Olvassunk Szabó Magdát 23. A Danaida

A Danaida, amely talán Szabó Magda kevésbé ismert regényeinek egyike, a 30-astól az 50-es évekig tart, átívelve a II. világháborút. Ezt, egyéb politikai eseményekhez hasonlóan, a főhős sokáig nem engedi magához közel: „Katalin … a háborút se fogta fel, ami a frontokon történt, nem is volt háború a szemében, … az ostromon minden megrázkódtatás nélkül túlestek, leghamarabb az országban.” De a tragédiák nem kerülték el a Csándy családot sem. Kati első szerelme, Csiszár Laci tábori lelkész sok ezer társával együtt megfagyott a Don-kanyarban, szeretett bátyja, Dániel pedig 39-ben külföldre szökött a katonaság elől, majd nyomtalanul eltűnt. A lány gyermekkorától kezdve azt érzi, nem szeretik, anyja nyíltan a szemébe vágja: „Udvariasságból szültelek, ha rajtam áll, sosem élsz. Az élet szenvedés.” Apja nem tudja kimutatni iránta érzett szeretetét, felesége első házasságából származó fia, Dániel iránti gyűlöletét annál inkább. A gyermek Kati szenved feszültséggel teli családjában, nincsenek barátai, „otthon rossz volt az élet”. Bátyja szökése után gyanússá válik a család, hisz nem tudták hazaszeretetre nevelni fiukat, az apát nyugdíjazzák, Katalin körül is megfagy a gimnáziumban a légkör, de sikeresen leérettségizik, majd egyetemre kerül. Ott ismeri meg Kis Sándor docens révén az igazi szerelmet, s bár a férfi boldogtalan házasságban él, mégsem áldozza fel sem azt, sem a karrierjét Katalinért. Így a lánynak kell mennie. Budapesten férjhez megy Simkó Elekhez, aki nem sokra tartotta ugyan („ha sokáig élsz velem, még viszed valamire”), mégis abszolút kötelességérzetet követelt meg tőle. Katalin jó pár év elteltével tud csak felszabadulni előbb lélekben, majd a valóságban is férje és Anyuci zsarolása alól. És elvállalva a falusi könyvtárosi állást, érzi magát ismét hasznos, megbecsült, boldog embernek. Megismerni a háború alatti magyar társadalmat és Katalin sorsát Szabó Magda tolmácsolásában igazi élmény.

Méltó vége ennek a sorozatnak.