<p>A csekei monológ Szabó Magda kedvenc esszéje, azért lett az ezt tartalmazó kötet címadója is. A monológot a Szatmárcsekén, a világtól visszahúzódva élő Kölcsey Ferenccel mondatja el, megpróbálva kitalálni, mi járhatott a mester fejében, amikor az ő szövegét felolvasva búcsúztatták a halott Berzsenyi Dánielt. Azt a fiatal költőt, akit ő ütött ki az irodalom szorítójából egy nagyon kemény hangú bírálattal.</p>
Berzsenyi elhallgatott, majd hamarosan meghalt. Kölcsey magyarázkodásra kényszerült: „Én hivatásos esztéta vagyok, te zseni… nem vitatkozni akartam én veled, hanem segíteni neked… én is megmondhattam volna a nyilvánosság előtt, hogy ekkora támadás már rangadó, én tiszteletből és serkentésből kisebbítettelek.” A monológ helyzetjelentés is a 18–19. század fordulójának irodalmi életéről, az ekkor kibontakozó magyar költészetről. Az esszékötet első részében Vörösmarty és Csajághy Laura kapcsolatát, Móra Ferenc 1918-ban írt Pieta című, megdöbbentő versét („civilkezekbe szorított hadijelentés”), valamint a Jókai születését (1825. február 18.) megelőző egy év irodalmi és politikai történéseit veszi górcső alá. Ekkor kap szobrot Debrecenben Csokonai, felfigyelnek Czuczor Gergely fiatal pap miséjére, s Jókai születésének évében hívják össze az Országgyűlést, amelyen egy fiatalember ajánlatot tesz a Tudományos Akadémia létrehozására. Párhuzamot vonva Lehár és Mahler zenéje között az írónő egy esszében válaszol annak a felháborodott levélírónak, aki őt lelki nyomoréknak nevezte, mert kiállt a mahleri muzsika értékei mellett. 1996-ban a Nők az irodalomban című kiállítás megnyitóján Szabó Magda határozottan követeli, hogy értékeljék át a szerinte 1853 óta érvényes képet a nőkről. Eszerint a nő szerepét horizontálisan az ágyban, vertikálisan a konyhában, diagonálisan a bölcső fölé hajolva rögzítette Gyulai Pál, itt az ideje ezen változtatni, és beemelni az irodalmi kánonba az eddig kirekesztett nőírókat is. Szép Ernő líráját, Gárdonyi Géza Fekete nap és Herczeg Ferenc Fekete lovas című drámáját, Pósa Lajos költői és lapszerkesztői (Én Újságom) munkásságát boncolgatják a további esszék. Anyjáról mint csodálatos nyelvezettel, tündöklő fantáziával felvértezett, ám csak általa ismert és elismert írótársról emlékezik meg. A legmegrázóbbak az írótársaknak és barátoknak, az Újhold-nemzedék egyes tagjainak halálára (Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Ottlik Géza) írt visszaemlékezések az összetartozásról: „Van-e a világnak szorosabb köteléke, mint egy csapatban vívni Sztálin, Rákosi és hosszú ideig Kádár ellen?” Mert aki ebbe a csapatba került, attól nemcsak a szakma tökéletes ismeretét követelték meg, hanem az emberi helytállást is. Ez tette naggyá ezt a nemzedéket.
Jövő héten Szabó Magda Disznótor című könyvét mutatjuk be
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.