„Számon tarthatják, mit telefonoztam...”

A terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harc elegendő indokot nyújt a hatóságoknak, hogy a szolgáltatókat az adatok gyűjtésére, tárolására és kiadására kötelezzék. A bűnüldöző szerveknek van hová nyúlniuk, mert a legtöbb EU-tagállamban olyan jogszabályokat fogadtak el az utóbbi tíz évben, amelyek korlátlan lehetőségeket engednek meg számukra, és különösebben azt sem firtatják, mennyire indokolt a megfigyelés. Ezt elégelte meg az Európai Bíróság, amikor április közepén megtiltotta a szolgáltatóknak a távközlési adatgyűjtést.

Mikor, miért, kinek?

Az indoklás szerint túl nagy a magánszférába való behatolás lehetősége, és túl kicsi a visszaélések korlátozásának garanciája, így érvénytelenítette az adatgyűjtésre vonatkozó 2006-ban elfogadott irányelvet. Ennek értelmében kellene a hazai jogszabályt is módosítani, de hát odébb van még az idébb: a szlovák titkosszolgálat és rendőrség egyelőre azt hallgatja le, akit akar – akár bírósági engedély nélkül is. Annak ellenére, hogy, hivatalosan és törvényesen ma is csak a bíróság jóváhagyásával, indokolt esetben, súlyos bűncselekmény feltárásakor és kizárólag hat hónapig lehet valakit lehallgatni vagy megfigyelni az e-mailjeit és azt, hogy milyen honlapokat látogat. Az illető csak utólag szerez róla tudomást, és ez az Európai Bíróság szerint „minden felhasználóban azt az érzést keltheti, hogy szüntelenül megfigyelik”.

Kiskapuk is nyílnak

Valljuk be, a paranoia nem ok nélkül való, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy a SIM-kártyát belehelyezzük telefonunkba, vagy regisztráltatjuk számítógépünk IP-címét, egy adatgyűjtő hálózat részévé válunk. A szolgáltatók ugyan a kommunikáció tartalmát nem rögzítik, vagyis visszamenőleg nem lehet lehallgatni, mondjuk, egy tavalyi telefonbeszélgetést vagy elolvasni kitörölt e-maileket, de már a puszta kapcsolatfelvétel alapján is rengeteg információt lehet szerezni a megfigyelt személy politikai nézeteiről, vallási hovatartozásáról, szexuális irányultságáról, baráti köréről. Magához a lehallgatáshoz, megfigyeléshez bírósági engedély kell, ez legfeljebb hat hónapig érvényes, és minden információs eszközre külön kell kérvényezni. Vagyis: ha valakinek a telefonját lehallgatják, és az e-mailjeit is megfigyelik, ezt csak külön-külön bírósági végzés alapján tehetik. Ha a nyomozás szempontjából feltétlenül szükséges, a rendőrség megfelelő indoklására a bíróság újabb hat hónappal meghosszabbíthatja a megfigyelés idejét, de ezt még az előző időszak letelte előtt meg kell tennie. Ilyen a törvényes eljárás, de kiskapuk is nyílnak. Halaszthatatlan esetben a rendőrség bírósági engedély nélkül is bárkit lehallgathat. Annak megítélése pedig, hogy mennyire halaszthatatlan az eset, természetesen a nyomozókon múlik. Ilyenkor tizenkét órán belül kell beszerezni a bírói engedélyt, ellenkező esetben a megfigyelést be kell fejezni, és a megszerzett információkat nem lehet bizonyítékként felhasználni.

