<p>A kisregény kudarcba fulladt, sőt tragikus véget érő emberi kapcsolatokról szól. Az ötvenes években játszódik egy vidéki kisvárosban és Budapesten, de íródhatna akár napjainkban is. Hiszen számtalan hasonló történetről hallunk ma is: az egyedül maradt, vidéken élő idős szülőt magához veszi városban élő gyermeke.</p>
Csakhogy az idős ember – az öreg fához hasonlóan – nem tudja megszokni az „átültetést”. És belehal. Szabó Magda nagyszerű emberábrázolással mutatja be a vidéki és a városivá lett emberek életfelfogása közötti különbséget. De azt is, milyen nagyot változott egy nemzedék alatt a magyar társadalom. A 80 éves Szőcs Vince a vele egy faluból származó ápolónőnek egy rég letűnt világról mesél, míg a fiatal Lídia az új falu képét próbálja lefesteni az utolsó napjait élő betegének. Szőcs Vincéné Etelka 49 évi házasság után megözvegyülve, életében másodszor jut el Budapestre. És megdöbbenve látja, hogy ez egyáltalán nem az a város, ahová őt annak idején nászútra elvitte a férje. Lányuk, Iza gond nélkül beleszokik a nagyvárosi életbe, olyannyira, hogy apja halála után szinte kitörli tudatából születési helyét. Szülei gyermekként, de később is okosnak, ügyesnek, bátornak látják, hiszen karrierje nagyszerűen alakul: az orvosi egyetemet gond nélkül végzi el, köztiszteletben álló, minden idejét a betegeire fordító, jó szakember válik belőle, aki cikkeket ír, külföldön előadásokat tart. S bár házassága válással végződik, a szerető szülők ezt is úgy veszik, mint szükségszerűséget. Hiszen velük továbbra is példásan törődik, havonta meglátogatja őket. A férje halálát elfogadni nem tudó anyját magához költözteti Budapestre, és itt kezdődik az öregasszony tragédiája. Mert azt hiszi, lányának szüksége van rá, munkájára és társaságára, „mondja, hogy ő szeretne gondoskodni róla, jólesik, ha elláthatja, kitalálhatja kívánságait?”. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy lányát és annak bejárónőjét csak akadályozza a munkában. Pár hét múlva Iza is rájön, „az öregasszony állandó jelenléte irritálja”. És ekkor jön a hír: elkészült a sírkő, Etelnek haza kell utaznia a felállításhoz. „Valami csöndes, áradó boldogság fogta el, mikor a vonat szülővárosához közeledett”. S bár a volt veje által megvett és felújított régi házukban szállhat meg, kézbe veheti sok kedves, lánya által csak kacatnak tartott régi tárgyát, Vince jelenlétét csak „langyosan” érzi. Elindul hát este a nagy ködben fiatalkori randevúik színhelyére, a Balzsamárokba, hogy igazán megérezze Vincét. A séta végzetessé válik számára, s Iza önnön lelkifurdalása alól nem kap felmentést, hiába hívja segítségül halott anyját-apját.
Jövő héten Szabó Magda Für Elise című könyvét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.