A Csallóköz legrégibb mezővárosa

A 18. század végén – ahogy ő használta – „Csötörtök” leírásában említi, hogy „Poson Vármegyében”, „a Csalóköznek közepén fekszik”, „sima térségen”. Ma is ott fekszik, ahol a tudós szerző idejében, a csallóközi róna felső részén, a szlovák fővárostól alig 14 kilométernyire.

Egyre kevesebb gyermek

Ám ahogy csinosodik és szépül, úgy változik a népessége. Sajnos, egyre kevesebb gyermek születik (itt is). Jellemző adat, hogy a rendszerváltás előtt még közel háromszáz csivitelt a helyi iskolában, ma viszont a magyar tagozatnak 66 tanulója van, a szlovákra pedig több mint 20-an járnak. Tavaly például egyetlen magyar elsős volt. Idén „már” ötöt írattak be a szülők, ami ugyan növekedés, de mi ez a múlthoz képest?! Sajnos, itt is divattá vált a magyar gyermekek szlovák iskolába íratása, de ez nem látszik meg a szlovák tagozat lélekszámán. Hogy miért adja magyar szülő szlovák alapiskolába a csemetéjét? Végh Brigitta igazgatónő divathóbortnak tartja a jelenséget, hiszen a szülők többsége nem tudatosítja, milyen nehéz helyzetbe kerül ezzel a döntéssel a gyermeke. Többet pszichológushoz hordanak közülük. „Sok a hátrányos helyzetű családból érkező gyermek. Velük csak úgy lehet eredményt elérni, ha kis létszámú osztályokkal dolgozunk. Ha bevinnék őket a nagy iskolába, egy részük elkallódna; itt viszont szem előtt vannak, napközibe járnak egészen a hatodik osztályig. Ráadásul sok a roma gyermek, akik sok törődést igényelnek – és kapnak is. 

Bár az óvodában magyar nevek szlovákokkal keverednek, az óvónők azt mondják, hogy a gyerkőcökkel nincs nyelvi probléma. Nagyobb gond, hogy itt is kevesen vannak, egyre kevesebben. 1995-ben még 78 nebuló ugrált az udvaron, ma viszont alig több mint 30-at találunk a szép, tágas létesítményben. Pedig új játszóteret is kaptak a kicsiny udvaron, s a gondoskodásra sem lehet panaszuk.

A két éve tartott népszámláláskor 1770 lakosa volt a településnek; közülük 1271-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek, 426-an szlováknak, 28-an romának. A valóság ettől jócskán eltér – mondja a falu első embere, Őry Péter, aki a 2007 júniusában tartott időközi választáson lett polgármester. Tragikus sorsú elődje talpraesett hölgy volt, Őry, az MKP önkormányzati és közigazgatási alelnöke esetében, ha lehet így fogalmazni, még markánsabb vonások érvényesülnek. Mert Csallóközcsütörtök a gazdasági válság és a kormány önkormányzatokat ellehetetlenítő ötletei ellenére is fejlődik és csinosodik.

A helyi vezetőség az elmúlt években a nehézségek ellenére igyekezett pragmatikusan tervezni, gondolkodni. Néhány környékbeli faluval ellentétben eszébe sem jutott, hogy hirtelen fel kellene duzzasztani a községet. S olykor a hátrány is előnnyé válhat: itt, sajnos, nincsenek üres, kimérhető telkek. Bár épültek szociális lakások, az önkormányzat nem tervez hasonló beruházást. Az arculatát féltve őrző település lakosságának mintegy háromnegyede ma is magyarnak vallja magát, ám a statisztika a romák esetében téves, mert a helyi lakosság közel hatodát (250-300 fő) alkotják, s ez meglátszik a helyi iskolában is, hiszen a népszaporulat esetükben magasabb.

Adventi várakozás

Az utóbbi években több ízben is jártam itt, s mindig láttam valami újat. Most éppen az ország hivatalosan nyilvántartott legnagyobb adventi koszorúját (15 méter átmérőjű, kétméteres gyertyákkal) nézzük meg a főtéren. A csütörtökiek azon túl, hogy hét éve hagyományt teremtettek, példát is mutattak vele a környező falvaknak. Azóta egyre több helyen készül hasonló. Természetesen nemcsak a hatalmas koszorúval készülnek a karácsonyra. Idén is lesz kirakodóvásár, ahol a lakosok saját készítésű termékei cserélnek gazdát, s a bevételt a helyi polgári társulás működésére és a szakrális emlékek karbantartására fordítják. Idén sem maradhat el az adventi hangverseny és az adventi koszorúk megáldása, amelyet a helyi plébános végez. A hangversenyre nem sztárvendéget hívnak, hiszen zenéért, énekesért az itt élőknek nem kell a szomszédba menniük.

