Az ősök üzenete ad erőt

A járási székhely, Galánta árnyékában fekvő Taksony tipikus mátyusföldi községnek mondható. Még a sorsa is az: az egykori csehszlovák államhatalom mindent megtett, hogy az itteni magyar közösséget szétbomlassza. A két világháború vérveszteségei után, 1947-ben 733 taksonyi lakost vittek el csehországi kényszermunkára, majd 110 családot telepítettek ki szülőföldjéről Bács-Kiskun megyébe, s ezzel elkezdődött a falu eróziója. Hogy a történelmi múltnak lehetőleg nyoma se maradjon, Árpád fejedelem unokájának, Taksonynak a nevét is lecserélték, a szlovák himnusz szerzőjének, Janko Matuškának a nevére. A művet azzal tetézték be, hogy a települést 1971-ben hozzácsatolták Galántához. A rendszerváltás után azonban rögtön megszabadult a függőségtől, és 1990-ben visszanyerte jogalanyiságát.

A falu szíve
A község szívósan küzd az árral, és nagyot változott az elmúlt tíz év alatt. Mészáros Márta polgármester nem szeretné saját művének tekinteni a pozitív változást, hiszen mint mondja, ehhez működőképes önkormányzatra volt szükség, és arra, hogy a községnek legyen jövőképe. Mindazonáltal nem lehet elvonatkoztatni a személyétől. „Amellett, hogy a képviselő-testületnek látnia kell, mire van szükségünk, mit kell megoldani az adott pillanatban a falu előrejutásáért, a lakosok megfelelő életkörülményeinek biztosításán kívül jövőbe tekintésre is szükség van. Más kérdés, mit engednek meg a törvények és az anyagi lehetőségek. El kell viselnünk a sok terhet, amelyet az állam ránk rak anélkül, hogy vállalná az anyagi fedezetet. Sajnos, a lakosok sincsenek mindig tisztában azzal, hogy kinek mi a munkája, kinek miért kell felelősséget vállalnia.”
A legszembetűnőbb változás a központot érintette: két éve adták át a megújult főteret. „Amikor felavattuk, azt mondtuk, ez lesz a falunak a szíve. Bár nálunk nincsenek utcanevek (a törvény nem kötelez rá bennünket), elhatároztuk, hogy Szentháromság tér lesz a neve. A rendezvényekre lakosainkat írásban is a Szentháromság térre hívjuk. Itt tartjuk a tanévnyitót is. A szobor történetéhez tartozik, hogy találtunk róla egy 1937-es fényképet, s ennek alapján újítottuk fel. Homokkőből készült, és nagyon rossz állapotban volt. Ünnepélyes átadására az aradi vértanúkra való ünnepi megemlékezéskor került sor, a hálaadó szentmise után Halász Imre esperes úr szentelte fel. Szimbolikus jelentősége is van, hiszen gyökerei a földből nyúlnak az ég felé, és őseink jövőnek szóló üzenetét hordozza.”

Fészekrakás, beköltözés
Ennek a szellemiségnek megfelelően a szépen restaurált Szentháromság-szobor mellett tájékoztató központ épült, amely afféle minigalériaként is szolgál, de van itt egy takaros kis piac is, és az új forgalmi rend végre csökkenti a nagy átmenő forgalom veszélyeit. Készült ezenkívül kerékpárút és járda, s végre sikerült megoldani a téren a szennyvízelvezetést, akárcsak a közvilágítás teljes felújítását. Erre vonatkozó pályázatuk, sajnos, sikertelen volt, így a helyi költségvetés terhére történt. Az új rendszer nagy megtakarítást eredményez, így a kiadások visszatérülnek. A falu gyökereit említve nem hagyható ki a helyi tájház sem.
„Négy évvel ezelőtt kezdtük megvalósítani a lakásprogramot, akkor építettük ki községi telkeken 19, már lakott családi ház részére az infrastruktúrát. Aztán következett a három lakóházban található 6 lakás; ezeket két éve adtuk át. Pár nappal ezelőtt két lakóházat sikerült átadnunk, mindkettőbe nyolc-nyolc család költözhetett be. Tehát gyarapodunk, létszámban és értékben is, hiszen ezek a beruházások a község vagyonát növelik. További bérlakások építését is tervezzük.”
Taksonyba mindazonáltal tovább folyik a beköltözés, hiszen magántelkeken is folyik az építkezés. Van rá példa, hogy az öreg házakba visszajönnek az örökösök, de sok esetben eladják őket idegeneknek. Ennek a folyamatnak, sajnos, nem lehet gátat szabni: a globalizáció hozadéka.
A munkanélküliség szinte ismeretlen fogalom itt, az állástalanok húszan sincsenek. Sokan dolgoznak a galántai Samsungban és a Jasplastik üzemben. A községben van egy vasmegmunkáló kisüzem, szerelőműhely, és sok családi vállalkozást, üzletet, több vendéglőt is találunk.

