Indián nyár Horvátországban

 Amikor szeptember közepén elhatároztam, hogy immár sokadszor, mondhatnám, hagyományosan, néhány napra elmegyek Horvátországba, többen nem értették, hogy a kora őszi esős, hűvös, szeles időben miért vágyom az Adriára. Pedig a válasz pofonegyszerű: a kristálytiszta tenger, a vendégszerető helyiek, a tengermelléki városok hangulatáért.

Sűrű ködben repültünk Zágrábig. Ott az átszállás zuhogó esőben történt. Negyven perc múlva viszont Zadarban (Zára) kedves vendéglátóinkon kívül ragyogó napsütés fogadott. Élvezettel vetettük bele magunkat a csodaszép város délutáni forgatagába. A tenger melletti sétányon kötöttünk ki, és zamatos vörösbort kortyolgatva a tengeri orgona „zenéjét” hallgattuk. Nem hagyhattuk ki a csodálatos naplementét, majd sokadmagunkkal megnéztük Zára látványosságát, A Nap köszöntése című alkotást, mely háromszáz többrétegű üveglapból készült 22 méteres átmérőjű kör. Az üveglapok alatt lévő napelemek összegyűjtik a nap energiáját, és sötétedés után fényjátékban pompáznak.

Madárlesen

Korán reggel indulunk, mert vendéglátóink szerint az ország legnagyobb tavának – területe a Balatonénak csupán huszada, 30 km² – megtekintése többórás időtöltés. Ráadásul a madarak megfigyelése reggel a legérdekesebb. A Vrana-tó különlegessége abban rejlik, hogy édes vize a tenger szintjétől függően időnként sóssá válik. Mivel elegyvízről van szó (se nem sós, se nem édes), tengeri és édesvízi halak egyaránt élnek benne, s ez számos horgászt vonz. Egyikük nagy örömmel mutatta hajnali zsákmányát, a hét és a négy és fél kilós pontyot. Helyi ornitológusok magyarázták a Vrana-tavi madárvilág hihetetlen gazdagságát, jelenleg 249 fajt tartanak számon. Az itt fészkelő fajok közül Európában négyet a kihalás veszélye fenyeget. A nemzeti park szintén fontos, évente több mint százezer vízimadár itt vészeli át a telet. Érdekes volt, ahogy a finom szövésű hálókkal befogták a madarakat, majd miután lábukra helyezték az egyedi azonosító kódot tartalmazó alumíniumgyűrűt, szabadon engedték őket.

Könyves Kálmán nyomában

Még soha nem jártam a hatezer lakosú Biograd na moru városkában, amely modern kikötőkkel körülvett félszigeten fekszik. Pedig a hajdani Tengerfehérvárt, ahol 1102-ben Könyves Kálmánt horvát királlyá koronázták, elsőként csehszlovák turisták fedezték fel, 1920-ban. A vranai erőd (Castrum Aureanae) a keresztes lovagok otthona volt, később bencések kolostora lett, majd a régió felett a horvát–magyar koronán keresztül a törökök gyakorolták a hatalmat. Miután a Velencei Köztársasághoz csatolták, a háborúkban jelentős károkat szenvedett, leégett. Könyves Kálmán koronázási temploma romjaiban sem maradt fenn, csupán emléktábla jelzi, hol állt. Bár erről nem szívesen beszéltek a kísérőink, az 1991–93-as horvát függetlenségi háborúban az óváros jelentős része elpusztult. Mindezek ellenére – hangsúlyozta Damir Maričic, az idegenforgalmi iroda vezetője, a Zadaraski list volt főszerkesztője – évről évre több vendég érkezik a városba. Főleg azok, akik az aktív nyaralást részesítik előnyben. Tizennégy salakos és hat villanyfényes kemény borítású teniszpálya áll rendelkezésükre. A Pasman szigettől elválasztó tengercsatorna a szörfözők paradicsoma, naponta számos kirándulóhajó viszi a turistákat a közeli szigetekre és nemzeti parkokba, s a város ideális fekvését a kerékpározók dicsérik. Ottjártunkkor nagy erővel készültek a tömegeket vonzó október végi vásárral összekötött hajókiállításra.

