Tallós csinosodik

Azt már legutóbb is tapasztaltuk, hogy a több mint másfél ezer lakosú faluban a gazdasági válság ellenére sem állt meg az élet. Míg sok dél-szlovákiai település vesztesként élte meg a rendszerváltást, eluralkodott a bizonytalanság, és szétesett a helyi közösség, Tallóson nem ez történt.

Sántító statisztikák

A Mátyusföldön a nagyobbak közé tartozó falunak a legutóbbi népszámláláskor az összegzés szerint 1601 lakosa volt, ez azonban pontatlan adat – mondja Horvát Zoltán polgármester, mert az ő számításaik szerint 1660-nál is többen élnek itt. Nehéz azonban pontos adatot mondani, mert a település közel húsz százalékát romák alkotják, akik közül nincs mindenki állandó lakhelyre bejelentkezve. A roma lakosok képzésének köszönhetően, amelyre annak idején közel húszmillió koronát juttatott a munkaügyi és szociális minisztérium, a 10 százalék fölötti munkanélküliségi arány 6 százalékra csökkent. A férfiak hat-hétféle szakmát tanultak. Így sikerült teljes egészében átépíteni az óvodát, s például a térkő készítését is maguk oldották meg, és maguk készítették a járdákat. A képzéshez számítógépeket is kaptak, ezek ma az iskolai oktatás színvonalát emelik. Mindazonáltal az ilyen programok végesek, és hiányzik a folytonosság. Ahogy véget érnek, kezdődhet(ne) minden elölről.

Összefogásban az erő

2006-ban, amikor újrakategorizálták az ország községeit, és csak a kétezer lakos fölöttiek számítottak fejlődésképesnek, sikerült kiharcolniuk, hogy Tallós bekerüljön ezeknek a csoportjába. Főleg az uniós pályázatok miatt volt rá szükség. Az utóbbi években több sikeres uniós pályázatuk volt. (A falu Felső- és Alsószelivel, Vezekénnyel, Királyrévvel és Pozsonyeperjessel együtt tagja a LEADER program Öreg-Feketevíz Helyi Akciócsoportjának.) Továbbá kisebb támogatásokat is sikerült szerezniük a kormányhivataltól, környezetvédelmi minisztériumtól. Az utóbbi években ezeknek köszönhetően sikerült felújítani a futballstadiont, a magánszférával összefogva lakások épültek az orvosi rendelők fölött, megújultak a várótermek. Új, csinos külsőt kapott a falu központja, kerékpárút, buszmegálló és játszótér készült. A LEADER program segítségével sikerült felújítani a művelődési ház egy részét, klubhelyiség és új könyvtár kapott helyet benne. Itt próbálnak a tánccsoportok, jógáznak, itt tartják a Csemadok és a nyugdíjasklub rendezvényeit. „A művelődési ház felújításának második szakaszára elfogadták a pályázatunkat – mondja az újságot a polgármester. – Előreláthatóan idén ősszel meg tudjuk kezdeni a munkát, már csak a minisztériumi aláírást várjuk.” A megszépült faluközpontban, ahol nemrég több mint háromezer virágot ültettek ki, ez a legégetőbb teendő, mert Tallós évek óta művelődési ház nélkül van. A tűzoltószertár is új külsővel hirdeti, hogy az itteni önkéntes tűzoltók össze tudtak fogni, és nem sajnálták a szabadidőt feláldozni.

Másfél éve azt vázolta a polgármester, hogy a már meglevő, 2007 és 2011 között átadott 33 bérlakás mellé újabb 12-t építenek. Nos, azóta el is készültek, és a lakók éppen mostanában veszik át a kulcsokat. A lakásokhoz természetesen út épült, és elkészültek a szennyvízhálózat bővítésével. A legnagyobb beruházás azonban egy, a Greenpeace támogatását is élvező terv megvalósulása lesz. Horváth Zoltán részleteket egyelőre nem árulhatott el róla, de ha elkészül, nagy lendületet fog adni a községnek. Egyelőre még a jövő zenéje, ám amíg hozzáfoghatnak, addig sem ülnek a babérjaikon.

