Határtalan barátságok: Boldog bűnözők

<p>Határtalan barátság az övék. Színházban született, ott is vált szorossá, megbonthatatlanná. Nem fog rajta még a távolság sem. Két nő. Két színésznő. Pozsonyban az egyik, Budapesten a másik. Diana Mórová és Eszenyi Enikő.</p>

Húsz éve lesz lassan, hogy először találkoztak. Eszenyi Enikő a Szlovák Nemzeti Színházban rendezte Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát. Ez volt az első külföldi munkája, Diana Mórovának Rosalinda az első színpadi főszerepe.

„Semmit nem tudtam Enikőről – meséli a pozsonyi színésznő. – Még a nevét sem hallottam. Aztán megtudtam, hogy rendezni fog nálunk, de főállásban ő is színésznő, a próbák során kiderült, hogy emberként is rendkívüli, s mire eljött a bemutató napja, már barátnők voltunk. Ez volt a sorrend. Azóta rá kellett jönnöm: ritkaság az ilyen mély barátság a mi szakmánkban. Főleg, hogy két országban élünk. Mi nemcsak szakmailag, hanem magánemberként is gyorsan egymásra hangolódtunk. Két éve voltam már a Nemzeti tagja, amikor Enikő nálunk dolgozott, de ő volt az első rendező, aki igazából megnyitott. Rosalinda után már a szlovák rendezőktől is főszerepeket kaptam. De ő volt az első, aki felfedezte bennem, hogy mire vagyok képes. Belém látott. Segített, hogy nőként is kitűnjek a színpadon. Férfi rendező olyan tanácsokat, mint egy nő, nem tud adni. De egy nő sem mond el mindig mindent a másik nőnek. Enikő ezen a téren is kivétel. Bizonyos dolgokat neki köszönhetően tanultam meg a színpadon, s ezért örökre hálás vagyok neki. Rosalinda után Kleopátrát és a Vénusz nercben női főszerepét is rám osztotta Pozsonyban, így túlzás nélkül állíthatom, hogy bízik bennem. De érvényes ez fordítva is, sőt hozzátehetem: egyedül az édesanyámban bízom meg olyan fokon, mint Enikőben. Szakmai vonalon maradva szeretem benne azt is, hogy a főpróbahéten nem gyötör halálra, mert tudja: a bemutatón úgyis hozzáadom még a szerephez azt a bizonyos pluszt, amit a figura megkíván. Ez mennyei állapot, csodás szabadságérzet, amelyet csak nála élek meg.”

Diana Mórová a Szlovák Nemzeti Színház egyik vezető színésznője. Rosalindájáért 1996-ban a rangos nyitrai színházi fesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta, Eszenyi Enikő pedig a legjobb rendezőnek járó elismerést vehette át. Legutóbbi közös munkájuk, a Vénusz nercben tavaly óta telt házakat vonz Pozsonyban.

„Női irigységnek a leghalványabb jele sincs köztünk – mondja nyomatékosan a szlovák színésznő. – Ha irigylek valamit Enikőtől, de azt is jó értelemben, akkor az az intellektusa. Fényes elme. Nekem is vannak jó ötleteim a próbán, ezt a kollégáktól tudom, rendezni mégsem mernék. Teljes egészében átlátni egy művet, ahhoz egy másik agy kell.”

Nézeteltérés, netán vita vagy csak hangos szóváltás sosem volt még köztük.

