Ázsia szívében 3. Kasgártól Os városáig

<p>Mikor teljesen váratlanul meghívó érkezett, nem szeretnék-e Kirgizisztánba utazni, és onnét Kínába az ujgurokhoz, akik minket, magyarokat a rokonaiknak tartanak, nagyot dobbant a szívem. Régvolt kereskedők nyomdokain járni, a selyemút egy magashegyi szakaszán.</p>

 Látni karavánszerájokat, ősi életformákat, megismerni az ujgur népet, amelyről eddig csak terrorista támadások révén hallottam. Legszívesebben mindjárt pakoltam volna, de még másfél hónap volt az indulásig.

 

A gyors folyású Gaz He folyó szurdokvölgyében köves talajon zötyögünk. A sivatagos hegyi táj lélegzetelállító, de az egész szakaszon építkezés folyik, alig lehet olyan képet készíteni, ahol ne volna feltúrva a völgy. Abdullah magyarázza, hogy kilenc vízierőművet épít ide Kína, az elektromos áramot a közeli Pakisztánba szállítja majd. Teherautók, kamionok végtelen sora tekereg az úton. Számtalan vízátfolyás lassítja a haladást. Mindezekért azonban kárpótolnak a tóba szakadó homokhegyek. Alig állunk meg, kirgiz árusok hada támad ránk, mindenáron ránk tukmálva a környék „drágaköveit”. 

 

A Kis-Karaköl tónál

Itt is kirgizek a szállásadóink. Este nagyon hideg van, hiszen a 7546 m-es Muztagata, magyarul Jégatya magasodik a tó fölé. A háziak kedvesek, de a vendéglátás meg sem közelíti a Kirgizisztánban tapasztaltat. Elámulunk a betonból épített jurta láttán. Eddig úgy tudtuk, hogy lényegi sajátossága a költöztethetőség. Csak találgatunk, miért lehet ez – talán a kínai állam szereti tudni, hol vannak a polgárai.

Reggel az egyik fiatal kirgiz felajánlja, hogy motorral körbevisz a tó körül. Remek ötlet, az összegben még az elején megállapodunk. Arcomba hasít a friss reggeli levegő. Egy temetőhöz érünk, ahol agyagtéglából épített kisebb-nagyobb sírok sorakoznak, és elmegyünk a tó túloldalán lévő faluba is. Az út egyik felén régi vályogházak, a másikon újonnan épített kihalt sorházak.

Az utcán csak egy féllábú öreg bácsika, két fiatalabb nő és egy kisgyerek tartózkodik. Meg szeretném nézni a lakásukat, máris tessékelnek befelé a sárga-rózsaszín-pirosra festett új házak egyikébe. A két helyiségből álló lakás jurtaként van berendezve, a család egy szobában éli mindennapjait – van itt szőnyegekből kialakított pihenősarok, különböző akkumulátorok, kályha, szamovár, de még bekapcsolt laptop is. Miközben tejes teával kínálnak, a bácsi elmeséli, hogy traktorbalesetben veszítette el a jobb lábát, és azzal büszkélkedik, hogy a mellette látható asszony nem a lánya, hanem a felesége, a kisfiú pedig a fia.

 

Stein Aurél nyomában

Utunk Stein Aurél első, 1900–1901. évi útvonalát követi. Expedíciója a Takla-Makán sivatag peremén elhelyezkedő romvárosokat tárta fel. Taskorganban azonosította a kínai birodalom legnyugatibb kőerődjét. A 3090 m-es magasságban található város a néhai Puli, majd Szarikol királyságok fővárosa. Várakozással telve megyünk ebbe a nagy múltú, ősi városba. Odaérkezve nem akarunk hinni a szemünknek: sehol egy régi épület. Minden gondosan megtervezett, a külvárosban sincs egyetlen régebbi ház sem. Az ott élők új egyenházakban laknak. A főtér hatalmas kivetítőjén propagandafilm megy, a köztéri lámpák neonfényt ontanak. Teljes a csalódás. Talán az 1300-as években agyagtéglából emelt kőerőd kárpótol. Nincs konzerválva, így elég romos. De legalább megmaradt. Kisebb homokvihar is elér, de így legalább megérzünk valamit az itteni élet nehézségeiből.

A városban tádzsikok élnek, most is viseletben járnak, persze modernebb kivitelűben. Ám hiába keresünk a vidékre jellemző ajándékboltot, az üzletekben csak kínai áru kapható: szinte ugyanaz, mint az itthoni kínai boltokban. Selymet nem tudunk venni a selyemút városaiban. Olyan drága, hogy csak Pekingben adható el.

