Inkább legyen nagyközség

Mint mondják, több lenne a hátránya, mint az előnye. Leginkább az adók szempontjából, márpedig a mai ínséges időkben éppen elég teher nyugszik egy-egy önkormányzat vállán.

Segíts magadon!

Ha már föntebb az ínséget említettük, megjegyzendő, hogy az udvardiak az utóbbi évek beruházásainak nagy részét önerőből végezték el. Ez párját ritkítja, és annál jelentősebb, hogy – mint Kálazi József polgármester elmondja – ennek ellenére egyetlen cent adóssága sincs a községnek; sőt erre az évre némi megtakarítást is sikerült áthozniuk tavalyról. Hogyan lehet ez? „Iparkodunk jól gazdálkodni – mondja a polgármester. – Mind a hárman azon vagyunk, hogy ahol lehet, takarékoskodjunk.” A három személyen a polgármesteren kívül JuDr. Nagy Erika hivatalvezető és Horváth Mária alpolgármester értendő. Hármójukkal elemezzük a település helyzetét.

Elmondják, hogy jelenleg Udvard is a pangás korszakát éli, hiszen idén még nem sikerült semmilyen pályázattal célt érni. Igaz, kiírások sem igen vannak, főleg olyanok, amelyekre ki vannak dolgozva a terveik. Természetesen ez a falu is részesült támogatásokban, különösen az előző kormányok idejében. A csatornahálózatot még 2005-ben befejezték, így már a község csaknem fele rá van kötve. Másik felének a csatlakoztatása 4 millió euróba kerülne, így a fent említett kiírások nélkül a községnek esélye sincs rá. Ugyancsak uniós pályázatból újították fel a szlovák iskolát, ráhúzva még egy emeletet, miután ugyanez a magyar iskolával már régebben megtörtént, az 1–4. osztálynak az öreg épületből való kiköltözése után. Utóbbi helyen még az ajtók-ablakok cseréjére várják a pályázati kiírást. De felújították a tornatermet és a négy épület (2 iskola, tornaterem, napközi és étkező) fűtését is. A születési arány egy hullámvölgy után enyhén növekszik, ezért az óvodát ugyancsak bővítik.

A lezajlott fejlesztéseket leginkább apró, de hasznos lépéseknek lehetne nevezni. Ilyen volt – önrésszel kiegészítve – az óvodában az ablakok, ajtók cseréje, és az egyik hátsó falat is meg kellett erősíteni, különleges technológiával. Közben elvezették a vizet, amely a statikai gondokat okozta. Bíznak benne, hogy hamarosan a hőszigetelésre is sort tudnak keríteni. Felújították a községházát, ahol a lakosok ügyes-bajos dolgaikat a földszinten intézhetik, amely idén a mozgássérültek számára is hozzáférhető lett. A művelődési ház felújítása is folyik, miután az épületet megvásárolta a község a szövetkezet jogutódjától. A polgármester elénk teríti egy grandiózus tervnek a rajzait: ez egy nagy sport- és szabadidőközpont lesz, tornateremmel, amely kulturális célokat is szolgálhat. Annál inkább szükség van rá, mert a művelődési háznak kicsi a befogadóképessége. Ezenkívül alacsonyabb komfortszintű lakások építését is tervezik.

Ami szemmel látható: a falu közepe megújult, új autóbusz-megállók készültek. Sok a szakrális kisemlék, természetesen ezekkel is az önkormányzat törődik, mint ahogy a négy régi és az új temetővel. A párját ritkító keresztutat és a kis templomot a község hozta rendbe, akárcsak a besenyei úti kis kápolnát az öreg temető mellett. Idén a Malom téri öreg temetőt készülnek rendbe tenni és egy 850 m-es mellékutat kiépíteni. Az egészségügyi központtal már elkészültek, itt többféle szakorvos és gyógyszertár szolgálja a lakosok egészségét. Az önkormányzat négy egészségügyi gondozót és három szociális munkást alkalmaz az idős emberek és a szegények megsegítésére.