Sziklamászó-paradicsom

Velika Paklenica Európa-szerte közismert. Ezernyi sziklaútja kihívás a mászás megszállottjainak. A tavaszi idény után szeptembertől novemberig sokan láthatók a Velebit hegység kopár szikláin. A horvátokon kívül német, angol, magyar, lengyel, finn, svéd, cseh sziklamászók élvezték és keresték a legjobb fogásokat, lépéseket a lyukacsos kőzeten. Amikor a napsugaraktól átforrósodott a sziklarengeteg, a kanyon árnyékos oldalán folytatták az embert próbáló küzdelmet. A több mint kétórás gyalogos túra is rengeteg látnivalót kínált… Például azokat a helyszíneket, ahol a híres Winnetou-filmeket forgatták. A tengerparti Starigrad városban emlékszobában őrzik a forgatás emlékeit, a főszereplők öltözékét, a filmekben látható indián kenukat és a több mint 50 évvel ezelőtt készült fényképeket. A helyiek büszkén emlegetik, hogy a filmbeli Rio Pekos a közeli Zrmanja folyó. Mivel hétágra sütött a nap, ellátogattunk néhány kisebb és nagyobb strandra. Noha állítólag a tenger 23 fokos volt, nem sokan mártóztak meg benne.

Mivel négykor már a szállodában voltunk, a medence melletti nyugágyakon élveztük a napsugarak simogatását. Gondoltam, csobbanok egyet a medencében. Csak azért nem sikoltottam fel a hideg víztől, mert vacogni kezdtem…

Zöld sziget

Ugljan Zadar közelsége miatt fejlettebb, mint a környező szigetek. Mediterrán éghajlat, forró nyár, enyhe tél. Az erdős részeket füge-, olajfa-, mandula- és szőlőültetvények teszik változatossá. A szigeten 2000 éves hagyománya van a halászatnak és az olajsajtolásnak. – Az olajfák virágzásakor sok volt az eső, augusztus is vizes volt, rossz lesz az idei termés – mutatta az apró olajbogyókat Dražena asszony, majd szomorúan közölte, hogy pocsék a szőlő minősége, boruk sem lesz. A szigetlakók számára a turizmus csak mellékfoglalkozás annak ellenére, hogy egyre többen nyaralnak hét városkájuk valamelyikében. A szigetet jó minőségű kerékpárutak szelik át. A látogatók komphajón érkeznek, majd nyeregbe ülve folytatják felfedezőútjukat. Ízletes, hagyományos ételeket kínálnak a helyi éttermekben, borozókban, a parti magánszállások, panziók színvonala is megfelelő. Szükség esetén a családosok a helyi zárdában bérelhetnek szobát, ám ezt a lehetőséget nem verik dobra. Büszkék viszont arra, hogy náluk legszebb a naplemente. Ezt mi is tanúsíthatjuk.

Kíváncsiak voltunk Kali városkára is. Ezerháromszáz lakosa közül négyszázan hivatásos halászok, az ország halfeldolgozásának 30 százaléka a szigeten történik. A flotta naponta egyszer hajózik ki, a hálót is csupán egyszer engedik a tengerbe s emelik ki onnan. Ha jó a szardella- és tonhalfogás, a kikötőbe érve az ismerősök is kapnak a zsákmányból, többnyire ingyen. – Az újságíróknak a halászokról kellenie írniuk, a nehéz munkánkról – magyarázta kísérőnknek egy enyhén ittas horgász, miután megtudta, mi járatban vagyunk. – Hajózzanak ki velünk – invitált. Időhiány miatt elutasítottuk az ajánlatot, ám jövőre élünk a lehetőséggel.

A béke szigete

Pašman keleti partján egyetlen autóút vezet a kisvárosokba, a nyugati partszakasz sziklás, nehezen járható. Ugljan és Pašman másfél évszázaddal ezelőtt egy sziget volt, majd felsőbb utasításra tengeri átjáróval szelték ketté. E fölé később egy 210 méteres hidat építettek. A nyaralók homokos strandjaiért járnak Pašmanra, a Biograd na moru városból érkező komphajó Tkonban köt ki. Megfelelő az autóbusz-közlekedés is. A helyiek szívesen fogadják a látogatókat. Egyre több turista tapasztalta meg, hogy a természeti adottságok feledtetik a fényűzés hiányát.