A lakosság egyébként elég tarka képet mutat, s ennek megfelelően komoly közösségi élet van a faluban – mondja a polgármester. A legismertebb Pro Civisen kívül 16 különféle kör és nonprofit szervezet működik, beleértve a Csemadokot, az önkéntes tűzoltókat, a nyugdíjasok és a vadászok szervezetét, a Szent Jakab Polgári Társulást, a Daloskört, a Dajori (édesanya) nevű roma szervezetet, de van rockzenekaruk is, és Hírnök címmel saját lapot adnak ki, negyedévi megjelenéssel. Van minden, ami egy közepes község életében fontos. A falu egyik büszkesége, az önkéntes tűzoltótestület 130 esztendős, a tűzoltók védőszentjének, Szent Flóriánnak a szobra pedig 120. Nemrég szépen felújították, a település egyik dísze lett.

Végre sikerült megszerezni a nyolcvan éve épült egykori egyházi iskola épületét, amelyet az önkormányzat – mivel az egészségügyi minisztérium megtorpedózta a tervet, hogy egészségügyi központ létesüljön benne – egy befektetőnek adott el. Azon túl, hogy végre hasznosul, legalább nem csúfoskodik a Csallóköz egyik gyöngyszeme, a Szent Jakab-templom mellett. Jelenleg tatarozzák. Maga a község is sok tatarozást végzett az elmúlt pár évben. Egy éve készültek el a községházával (a gázművek alapítványi támogatásával), csatornát építettek, új gyűjtőudvar (traktorral, préssel) szolgálja a lakosságot. Összességében az elmúlt három-négy évben 3,5 millió eurónyi beruházás valósult meg, ami méretét és a helyi költségvetés lehetőségeit tekintve egyaránt hatalmas teljesítmény, hiszen ezek önrésze is tetemes összeg. Gyakorlatilag az egész faluban kiépült a szennyvízcsatorna-hálózat, ráadásul a község tulajdonába került. Maga üzemelteti, és ez nem kis feladat.

Fundus utca, Szent Jakab tér

A másik nagy fegyvertény, hogy megújult a főtér, és tatarozták a művelődési ház egyik szárnyát. „Megmosolyogtató, ha valaki azt mondja, miért nem veszünk például új székeket, hiszen csak ötven euró darabja – mondja a polgármester. – Csakhogy ide kétszáz kell, és az új asztalokkal együtt 13-15 ezer euróba kerülnének. A legfontosabb dolgok közül sok mindent sikerült megvalósítanunk az elmúlt években. Tataroztuk az iskolát, járdákat építettünk, új részt hoztunk létre a temetőben, ami sok apróságot foglalt magában: öntözés, élő sövény, fák, kerítés stb. Két-három évi munka után most látszik az eredmény. Augusztusban soha nem tapasztalt mennyiségű belvíz lepett meg bennünket, sok pincét, garázst öntve el. Azóta teljes árokrendszert készítettünk az Óvoda utcában, így az ottani vízelvezetést gyakorlatilag megoldottuk. Minden évben felújítunk egy-egy szakrális emléket. Van például egy Fájdalmas Szűz Mária-szobrunk, amely körbeépülve bekerült egy kiskertbe, és csaknem feledésbe merült. Kiemeltük onnan, és felújítva felállítottuk a temetőben. Utána következett a Szentháromság-szobor, az említett Szent Flórián-szobor, és még mindig van mit felújítani.

Tegyük hozzá, bár évekkel ezelőtt hírt adtunk róla, hogy Csallóközcsütörtök volt az első község az országban, ahol bevezették az elektronikus formanyomtatványok használatát. Ennél is gyakorlatibb lépés, hogy elkészültek a község utcatáblái. Az egykori öt major szép neveit is szeretnék tovább éltetni, ezenkívül utcát neveztek el Mérey Mihály báróról, aki a helyi templom kriptájában van eltemetve, vagy Náray György plébánosról, későbbi esztergomi kanonokról, s van immár Szent Jakab tér, Vásár tér, Vám tér, sőt Fundus utca is. Mind a hagyományt élteti, és a közösségi tudatot ápolja.