Minden nap egy nagy játék

A fiatal házaspár talán a cserkészetnek köszönheti, hogy összehozta őket a sors. Mindketten aktív tagjai a közösségnek, mi sem természetesebb, mint hogy egy ilyen eseményen találkoztak. „2005-ben Paláston, a cserkészbálban ismerkedtünk meg; előtte csak látásból ismertük egymást. Ezután fél évig randizgattunk, hét év után pedig összeházasodtunk” – kezdi történetüket Márta. Az esküvő után költöztek Komáromba, László szülővárosába. „Feleségem itt kapott tanári állást, ennek nagy szerepe volt a döntésben. Nekem mindegy volt, hogy hol lakunk, hisz otthonról dolgozom. A lényeg, hogy széles sávú internet legyen. Ráadásul édesanyám is itt lakik nem messze. Sokat segít, vigyáz Annára, szinte minden délelőtt együtt sétálnak.” „Én meg féli vagyok – veszi át a szót Márta –, hetente, kéthetente járunk haza. Mikor belépünk az udvarra, akkor Anna, a nagyszülők meg a keresztanyja számára mi megszűnünk, csak egymással foglalkoznak.” Mindkét oldalról első unoka, így nem is csoda, ha rajonganak érte. Igaz, a szülők következetesen nevelik, de apa néha többet megenged, mint anya. „Nem szabad neki mindent, vannak bizonyos korlátok. A fiók kiürítése nálam még belefér, az anyjánál már nem annyira” – mondja az apuka. „Nem baj, mert azt valljuk, hogy ismerje meg a körülötte lévő világot. Ami veszélyes, azt úgyse engedjük” – teszi hozzá az anyuka. Ezalatt Anna az orra alatt mondogatja, hogy „nem, nem…” Ő is tudja: van, amit nem szabad. A könyvekre néz, László pedig megjegyzi: „Szereti a könyveket, ezért az alsó polcra tettük a meséseket, hogy elérje. Itt van például a Játszva tanulok Jézussal, ezt keresztelőjére kapta. Fontos, hogy a mi értékeinket valamilyen szinten kövesse. Igaz, még csak a képeket nézi benne.”

Apával dolgozik

Mostanában nyűgösebbek az éjszakák, mert jön a foga. „Mi, férfiak az egyenlőségre törekedünk, de azért be kell látnunk, hogy baj esetén a gyerek csak az anyjánál tud megnyugodni. Napközben velem is jól elvan, de ha kisebb gond adódik, csak az anyja kell neki.” „Szerintem más gyerekekhez képest apásabb. Lehet, azért, mert Laci otthonról dolgozik, sokat látja. Ha kijövünk a hálószobából, keresi őt, ha meg nincs otthon, mutat a dolgozószoba felé azt mondogatva, hogy »apa«.” De vajon mennyire lehet otthonról dolgozni egy tizenöt hónapos kislány mellett? „Minden home office-os munkánál szükség van egy toleráns feleségre, nekem ez megvan, a gyerek meg ebben szocializálódik. Nyilván nem érti, miért ülök a gép előtt, miért nem vele játszok, de a maga szintjén elfogadja. Néha odajön, a nyakamba mászik. Amióta van saját számítógépe, könnyebb.” Márta rögtön hozzáteszi, hogy a saját számítógép nem működőképes. „Egy régi laptop, neki még érdekes. Szereti ütögetni. Minden érdekli, ami elektronika.” „Mert ezt látja tőlünk, a felnőttektől” – egészíti ki László.

A legkisebb cserkész

„Anna egészen sokáig alszik, nyolc és fél tíz között ébred. Voltunk egy családos táborban, itt picit hátrány volt ez, mert lemaradtunk a közös reggeliről, nem ébresztettük fel. A délelőtt a nagymamáé. A nap folyamán sokat mondókázunk, sokat sétálunk, játszunk, minden nap más. Hétkor pedig kezdődik az esti ceremónia. Ez akár kilencig is eltart. Néha csütörtökönként elmegyünk a baba-mama ringatóba, ez is Anna ébredésétől függ.” Talán ennek köszönhető, hogy nagyon barátkozó baba. „Nyitott, pici korától visszük emberek közé, és ez meglátszik. Szereti a társaságot.” Bizony, minket is szívesen látott a fotós kollégával, nem volt nyűgös, sem félénk. Mielőtt elbúcsúztunk, annyira megszokta jelenlétünket, hogy kézen fogott, s megmutatta a lakást. A konyhába érve rám nézett, majd a hasára mutatott. Ő itt szokott enni.

„Aktív gyermekkora van, négy hónaposan már részt vett egy cserkésztáborban. Előtte volt a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetői hétvégéjén. Ahová lehet, visszük magunkkal, talán csak színházba nem jön velünk. A szabadidőnk nagy részét a cserkészet tölti ki. Feleségem a féli csapatot vezeti, én a Szövetségi Cserkésztanács elnöke vagyok. Mindkettő sok szabadidőt, utazást igényel. Mostani utazásaink annyiban mások, hogy a hátizsákban Anna holmija foglalja el a legtöbb helyet. Minőségileg más a szabadidőnk, de nem lett sokkal kevesebb.” Mindenki másra oktatja gyermekét. Van, aki nyelvekre, van, aki kottaismeretre, logikára. „Mi egyszerűen azt szeretnénk, ha boldog gyerekkora lenne. Nem erőltetjük, hogy mindenáron cserkész legyen, bár valószínűleg az lesz, hisz a napjai része” – mondja az apuka

Minden újdonság

„Az állatokért különösen rajong, már felismeri őket képről, a hangjukat utánozza. A féli nagyszülőknél van kutya, macska, csirke, szinte bolondul értük. A húsvéti kirakatokat látva a nyuszikát utánozta” – meséli az anyuka, majd László folytatja: „A Szent István-szobrot mindennap meg kell nézni a ló miatt. Születésnapjára meg egy tevét fogadtunk örökbe neki. Először úgy gondoltuk, majmot fogunk, mert azt tanulta meg elsők között utánozni. Az egypúpú teve mégis jobban tetszett neki, úgyhogy Petrát kapta.”

A fiatal házaspár a feladatokat is jól megosztja egymás között. „Régebben a fürdetés inkább az én feladatom volt, most már kétemberes munka. Az esti tejet én készítem. Napközben a feleségem van vele, mivel dolgozom. Igyekszem a házimunkában is részt venni, porszívózom, mosogatok.” „Ez nagyon nagy segítség” – igazolja Márta.

Ezalatt Anna megmutatja, hogy ő már milyen ügyesen tud haladni minirobogójával. Nem sokkal később a pogácsák és sütemények vonják el a figyelmét. Morzsolgatja, nézegeti, élvezi, hogy maszatos a pici keze. A születésnapi tortáját is két kézzel ütötte – emlékeznek vissza a szülők. Anya egy percig sem pihenhet, de a házimunkában Anna szívesen segít. Rakodik, takarít. A maga módján. „A seprű és a felmosó szett most a nagy kedvenc. Főzéskor a műanyag edényekkel, habverővel, fakanállal játszik. Igyekszem minél több feladatba bevonni, hogy megszokja” – meséli Márta. „Házias lesz, ez már most látszik. A minap teregetni segített az anyjának. A mosógépből a teregetésre szánt, lavórba pakolt ruhákat továbbtette a földre. Aktívan közreműködik.” „Minden dolog új neki, szórakozásnak fogja föl. Az egész napja egy nagy játék.”