<p>Kedves Klára néni, elnézést, hogy csak most írok, de bent voltam Pozsonyban, a kórházban. Túl vagyok az utolsó nagy kivizsgáláson, volt csontvelővétel és gerincszúrás. Mindkét esetben megnézték a levett mintákat. A jó hírem az, hogy minden rendben van, nem találtak rossz sejteket. Nagyon örültem, most már csak havonta egyszer fogok járni kivizsgálásra Pozsonyba.</p>
Kemoterápiás gyógyszereimet már nem kell szednem. Iskolába egy hónapja járok, nehéz felzárkózni, sok a bepótolnivalóm, és nem mindenki érti meg, hogy a kórházban és otthon egyedül, minimális segítség mellett nehéz volt tanulni. Aminek örülök, hogy újra járhatok táncra és gitárra, karácsonyra pedig készülünk egy kis előadással. Három jelenet lesz, három történetről: A kis gyufaárus lány, Betlehem, Melyiket a kilenc közül – ebben fontos szerepet játszok. Egészségileg jól érzem magam, estére mindig elfáradok, de a lelkemnek jót tesz, hogy ezeket a dolgokat csinálhatom. Remélem, az angyalkák vigyáznak rám, és az elmúlt időszak egyszer csak rossz emlék lesz.
Üdvözlettel Timi
Boldog karácsonyt, Timike!
Tavaly, amikor a karácsonyi riport kapcsán felkerestük Sméja Timikét Nemesócsán, csodáltam, hogy 11 éves kislányként akkor már jó egy esztendeje mennyire bátran, elszántan küzd a rusnya kórral, amit úgy hívnak, leukémia.
Vagy ahogy te meseszerűre „lefordítottad” az orvos bácsi szavait a rossz és jó katonákról, a rossz és jó fehér vérsejtekkel. Neked hirtelen megbolondultak a jók, s el kezdtek rosszul működni – magyaráztad –, és a rosszak háborúztak velük. „Nekem sokáig tartott, míg az összes rossz katonát kiirtották, s azért szedem a tablettákat, hogy egyetlenegy rossz katona se jöjjön vissza. Remélem, véglegesen eltűnnek a feketék, s csak a jók maradnak.”
Timike, ahogy a leveledből kiderül, Istennek hála, így történt. Végre helyreáll a rend, s te, aki négyéves korod óta mazsoretteztél, versenyeket nyertél, balettórákra jártál, szavalóversenyeken szerepeltél, újra úgy élhetsz, ahogy szeretnéd. S azután, hogy a tavalyelőtti karácsonyt rab madárként a pozsonyi kramárei kórházban töltötted, bezárva egy pici szobába, tavaly az volt a kívánságod, hogy szenteste végre bemehess otthon, Nemesócsán a templomba, teljesüljön az óhajod, elmondhasd az imát barátaidért, az angyalkákért is. S hogy igazi nagy karácsonyfád legyen. Kívánom a Vasárnap egész szerkesztősége nevében, hogy az idén még csodálatosabb legyen számodra az ünnep, szenteste az egész család odaülhessen Veled együtt az asztalhoz. S az angyalkák vigyázzanak Rád!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.