Sajtó és szabadság

<p>&bdquo;A hír szent, a vélemény szabad.&rdquo; Talán még sosem volt ennyire érvényes Pulitzer József (alias Joseph Pulitzer) címben idézett mondása. A makói születésű amerikai sajtómágnás, akinek nevét a legrangosabb újságírói díj viseli, egész életében azt vallotta, hogy a sajtó legfőbb feladata nem a hírközlés, hanem a közszolgálat.</p>

Ez napjainkra természetesen sokat módosult, hiszen vannak közszolgálati és magánkézben levő médiumok. Ám a tényen, hogy mindkettőnek a felelőssége óriási – különösen a globalizálódó világban –, ez mit sem változtat. Tapasztaljuk, mennyire szabad a vélemény, és mekkora a hazug hírek özöne.

Hetek óta tart a diskurzus a sajtószabadságról és a sajtó felelősségéről Európában. A párizsi mészárlás után európaiak milliói, köztük vezető politikusok és egyszerű emberek álltak ki tüntetően a sajtószabadságért, szolidaritást vállalva a Charlie Hebdo szatirikus hetilap lemészárolt szerkesztői mellett. A másik oldalon sokan teszik fel a kérdést, meddig lehet a szabadság szellemét hangoztatva más vallások híveinek millióit sértegetni a liberális értékek parttalanságával.

 

A karikatúra mint olyan

A korábban születettek még emlékezhetnek a hidegháborús években a Ludas Matyiban megjelent politikai karikatúrákra. Ezekben a két rivális, Iván (szovjet) és Joe (amerikai) froclizta egymást. Két világnézet emblematikus figurái voltak, s bármennyire a kommunista agymosás terméke volt ez a műfaj, azért egy ízléshatárt nem lépett át. Arra már kevesen emlékeznek, hogy például az ötvenes években sokáig nem engedték be Csehszlovákiába a Ludas Matyit. Az elvtársak tudták, hogy a humor veszélyes dolog. Ha még messzebb megyünk vissza a múltba, a 19. század végén, 20. század elején Magyarországon kiadott Borsszem Jankó számított etalonnak, amely ontotta a politikai élceket és vitriolos humort, természetesen az akkori társadalmi miliő keretei közt. Csak hát egy évszázad alatt nagyot változott a világ. A francia szabad karikatúra példaadó modellje mégsem a Charlie Hebdo-féle comics lesz, hanem Jean Effel munkássága, aki kifigurázta a teremtést és a vallást, de tette ezt szellemesen, nem közönségesen és durván.

Az utóbbi évek-évtizedek legismertebb botrányai közül említsük meg a politikusokról készült karikatúrákat. Amerikában például nagy visszhangja volt annak a rajznak, amely Obamát Oszama bin Ladenként ábrázolta. A grafika a választási kampány alatt készült, és alkotója azzal védekezett: ő csak azt akarta kifejezni, hogy Obama képes megfékezni a terrorizmust. Szlovákiában Robert Fico 33 ezer euróra perelte a Sme napilapot egy karikatúra miatt. A kormányfő látható rajta, amint orvosnál ül; ez az ő röntgenfelvételét vizsgálja, amelyen hiányzik a gerinc. „Nem tévedtem. Az ön gerincfájása pusztán fantomfájdalom.” Ficónak a szlovák bíróság nem ítélte meg a kártérítést. Magyarországon viszont pert nyert annak idején a Hócipő ellen Maczó Ágnes volt kisgazda képviselő. Sérelmezte, hogy a szatirikus hetilapban közölt karikatúra fürdőruhában mutatja. Maczó felrótta, hogy nem kértek tőle engedélyt a rajzhoz, amely szerinte beárnyékolta politikai hírnevét.

 

A szabadság fintora

De hogyan is állunk a sajtószabadsággal? Köztudott, hogy Európa és az euroatlanti világ szabadságeszményének sarokköve a szabad vélemény-nyilvánítás és a sajtószabadság. A világ más részein ezeket az értékeket nem becsülik ilyen nagyra, de Európában is találunk számtalan példát a sajtószabadság korlátozására. Érdekességként említsük meg Finnországot. Északi nyelvrokonainknál a büntető törvénykönyv 100 éve tiltja az istenkáromlást. A káromlásba a finn törvény szerint a becsmérléstől az uszításig sok minden belefér, a szankció pedig akár börtönbüntetés is lehet. A párizsi terrortámadás érdekes reakciót váltott ki Finnországban is, elsősorban a helyi zöld és liberális véleményformálókból: sokan követelik a törvény vonatkozó tételének törlését. A témában élen járt nemrégi twitteres bejegyzésével a finnországi Green League nevű pártot képviselő Ville Niinistö. „A szabad véleménynyilvánítás a szabad társadalom alapja” – hangzik az érvelése. Anna-Maja Henriksson igazságügyi miniszter azonban kijelentette, hogy a kormánynak nem áll szándékában enyhíteni az istenkáromlást büntető törvényen. (Finnországban amúgy négypárti koalíció kormányoz, a miniszterelnököt a liberális-konzervatív Kokoomus adja.) Az istenkáromlásról szóló törvényt eddig ötször próbálták eltöröltetni, mindannyiszor sikertelenül. 1914-ben, 1917-ben, 1965-ben, 1998-ban. Borítékolható, hogy ezúttal sem tudja majd.

