Hét év menetelés

Bár a csendesség ebben az esetben talán nem a legmegfelelőbb szó, hiszen az elmúlt hat-hét évben elég sok dolog történt ebben a faluban. Amikor kollégám hat éve itt járt, egy félig kész – némileg a megalomániás szocreálra hajazó – művelődési házat látott, amelybe az önkormányzat addig majdnem 20 millió koronát ölt bele, s a befejezéséhez még legalább annyira lett volna szüksége. Ráadásul félkész állapotában egyre veszélyesebb volt. Az akkor megválasztott új polgármester, Molnár Zoltán úgy gondolta, fölösleges évekre eladósítani a községet. Az önkormányzat egyetértésével és támogatásával a hatalmas épület két végében inkább csinos bérlakásokat alakítottak ki, míg a közepe többfunkciós célokat szolgál majd. Ezzel nemcsak az épületet mentették meg, hanem a lakosság fiatalítása felé is tettek egy határozott lépést. A bérlakásokon kívül, amelyekből eddig már 24 van, új házak is épültek. Nagy szükség volt rájuk: a rendszerváltás környékén még 45 tanulója volt a helyi magyar iskolának, napjainkban viszont ennek alig a fele. Számuk most enyhe növekedést mutat, akárcsak a szlovák iskoláé, amelyet nemrég még a bezárás veszélye fenyegetett. Ma 8 gyermek tanul benne, a magyarban 22. A helyi, közös igazgatású magyar–szlovák nyelvű óvodában is jócskán nőtt a létszám; a szlovák csoportban 18, a magyarban 20 gyerkőcöt találunk. Ezek a számok ugyan nem a község nemzetiségi összetételének megfelelőek, hiszen a megyercsi lakosoknak legalább 75 százaléka magyarnak vallja magát, de ide járnak a zömmel szlovákok lakta Violín falurész gyermekei is.

„Nem pártoskodunk”

Molnár Zoltán egyébként dicséri az önkormányzatot, amellyel elmondása szerint nagyon jól együtt tud dolgozni. „Nem állítom, hogy nincsenek nézeteltérések, de a pártoskodásnak itt nincs helye, mindenki a település érdekeit tekinti elsődlegesnek. Én sem sértődök meg azon, ha valaki figyelmeztet, hogy valamit másképpen kellene csinálni. Megbeszéljük.” Mint elmondja, hivatalba lépésekor nem foglalkoztak a múlttal, hanem igyekeztek előre nézni, és legfontosabb feladatuknak az iskola, óvoda s ezzel együtt a fiatalok megtartását tekintették. A munkanélküliségi arány Megyercsen nagyjából az országos átlagnak felel meg, Gútán, Galántán, Komáromon kívül sokan ingáznak a fővárosba is.

A művelődési ház mellett másik nyomasztó gond volt az omladozó Boschán-kastély. A polgármesteren kívül talán senki sem hitt abban, hogy egyszer teljes szépségében fog pompázni. A teljes felújításra sikerült pályázati támogatást szerezni, és Litomericzky Nándor építész terveinek köszönhetően a kastély szebb, mint valaha volt, s kulturális, közösségi rendezvények színhelyéül szolgál. Persze más gondok is nyomasztották a községet. „Nemcsak egy félkész kultúrházat örököltünk. A falu húsz százalékában nem volt ivóvíz, mert négy kilométernyi vezeték hiányzott. Ebből már 2,5 kilométer megépült, és a fennmaradó 1,4 kilométert is szeretnénk hamarosan elkészíteni. Sikerült két pályázati támogatást elnyernünk, segítségükkel tudtuk a főteret és egy utcát rendbe tenni. Több új buszmegállót is átadtunk, ezek is a helybeli emberek keze munkáját dicsérik.”