 

A határátkelés nyomorúsága

A visszautat Kirgizisztánba már autópályán tesszük meg. Reggel négykor indulunk, nehogy úgy járjunk, mint idejövet. Cél: dél előtt a határhoz jutni. Szerencsénk van, 11 óra, és már az Ekecs Tam határátkelőn állítja le sofőrünk a motort. A környék kihalt, az épületek gazzal benőve. Jó helyen járunk? Ha más nem is, az úton várakozó kilométeres kamionsor határt sejtet. Várnunk kell, az őrök ebédre mentek. Csak délután kettőkor érkeznek vissza, de még akkor se fognak munkához, gyakorlatoznak egy keveset.

Elindulunk. Ellenőrzik útleveleinket, és mehetünk a kirgiz határig… Valami baj van a minket fuvarozó kínai busz irataival. Kiszállunk, lepakoljuk bőröndjeinket, hátizsákjainkat. Álldogálunk, az eső potyorász, a szél fúj. Az egyik katona integetni kezd, hogy szálljunk kettesével a várakozó kamionokba, teherautókba. A sofőrök készségesek, senki se tiltakozik szállításunk ellen. Még egy ellenőrzőpont, majd a kirgiz határ. Útlevél-ellenőrzés, csomagok átvizsgálása – többször is, az állomáson szinte minden szembejövő elkéri okmányomat. Örülünk, mikor a hosszúra nyúlt határátlépés után újra összejön a csapat, és beülünk a kedves Begaim mellé.

 

Száz évet mentünk vissza az időben

Lóg az eső lába, amikor megérkezünk a kirgiz–tádzsik határ közelében lévő Sari Tas faluba, ahol egy családhoz kvártélyozunk be. A kő alapú vályogházak mindegyikén kékre festett üvegezett veranda és pléhtető, csak a nagy műholdantennák tányérjai érzékeltetik, hogy a mában vagyunk. A köves, sáros utakon tehéncsordák vágtatnak, a kolomp hangjára birkanyájak és ménesek kezdenek vad vágtába.

Az eső ellenére a közeli hegyre indulunk a vendéglátó család kutyája – valami farkasölő fajta – kíséretében. Mióta gazdái túladtak a birkákon, és átnyergeltek a turistabizniszre, ő is a vendégek terelésére szakosodott. A táj mesébe illő. A Pamír égbetörő, hófödte csúcsai drágakőként ragyognak az előbukkanó nap fényében, kicsit távolabb földig ér a felhő lába. A 7134 m magas Lenin-csúccsal nézünk farkasszemet.

 

Bábur birtokán

A Ferganai-medencébe tartunk. Itt született 1483-ban Bábur is, Dzsingisz kán leszármazottja. A medence központja Os városa. A kereskedőváros olyan ősi, hogy hol Salamon királyt, hol a bibliai Ádámot tekintik alapítójának.

A föléje magasodó Szulajman-hegyet szent hegynek tartják a helyiek. A mondakör szerint a várost alapító Szulajman – azaz Salamon király – itt imádkozott, itt is halt meg, a hegy őrzi nyughelyét. Elindulunk felfelé. A perzselő nap sugarai égetik bőrünket, a sziklákból is árad a melegség. Az ösvény mellett kicsiny barlangféleségek. Teli vannak zsebkendőkre rakott pénzzel, amelyet adományként hagynak ott a hívők.

Megrökönyödve látom, hogy nyolcvan év körüli görbebotos néni csúszkál a sziklán unokájával. Többször egymás után. Kipróbálom én is, ha már ilyen idősek is élvezik – gondolom, és már csúszdázok is. Csak később tudom meg, hogy a kővályúnak gyógyító ereje van: aki lecsúszik, kigyógyul minden nyavalyájából.

A hegy legmagasabb pontján található Bábur háza. 1497-ben az akkor még csak 14 éves Bábur sahnak kis kunyhója volt a 40 napos meditáció idejére. Kétszer építették újjá, először az 1853-as földrengés után, majd 1991-ben, ugyanis 1961-ben a szovjet babonaellenes kampány hatására a helyiek felrobbantották.

Osból Biskekbe tartó repülőúttal búcsúztunk el e kalandos úttól, melynek során neves magyar Kelet-kutatók nyomdokain járva mi is felfedeztük az ősi selyemút megannyi csodáját, mai arcát.

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?