A fenti sikerekhez természetesen gyökeres szemléletváltásra volt szükség. Amin nem kellett változtatni, az a tallósiak példa nélküli összetartása. Hogy mi a titka, nehéz megmondani, de tény, hogy például a minden évben megtartott falunap rendezvényeihez az összes tömegszervezet odateszi a maga részét, és senkit sem kell noszogatni. Nem hoznak drága, külföldi műsorokat és előadókat, igyekeznek a saját kultúrára és erőforrásokra építeni.

A mintegy 90 százalékban ma is magyarok lakta Tallóson a kultúrának egyébként is mindig meghatározó szerepe volt. Az emberek művelődési ház híján is összejöttek, és a Csemadok égisze alatt ma is sikeres tánccsoport működik. A foci látogatottsága rendkívüli, de eredményesek az ökölvívók is. Nagyon aktív a tűzoltószervezet és a nyugdíjasklub.

A vén tölgyfa

A rekkenő hőségben a főutcáról bekukkantva mozgást láttunk az iskola udvarán. Az ötödikesek éppen angolórát tartottak, rendhagyó módon, a fák alatt hűsölve. Mint mondták, a falak közt nem lehet kibírni a hőséget. Idén a tavalyi 151-gyel szemben 156 tanulóval zárta kapuit az iskola, a szeptemberi csengetésre pedig 158 gyereket vár a 17 pedagógus. Vagyis nincs fogyatkozás – tudjuk meg Horváth Anita igazgatónőtől. Mi több, ezután is jó évjáratokra számíthatnak, legalább 2-3 évig. A korszerű szaktantermekkel – biológiai, informatikai, nyelvi, zenei –, valamint tornateremmel és műfüves pályával ellátott iskolában több éve nulladik osztályt is nyitnak, s részben ennek köszönhetően szeptembertől talán két első osztályuk lesz.

Ezt erősíti meg Nágel Krisztina, az óvoda igazgatóhelyettese is. Elárulja, hogy jelenleg 48 beíratott nebulójuk van, ebből 47 látogatja az óvodát. „Szeptembertől 52-en leszünk a két csoportban, négy pedagógussal és két asszisztenssel. Szerettünk volna bővíteni, de két-három évre nem érdemes. Pedig most sok a gyerek, 24-en vannak egy-egy csoportban, ami elég nagy teher egy óvónőnek. 

Ugyan már írtunk róla, de nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a község közepén álló, egykori Esterházy-kastélyt még ma is az oktatási minisztérium bitorolja. Elképesztő látvány a hatalmas, jobb sorsra érdemes épület, amelynek állaga egyre romlik, s melyben mintegy 30 fogyatékos gyermek kedvéért fűtenek több száz négyzetmétert. 1763-ban, vagyis pontosan 250 esztendeje itt nyílt meg Magyarország első gyermekotthona. A kastély parkjában ma is egészségesen áll az a terebélyes tölgyfa, amelyet akkor személyesen Mária Terézia ültetett. Ősszel az évforduló tiszteletére megismétlik a negyed évezredes aktust, és az ünnepéllyel egybekötött tölgyfaültetésre a dinasztia fejét, Habsburg Károlyt is meghívták. Egyébként Gágyor József révén szerencsés a falu: éppen a napokban mutatták be legújabb kötetét, a Múltunk ösvényein című, Fejezetek Tallós történetéből alcímű helytörténeti munkát.

Tallóson annak ellenére zajlik az élet, hogy maga az ország egy helyben topog, és az elmúlt húsz évben szinte alig születtek reformok. Mint Horvát Zoltán mondja: „A világ két évtized alatt nagyot fejlődött, mi pedig lemaradtunk. Az önkormányzatok finanszírozása elavult, rossz rendszerben működik. Elképesztő szamárság az iskolák esetében a fejkvóta és a tengerszint feletti magasság kiemelt támogatása, ami szlovákiai specialitás. A kis községek így padlóra kerülnek. De ami esetünkben fontos: van egy nagyon jól működő iskolánk, élő egyházunk, virágzó, szorgalmas szervezeteink, és ez a meghatározó a község légkörére nézve. Az itteni közösség kizárja a zavaró tényezőket, az üresen fecsegőket egyszerűen kiveti magából.”

Azért ha legközelebb ellátogatunk Tallósra, remélhetőleg már arról is beszámolhatunk, hogy a Kis-Duna partján is rendeződtek a viszonyok, és a vízimalom mellett kiépült egy üdülőövezet. Hogy ne csak a munka töltse be az életet, hanem legyen alkalom a tartalmas pihenésre is.