Történelmi örökség

Udvardon, mint említettük, két alapiskola van. A magyar tannyelvűben 251, a szlovákban 254 gyerek van, ami finoman szólva nem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének (a legutóbbi népszámláláskor 3208-an vallották magukat magyarnak, 1550-en szlováknak). Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy sok magyar szülő adja szlovák iskolába gyermekét. Így volt ez régen is – mondják. A jelenség valószínűleg a jogfosztottság éveinek öröksége, amelyet a pártállami propaganda is igyekezett életben tartani. Az már kissé furcsa, hogy a rendszerváltás után is sok magyar szülő folytatja a „nemes” hagyományt. A dolgot némileg árnyalja, hogy a szomszédos besenyői s a baromlaki és szentmiklósi gyerekek is ide járnak iskolába. A két óvoda egy épületben van, a szlovák tagozatot 61, a magyart 46 nebuló látogatja.

Sok más községhez hasonlóan Udvard mai állapotát is nehéz volna megítélni a múlt ismerete nélkül. A lakossági arány a háború után változott meg drasztikusan, amikor a zömében magyar ajkú községből 1200 embert kitelepítettek, s helyükre magyarországi szlovákok érkeztek. Az első világháborúban 138-an estek el a faluból, a második világégésben 96 helybeli lakos lelte halálát. Az itteni zsidó közösséget sem kímélte a történelem vihara: 1944-ben a teljes zsidó lakosságot elhurcolták. Emléküket egy régi temető őrzi.

Akár az egész régióban, Udvardon is kevés a munkalehetőség, és elég magas a munkanélküliségi arány. A válság után a magyarországi ipari parkok sok munkavállalótól szabadultak meg. A mintegy 200-250 emberből talán 50-nek maradt meg az állása. Az egykori szövetkezet négy részre szakadt, s ezek az egykori 1200 ember helyett talán tizedannyinak adnak kenyeret, pedig a növénytermesztés hét és fél ezer hektáron folyik. Virágzik a Novogal tojástermelő részvénytársaság, valamint a fűszercsomagoló és a borászati üzem. Utóbbi korszerűsítette technológiáját, és egymillió literes tárolókapacitással rendelkezik. Kiváló borokat készít, és pincészete fölött panziót találunk. Csak hát – jut eszébe önkéntelenül az embernek – ment-e előbbre a köz a nagy fejlődés által? A mezőgazdaságból kihullott emberek százai úgy kényszerültek pályát, életmódot váltani, hogy az ipari parkok gépsorai mellett sem tudtak jövőt építeni. 

Kamionok áradata

Udvardot ráadásul a mértéktelen átmenő forgalom is terheli, hiszen két országos főút halad rajta keresztül. A polgármester elmondja, hogy nemrég egyeztek meg a Szlovák Útkezelő Vállalat vezérigazgatójával, és végre megépülhet egy körforgalom a falu közepén, amelyhez a község vállalta a tervek elkészítését és az építési engedély elintézését. Ami a roma polgárokat illeti, hivatalosan az ötvenet sem éri el a számuk, a valóságban a lakosság közel ötödét teszik ki.

Említést érdemel a falumúzeum. Az épület hátsó traktusában a cserkészek kaptak helyet, akik főleg a tágas udvarnak örülnek, de a Csemadok helyi szervezetének is itt van az irodája. Utóbbit az önkormányzat támogatja. Az épület előtt áll egy szép Szent László-mellszobor; alkotója az a Győrben élő, udvardi gyökerű Lebó Ferenc, akinek a kitelepítettek és meghurcoltak emlékére készített szobra a község közepén látható. Az alpolgármester megemlíti, hogy híresek az itteni falunapok, amelyeket búcsúkor, szeptember közepén tartanak. Drága sztárvendégek helyett a helyi hagyományokra és a folklórra, valamint a testvérközségek együtteseire igyekeznek helyezni a hangsúlyt.

Az összképhez tartozik, hogy a mintegy 1800 házból hozzávetőleg 1200-ban laknak. Ez az adat több mint elgondolkodtató. Fölvet néhány szociális vonatkozású kérdést, amelyek az országos és a regionális politika képviselőinek címezhetők. Sajnos, az egyre romló gazdasági helyzetnek, a szegénység növekedésének hatása Udvardon is érezhető, és ez nem teszi túl optimistává az embert.