A finnországi példa azért is érdekes, mert nemrég jelent meg a Reporters Without Borders (RWB) nevű francia gyökerű NGO civil szervezet jelentése. A szervezet minden évben elkészíti a világ sajtószabadság-térképét. Bár ezek az indexek (amelyek közt ott van a boldogság-, jóllét-, rosszullét-index stb.) eléggé megkérdőjelezhetőek, tegyük fel, hogy az RWB évről évre frissített listája pontos, és valós képet mutat a sajtószabadság állásáról az egyes országokban. Ezen a listán Finnország 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is az első helyen volt. Vagyis a francia Reporters Without Borders szerint jelenleg a világon Finnországban van a legnagyobb sajtó- és véleményszabadság. Éppen abban az országban, ahol törvény tiltja a vallási jelképek becsmérlését.

 

A pofozkodó pápa

„A sajtószabadságnak korlátai vannak; alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának megsértésére” – nyilatkozta Ferenc pápa Fülöp-szigeteki útja közben, utalva a Charlie Hebdo elleni merényletre válaszul a magazin által megjelentetett újabb Mohamed-karikatúrákra. „Nem szabad provokálni, megsérteni mások vallását, nem szabad gúnyt űzni belőle” – szögezte le a katolikus egyházfő, s hozzátette, hogy a sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy megengedhetetlen ölni a vallás nevében, amelyet soha nem lehet az erőszak igazolására használni. A pápa a repülőgépen mellette álló Alberto Gasparrira, a pápai utazások szervezőjére mutatva a következőket mondta az őt kérdező újságíróknak: „Ha az én jó barátom, dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat. Ez teljesen normális.”

 

A költő istenkáromlása

A magyar kultúrtörténet legismertebb istenkáromlása József Attila nevéhez kötődik. A fiatal költőt a Lázadó Krisztus című verse miatt hallgatta ki a makói járásbíróság. Az 1878. évi V. tc. 190. §-ába ütköző, sajtó útján elkövetett istengyalázás vétségére hivatkozva vonta bűnvádi eljárás alá. A budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1924. július 10-én hozott ítéletében 8 hónapi fogházra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélte a költőt. A büntetés végrehajtása azonban az országossá duzzadt felháborodás miatt elmaradt. A költő nővérének férje az ismert büntetőjogászhoz, Vámbéry Rusztem egyetemi tanárhoz, a neves orientalista, Vámbéry Ármin fiához fordult segítségért. Vámbéry Rusztem azzal védte a költőt, hogy a Lázadó Krisztus az örök embert jelenti a versben, amelyből nem szabad egyes idézeteket kiragadni. Az ügyvéd a tárgyalás során érezhetően legalább annyira a hallgatósághoz, az ott levő újságírókhoz, mint a bírósághoz beszélt. A bíróságot nem hatotta meg a védekezés. A dagadó botrány azonban nyomást gyakorolt rá. A Budapesti Királyi Ítélőtábla 1924. november 10-én tartott nyilvános fellebbviteli főtárgyalásán – némileg mondvacsinált okkal, a vádlott korára hivatkozva – ítéletében egy hónapra mérsékelte a szabadságvesztést, megtartva a korábban kirótt 200 000 koronás pénzbüntetést. Vámbéry azonban további jogorvoslatot kért, így az Ítélőtábla felterjesztette az ügyet a Magyar Királyi Kúriához, s az elutasította a másodfokon hozott ítéletet, és 1925. március 24-én felmentette a költőt.

 

Cui prodest?

A párizsi esetből világosan látszik, hogy a közös Európa-eszményről szóló vitában nem beszélhetünk angyalokról és ördögökről. A sajtószabadság korlátozásáról rikoltozott szólamok pedig az internetes lapok dömpingjében elég megmosolyogni való érvek. Ugyanis ezeket a lapokat senki nem tudja sem betiltani, sem cenzúrázni. Az eset legkézenfekvőbb tanulsága, hogy a sajtószabadság nem lehet parttalan és sértő, mások hitét sárba taposó. Egy európai keresztény vagy liberális ember vitázhat a saját istenével (emlékezzünk Ady Endrére), de sem a vélt szabadság, sem egyéb nem jogosítja fel arra, hogy mások istenét gyalázza. A francia élclap nem a terroristákkal és a szélsőséges, gyilkos indulatú fundamentalistákkal áll szemben, hanem a moszlim hívőkkel, akik másfél milliárdnyian vannak. A keresztény egyházak által oly sokat hangoztatott ökuméné, „az egység óhajtása” vagy a vallások közti megbékélés igénye (amelyet keresztények és muzulmánok is szorgalmaznak) szöges ellentétben áll ezzel az uszító hangnemmel. Amely mögött vélhetően nem csak a parttalan szabadosság, az összes vallás tagadásának szándéka, hanem politikai érdekek is állnak.

 

A Reporters Without Borders rangsora:

1. Finnország

2. Hollandia

3. Norvégia

4. Luxemburg

5. Andorra

6. Liechtenstein

7. Dánia

8. Izland

9. Új-Zéland

10. Svédország

11. Észtország

12. Ausztria

13. Csehország

14. Németország

15. Svájc

16. Írország

17. Jamaica

18. Kanada

19. Lengyelország

20. Szlovákia

33. Nagy-Britannia

39. Franciaország

46. USA

64. Magyarország

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?