„Mikor kap össze két nő, és mikor kezdenek haragudni a másikra? Ha ugyanabba a pasiba szerettek bele. Két színésznő? Ha ugyanazért a szerepért küzdenek. Köztünk egyik veszély sem áll fenn. Enikő Budapesten él, én Pozsonyban. Az irigység, a szakmai féltékenység, a női bosszú egyébként is távol áll tőlem, mert tudom, a sors mindenért megfizet. Kiéleződött pillanat volt már köztünk. A Vénusz nercben egyik próbáján elsírtam magam. Enikő újra és újra megismételtetett velem egy jelenetet. Én már tovább szerettem volna menni, de nem engedett. Még egyszer, még egyszer, na még egyszer! És akkor nem bírtam tovább. Zokogva rohantam le a színpadról, és meg sem álltam a mosdóig. De akkor sem miatta folytak a könnyeim, hanem mert annyira dühös voltam magamra. Idegesített, hogy nem tudom megcsinálni, amit kér tőlem. Mondtam is neki, miután visszajöttem, hogy ne törődjön velem, egyszerűen ki kellett sírnom magam. A lényeg az, hogy utána úgy játszottam, hogy magától megoldódott minden. Ha Enikővel dolgozom, az biztos, hogy fontos, tartalmas fejezete lesz az életemnek. Általa mindig előbbre jutok a pályán, ebben nem kell kételkednem. Biztatni, támogatni, bizalmat szavazni is nagyon tud. Az Antonius és Kleopátra pozsonyi bemutatója előtt azt nyilatkozta a szlovák újságíróknak, hogy: »Én is játszottam ezt a szerepet, tudom, miről beszélek… higgyék el, Diana Kleopátrája sokkal jobb lesz, mint amilyen az enyém volt.« Micsoda nagyvonalúság, mekkora bátorság egy rendező részéről az ilyen kijelentés! Tudta, hogy mit várhat tőlem, és hogy nem fogok csalódást okozni neki.”

Közös nyelvüket hosszasan ecsetelhetném. Társaloghatnának angolul, hiszen mindkettőjüknek ez volna a leginkább járható út. De nem! Diana megmaradt a szlováknál, egy-két magyar szóval színesítve mondatait, Enikő viszont a nyelvi mixtúra nagymestereként folyékonyan beszél – egyszerre három nyelvet. Az oroszt, a szlovákot és a csehet. De sajátos egyveleggé alakítva, rendhagyó grammatikával, eredeti stilisztikával. És ehhez jönnek még a helyben kreált kifejezések. A végeredmény: egy teljesen új, ám bejegyezhetetlen nyelv. A fő az, hogy ők ketten értik egymást.

„Nyaralni is voltunk már együtt – meséli Diana. – Görögországban. Enikő úgy viselkedett, mint egy szófogadó kislány. A rendezőt otthon hagyta. Hallgatott a partnerére. Azt evett, amit ő. Bár az idő tájt húsmentesen étkezett, a bécsi szeletet nem vetette meg. A tésztaféléket messziről kerülte, de a pizzáról nem mondott le. Boldogan bűnözött. Ebben például egyformák vagyunk. Nagyokat mosolyogtam, amikor búvárkodni ment. Nem hagyta lebeszélni magát, hiába mondtam neki, hogy a mi partszakaszunkon nem kínál semmiféle látnivalót a tenger, ő nem hitt nekem. Később bevallotta, két kósza halacska úszott csak el mellette. Éjszakára bekapcsolta a klímát. Figyelmeztettem őt, hogy ne tegye, inkább akklimatizálódjon egy kicsit, próbáljon meg melegben aludni. Nem hallgatott rám. Úgy lehűtötte a szobát, hogy reggel már megfázva, kabátban ült az erkélyen.”

Öltözködésben alapjában véve hasonló az ízlésük. Némi eltérés Diana szerint akkor mutatkozik köztük, ha Enikő mellett a partnere is ott van.

„Olyankor rendszerint hozzá öltözik, sőt még a sminkje is tükrözi, hogy ki áll mellette. Egy nála fiatalabb vagy egy vele egyidős férfi. Farmerben, teniszcipőben úgy fest, mint egy huszonéves. Kiöltözve igazi díva. De rajta még a mackónadrág is jól áll. Ő felvehet bármit, én nem. Ő öltözhet csitrisen, bolondosan, angol úrinőként, mindenképpen vonzó marad. Színészileg is behatárolhatatlan. Minden szerep jól áll neki. A végleteket is tökéletesen hozza. Az arca is annyira formálható, hogy a sminkkel csodákat lehet művelni vele. Úgy meg tud változni, hogy sokszor én is tátott szájjal bámulom: ez tényleg ő? Az én szememben igazi kaméleon. Könnyű meghatározni, hogy nőként milyen kategória. Ott van a top 10-ben. Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott vele. Nekünk tényleg találkoznunk kellett. Ahogy az életben barátra, társra, férjre talál az ember, Enikőben én úgy találtam meg a rendezőmet, akivel mindig boldogan dolgozom. Várom is már az újabb lehetőséget. Enikő, ahoj, pogy, pogy, gyere, gyere!”

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?