Félmillió euró egy tönkretett életért

A pénz számukra nem jelent, nem is jelenthet elégtételt, csak biztonságot, hogy megfelelően tudnak gondoskodni a fiukról. Amint arról már a Vasárnapban is írtunk, az akkor 17 éves Šimon Buchot 2007 szeptemberében orrsövényferdüléssel műtötték, és a rutinbeavatkozásnak számító operáció közben leállt a szíve.

Nem vették észre

Mivel a létfontosságú funkciókat ellenőrző műszer meghibásodott, az orvosok egy régi monitort használtak. Ezen a műtét tizenötödik percében „kiesett” az EKG-görbe, így csak tapintással ellenőrizték a beteg pulzusát. A gép később már további két fontos testfunkciót sem mutatott, ekkor a nővért újabb monitorért küldték. Mire visszaért, a páciens megkékült, mert leállt a szíve. Adrenalint adtak be neki, és miután a szívritmusa helyreállt, folytatták a műtétet, majd pedig a történtek ellenére nem az intenzív osztályra vitték, hanem a betegszobába fektették. Ott zuhant kómába, amelyből máig sem éledt fel, pontosabban ébren van, mert az állapota szakszerű megnevezése éber kóma. A fiú nyitott szemmel fekszik, a táplálékot is lenyeli, de a környezetével nem kommunikál, senki sem tudja, mennyit érzékel az őt érő ingerekből.

Belenyugodni sosem fognak

Šimon Buchot 2008 januárjáig a nyitrai kórházban ápolták, azután egy bécsi kómaklinikára, majd egy szanatóriumba szállították. A család életét teljesen felforgatta a tragédia, Šimon édesapja Bécsben vállalt munkát pincérként, hogy osztrák egészségbiztosítása legyen, amely fedezi a fia ellátását. Šimon hetente két napot máig is a bécsi szanatóriumban tölt, a többi öt napra hazahozzák. Szülei eladták nyitrai lakásukat, kölcsönökből falun vettek házat, s medencét és tornatermet alakítottak ki benne a magatehetetlen fiú rehabilitációjára. Mindezt önerőből. Szlovákiában sem az egészségügyi intézmények, sem az ápolói szolgálatok nincsenek felkészülve a kómás betegek ellátására. A legnagyobb gondot az izomsorvadás okozza, ezért kell őt folyamatosan tornáztatni, masszírozni, stimulálni az idegpályákat. Édesanyja, Valéria Buchová tanfolyamokat végzett, hogy szakszerűen el tudja látni. Eleinte hétvégékre hozták haza. „Sokáig reménykedtünk, hogy felébred, minden rezdülését biztató jelnek tekintettük. Mára beletörődtünk, hogy az állapota végleges, de belenyugodni sosem fogunk. Elviselhetetlen, hogy egy egészséges fiú élete mások hanyagsága miatt ment tönkre” – mondja.

Szétzilálta a családot

Az elsőfokú ítéletet, amelyben a járásbíróság csaknem 600 ezer eurós kártérítést hagyott jóvá Buchéknak, a nyitrai kórház megfellebbezte. A tények azonban könyörtelenek és cáfolhatatlanok: a hatósági szakértők egyértelműen kimondták, hogy a műtét során orvosi műhiba történt Az altatóorvos ellen bűnvádi eljárás is indult tartós egészségkárosodást okozó hanyagság miatt, és 2009-ben két évre felfüggesztett kétévi szabadságvesztést rótt ki rá a bíróság. Ezenkívül öt évig nem dolgozhat aneszteziológusként, és a fiú egészségbiztosítójának 11 448 euró kezelési költséget kellett megtérítenie. A kórház ezzel lezártnak tekintette az ügyet, nem volt hajlandó peren kívüli megegyezésre, sokáig nem is kommunikált a szülőkkel. Az elsőfokú ítéletet követően ügyvédei még új szakértői vizsgálatokat és a műtétnél jelen lévő személyzet újbóli meghallgatását szerették volna elérni, de a fellebbviteli bíróság nem tett eleget ennek a kérésnek. Csak a Buch szülőket és Šimon két testvérét hallgatta meg újra, s azok megrendítő őszinteséggel vallottak az elmúlt évek nehézségeiről. A szülők elmondták, hogy bár kialakult már egyfajta rutin a fiuk ellátásában, és ez elviselhetőbbé teszi a hétköznapokat, a kilátástalanság miatti lelki teher egyre nehezebb. „Eleinte még élt bennünk a remény, hogy felépül, később abban bíztunk, hogy legalább megkapjuk a kártérítést, és méltó életkörülményeket tudunk teremteni neki. Mára már csak a csalódottság és keserűség maradt” – mondta Šimon édesapja. Édesanyja könnyek között számolt be a fiú ellátásának részleteiről, az ikrek főleg arról beszéltek, mennyire szétzilálta a családi kapcsolatokat az, hogy évek óta minden a beteg testvérük körül forog. A szeptemberi tárgyalásra Buchék Šimont is elvitték, a ma már 22 éves fiatalember végig tolószékben ült.

