküdt, bölcsőbe fektették. Végezetül áldomást ittak, megitták a boldogasszonypoharat vagy bábapoharat.

Hagyományos szülési módok

Régen a küszöbön, a szoba közepén vagy az egyik sarokban leterített szalmán, lepedőn guggolva, térdelve vagy az ajtófélfának támaszkodva, a mestergerendához rögzített kötélbe kapaszkodva, állva szültek. A fekve szülés is a földön zajlott.

Az ülve (két szék közé, gyermekállókára, félkör alakú gyalogszékre ültetve) és az ágyban szülés a bábák hatására csupán a 19. század végén terjedt el, s a 20. század elején vált általánossá.