Az iskola: alfa és ómega
Ma már a megújult főtéren ott áll Taksony vezér mellszobra, és az a tábla is helyére került, melyen a falu magyar neve olvasható. Ám a sok évtizedes aknamunka hatása nem múlt el nyomtalanul. A magyar iskolában nyolc gyerkőcöt találunk, míg a szlovákban 17-et. A tavalyi népszámlálás szerint a lakosok száma 2031 volt, ebből a magyarok aránya 58%, a szlovákoké 37%. Ez a sokatmondó adat jelzi, hol tart a kisebbségek („standard feletti”) jogai tekintetében Szlovákia.
Az iskola sorsa kérdéses, hiszen sok szülő hordja – a munkahely miatt vagy kényelemből – Galántára csemetéjét. Most éppen 25 tanulójuk van. Négy éve például egyetlen elsős sem volt, emiatt a kisiskolában ma nincs negyedik osztálya, így egy összevont (1–2.) és egy 3. osztályban tanulnak a gyerekek. Minden lehetőség adott számukra, hiszen három pedagógus foglalkozik velük, és az intézmény ellátottsága is kiváló, az interaktív táblától kezdve a számítógépes felszereltségig és az angolnyelv-tanulásig. Mgr. Ledneczký Tibor, aki idén tavasszal vette át az iskola vezetését, a családias légkör mellett kiemeli a szakköri tevékenységet, az óvodával való kapcsolatot. „Egyebek közt van integrált gyermekünk is, aki egy nagy iskolában nem részesülne annyi gondoskodásban, mint itt, ahol mindenkire mindig van idő. A kisiskolában a pedagógus egyszerűen többet tud foglalkozni a tanulókkal” – mondja az igazgató. Kiemeli, hogy élnek a hely adta lehetőségekkel is: a gyerekek rendszeresen látogatják a tájházat, és bekukkantanak az itt élő mesteremberek műhelyébe. Ottjártunkkor éppen egészségügyi napot tartottak közösen az ovisokkal. A kisiskola előnyei nemcsak a helyi faliújságon olvashatók, hanem a honlapján és a Facebook közösségi oldalon is. Ennek is köszönhető, hogy Felsőszeliből is van tanulójuk – édesanyja éppen az intézmény jó hírnevének köszönhetően választotta a taksonyi iskolát. A tantestület nagyon fontosnak tartja a magyar történelem oktatását, és van egy folklórkörük is. A kicsik élvezettel hallgatták például Buják Andornak a népi hangszerekről tartott előadását, de a környezettudatos nevelés során a Föld napján a taksonyi erdő megtisztításából is részt vállaltak. Az új igazgató – a sok személycsere után – igyekszik stabilizálni az iskola helyzetét. A tanintézményről az önkormányzat egyelőre nem mond le. Máshol hasonló esetben egyszerűen bezárnák, Taksonyban viszont mindent megtesznek a megmaradásáért.
Külön fejezetet érdemelne a helyi óvoda, ahol nem szlovák és magyar osztályt emlegetnek, hanem a katicákat, méhecskéket és a legkisebbek csoportját, a közös nyelvű mókusokat. Jelenleg 59 gyerek jár ide, vannak köztük felsőszeliek, galántaiak, királyréviek is. A taksonyi óvoda „divatba jött”, hiszen a környékbeli szülők látják, mennyi támogatásban részesül, s milyen aktívak az óvónők. Ez sem véletlenül alakult így, mert mint a polgármester asszony mondja, nem titkolt reményük, hogy a sok gyerekből talán több jut majd a helyi iskolába. Ebben a faluban egyébként az sem ritkaság, hogy szlovák szülők magyar osztályba adják az apróságot, hogy megtanuljon magyarul. Ez pedig jó jel, a közös jövő záloga.

Rokoni szálak
Taksonynak két testvértelepülése van. Egyik a Baja közelében fekvő Vaskút, amellyel tavaly írta alá a testvérközségi szerződést. Ide és a nyíregyházi tanyavilágba telepítették ki a legtöbb taksonyit 1947-ben. Másik testvérközsége a Budapest mellett fekvő Taksony. Vele már volt közös kulturális rendezvénye, a Taksonytól Taksonyig című fesztivál. Egymás búcsúját is látogatják, tavaly például a két település öregfiú-focicsapata is összemérte az erejét.