A kórház elnézést sem kért

Az október 2-án kihirdetett ítélet indoklásában a bírónő megállapította, hogy különösen súlyos mulasztás történt, amely végzetes egészségkárosodást okozott, és ezért egyértelműen a kórházi személyzetet terheli a felelősség. „Šimon Buch él ugyan, de társadalmilag halott, és folyamatosan ellátásra szorul. Ez a tény az egész családja életét negatívan befolyásolja, ennek ellenére az elmúlt hat év folyamán még csak abban az erkölcsi elégtételben sem volt részük, hogy a kórház elnézést kért volna tőlük” – mutatott rá. Külön hangsúlyozta azt is, hogy a Szlovákiában példátlanul magas kártérítés figyelmeztetés a többi orvosnak, hogy jobban figyeljenek oda a betegekre. Az ítélet a kihirdetéssel azonnal jogerőre lépett, a kórháznak három napon belül utalnia kellett volna a kártérítést. Mégis csak egy hét elteltével vette fel a kapcsolatot Buchék ügyvédjével, Peter Koscelanskýval, és azt az ajánlatot tette, hogy részletekben, 2014 júniusáig fizeti ki a pénzt. Buchék még nem döntöttek, elfogadják-e ezt a megoldást, az édesanya csak annyit mondott, szeretnének bízni abban, hogy a kórház végre korrekt lesz. Ha nem, akkor ügyvédjük kész a végső megoldáshoz folyamodni, végrehajtókra bízza a követelést. Ezt a kórház szeretné elkerülni, a szülők megértését és türelmét kérte. Elnézést azonban most sem kért tőlük, csak egy semmitmondó sajtónyilatkozatban „fejezte ki sajnálatát a történtek miatt”. Mintha nem is emberéletről volna szó.

Miből áll a kártérítés?

A félmillió eurós kártérítést a csehországi gyakorlatot figyelembe véve ítélte meg a bíróság. Šimon Buch 18 ezer euró fájdalomdíjat kapott, további 181 666 eurót azért, hogy megfosztották a társadalmi érvényesülés lehetőségétől, és 100 ezer eurót az egészséges élethez való jogának megsértéséért. A szülők a magánélethez való joguk megsértéséért fejenként 90 ezer eurós, Šimon ikertestvérei fejenként 10 ezer eurós kártérítést kapnak.

Szlovákiában nincs kómaklinika

Szlovákiában nincs olyan egészségügyi intézmény, amely kómában levők ellátására szakosodott volna, holott a Nemzeti Egészségügyi Információs Központ több mint kétezer ilyen beteget tart nyilván. Hozzátartozóiknak maguknak kell megoldást találniuk. Sokan külföldön keresik, de az ottani elhelyezés csak az illető országban fizetett egészségbiztosítás esetén lehetséges. Itthon a kómás betegeket legfeljebb néhány hónapig hagyják a kórházak intenzív osztályán, ha nem ébrednek fel, elvileg a tartósan betegek osztályára vagy hospice-ba kerülhetnének. Itt az egészségbiztosítók is térítik az ellátásukat, de az intézmények többsége csak azokat veszi fel, akiknek nincs gégekanüljük. Tizennyolc éves korig a kovácsfalvi rehabilitációs intézetben is befogadják a kómás pácienseket, de ott is csak azokat, akik képesek kanül nélkül lélegezni. A gyógyfürdőkben működő rehabilitációs központok ugyan fogadnak olyan kómás betegeket, akiknél van esély arra, hogy a rehabilitáció által javul az állapotuk, de az ottani ellátáshoz semmivel sem járulnak hozzá az egészségbiztosítók. Akinek nincs elég pénze, kénytelen otthon megoldani kómában levő hozzátartozója ellátását; legfeljebb az ápolói szolgálatok segítségét veheti igénybe.