Zsarolások alapja

Mindannyian tudjuk, hogy nem csak a bíróság előtt lehet valakit leleplezni. Ez már a lehallgatások másik oldala: a megfigyelt személyek lejáratása, zsarolása, ellehetetlenítése, amely soha nem fog megjelenni a hivatalos jegyzőkönyvekben. Az adatok csak politikusok és oligarchák, bírók és alvilági alakok, rendőrök és bűnözők között cserélnek gazdát, hogy megalapozzák azt a kapcsolatot, amelynek a kölcsönös függőség a lényege. Ebben a hálóban gyakran vétlen állampolgárok is foglyul esnek, akik véletlenül kerültek kapcsolatba a megfigyelt személlyel, vagy akiket mások kevertek gyanúba, netán ellenzéki magatartásuk, polgári aktivitásuk miatt szálkák a hatalom szemében. Ez a magatartás nemcsak a diktatúrára jellemző. Ma is létezik, és annál hátborzongatóbb, hogy a megfigyelt személy az érvényes jogrend szerint csak a megfigyelés befejezése után három évvel szerez tudomást arról, hogy lehallgatták. Ha egyáltalán tudomást szerez, mert a gyakorlat az, hogy a bíróság utólag is csak azt értesíti a lehallgatás tényéről, akit a megszerzett bizonyítékok alapján perbe fognak. A többiek, akik ellen csak úgy „hátha még jól jön” alapon gyűjtöttek adatokat a hatalmon lévők, soha nem lehetnek biztosak abban, hány ember hallgatja a telefonbeszélgetéseiket. Ezért érdemes észben tartani, hogy amikor telefonálunk, csak annyit mondjunk el, amennyit nyilvánosan is elmondanánk.

Féltékeny házastársak fegyvere

Ma már nemcsak a titkosszolgálatnak vannak a lehallgatáshoz szükséges eszközei: akinek elég pénze van, vagy inkább elég erős motivációja, az az interneten is vásárolhat olyan készüléket, amelybe már eleve beleszerelték a „füles programot”. A lehallgatás ugyan büntetendő, de aki nem szerez róla tudomást, az feljelentést sem tehet, így az amatőr kémek többsége megússza. A lehallgatóprogrammal ellátott mobiltelefonokat több cég is kínálja az interneten, 800-tól 1500 euróig terjedő áron. A technológia minden esetben ugyanaz, a beépített programnak köszönhetően a fogadó fél (általában ő adja a mobiltelefont a felhasználónak) minden kezdeményezett vagy fogadott hívásról SMS-értesítést kap. Utána maga döntheti el, hogy hallgatni akarja-e a beszélgetést, vagy beéri azzal, hogy tud róla. A lehallgatott fél csak a részletes számlában kimutatott gyakori SMS-ek alapján foghat gyanút, de ha szolgálati telefonról van szó, vagy mondjuk, a féltékeny férj fizeti a számlát, erre sincs esélye. Létezik olyan program is, amely rögzíti a beszélgetéseket, SMS-eket, videókat és hangfelvételeket, s elküldi a megadott telefonszámra a megrendelőnek. Minden telefonos kémprogram képes arra, hogy a készülék környezetében zajló történéseket is rögzítse, s mindez könnyen hozzáférhető és alkalmazható. Tudni kell azonban, hogy büntetendő is: magántitok jogosulatlan megismeréséért három év börtön jár. Aki túl kíváncsi, és leleplezik, annak nemcsak a kémkedés útján megtudott kegyetlen igazsággal kell szembesülnie, hanem cselekedetének jogi következményeivel is.

Egyetlen mobiltelefon sem védett

1. Az EU-ban a távközlési szolgáltatók fél évig őrzik az ügyfelek adatait.
2. Szlovákiában az internetes szörfölésre kilenc hónapos határidő vonatkozik.
3. A szlovák rendőrség 2013-ban 18 ezer esetben kérvényezte a lehallgatás engedélyezését; ez kétezerrel több, mint egy évvel korábban.
4. A hazai törvény egyelőre még érvényben van, de a szolgáltatók az Európai Bíróság határozata alapján visszautasíthatnák az adatok kiszolgáltatását.
5. A világon jelenleg mintegy 6,8 milliárd mobiltelefon-előfizető van, a könnyedén lehallgatható mobiltelefonok száma meghaladja a 6,6 milliárdot.
6. Az okostelefonokkal ellentétben a hagyományos mobiltelefonokat gyakorlatilag nem lehet lehallgatás elleni védelemmel ellátni.

Mit figyelnek?

1. a telefonszámot vagy az internetes vonal számát
2. a hívó és a hívott fél nevét, telefonszámát
3. a hívás idejét és időtartamát
4. a számítógépek IP-címét
5. az e-mail postafiókok tulajdonosainak adatait
6. az interneten létrehozott kapcsolatokat
7. hogy a kapcsolat GSM- vagy 3G-hálózaton jött-e létre
8. a hívó vagy hívott fél tartózkodási helyét