Az emberek kényelme

A kérdésre, hogy mekkora teher Megyercsnek Violín, a polgármester válasza egyértelmű: bár kissé messze van, ott is új buszmegállót készítettek, s ott is felújították a játszóteret. A polgármester az eredmények közt említi, hogy a községnek sikerült támogatást nyernie a Környezetvédelmi Minisztériumtól egy komposztáló megépítésére, beleértve a szükséges gépi berendezéseket is (zúzó, traktor, pótkocsi). Nagy segítség ez, hiszen így már 90 százalékban komposztálják a szerves hulladékot. De sikerült a községházát is felújítani, ezenkívül kis költséggel üzemel a helyi termálfürdő. Több lehetőség is volna benne, de fontosabb, hogy alacsony árainak köszönhetően itt a környék lakosai meg tudják fizetni a pihenést. A tervek közt van az óvoda és az iskola épületeinek felújítása, erre egyelőre csak önerőből van lehetőség, egy-egy ablak, ajtó fokozatos cseréjével.

„A nagy építkezések mellett nagy gondot fordítottunk a falu tisztán tartására – a hulladékot osztályozottan gyűjtjük, rendszeresen nyírjuk a füvet a közterületeken, mindkét temetőben és az oktatási intézmények udvarán – mondja Molnár Zoltán –, és nagyon sok padot helyeztünk ki az utóbbi években, hogy az emberek kényelmét szolgáljuk. Ez nem pénz kérdése, hiszen a megyercsi vállalkozók adta alapanyagból a mi munkásaink készítették őket. A vállalkozókkal mindig számíthatunk egymás segítségére. Hasonló a helyzet a társadalmi szervezetekkel, a Csemadokkal, a nyugdíjasklubbal vagy a vadásztársasággal. Egyiket sem tudnám a másik elé helyezni.”

Alig titkolt büszkeséggel sorolja a községben meghonosodott rendezvényeket. Ezek egyike az öt falu (Aranyos, Ekel, Megyercs, Tany, Keszegfalu) sportnapja. Idén hatodik alkalommal tartották. A gyerekek horgászversenyével szokott kezdődni, majd különféle játékok következnek. A gyermeknap a palacsintasütés jegyében telik, míg a falunapokon (idén 14. alkalommal rendezték meg őket) a vadászoknak köszönhető többféle gulyás viszi a prímet, a kultúrában pedig, ahogyan Molnár Zoltán fogalmaz, a gyerekek a sztárvendégek. De gyökeret vert a tizenegyesrúgó verseny is, amelyen több nemzedék vesz részt (idén már hölgyek, jövőre pedig a nyugdíjasok is indulnak). Ősszel a tökfesztivál, decemberben pedig a Mikulás-ünnep hozza össze az itt élőket.

Elvéteni sem lehetne, hiszen a községháza előtt áll az az új fedett színpad, amelyet önerőből, a helyi vállalkozók segítségével készítettek, s amely általában a rendezvények színtere, míg az út túloldalán ottjártunkkor is ott strázsált a tökfesztivált jelképező hatalmas szalmabábu, amely tavasszal, húsvétkor nyuszi volt, később pedig Mikulássá változik, mert a megyercsiek természetesen a Mikulás-ünnepet is megtartják minden évben. A bábunak az egész környéken nagy sikere van.

Honfoglalók és favella

Szemmel látható, hogy Megyercsen megindult valami. Az említett eredmények és a különböző rendezvények lassan formálják az emberek tudatát, lelket lehelnek az itt élőkbe, akik ki voltak éhezve a közösségi élményekre. Mi mással lehet magyarázni azt, hogy Miklós-napkor akár 2-300 ember jön össze?

Bár a falu az egyik honfoglaló magyar törzs nevét hordozza, a krónikák bejegyzései mégsem a dicső múltról szólnak, sokkal inkább a megpróbáltatásokról. Korabeli források szerint az itteni emberek sokat szenvedtek a Vág szeszélyétől, egészen a 19. század közepéig. A falu története ma sem a melldöngetéstől hangos – bár a megyercsiek nem felejtenek: a hősi halottak és a kitelepítettek emlékét híven őrzik a központban álló emlékművek. Egyelőre talán az a legnagyobb eredmény, hogy a lakosság öregedését sikerült megállítani. Látogatásunk végén megemlítem a polgármesternek, hogy van a budapesti Néprajzi Múzeumban egy tárgy, amely tőlük származik. Tárgyneve: favilla, gyűjtési neve: ganéjhányó favella. 1902-ben gyűjtötte Bátky Zsigmond. Persze nem erről lesz híres Megyercs, de a favillák és a honfoglalók sorsa olykor igenis összefügg a közösség emlékezetével, amelyre építeni lehet.