„Magyarul egy szót sem értek“

Megtudván, hogy a Vasárnaptól jöttem, egy történettel kezdi. Kassán járva megszállt egy panzióban, amelyben véletlenül az egész személyzet magyar nemzetiségű volt. Egyszerre valamennyien magyarul kezdtek beszélni vele, s nagyon csodálkoztak, hogy nem érti őket. Annyira beleélték magukat a Szomszédok-beli szerepébe, hogy azt hitték, a sorozat valamennyi szereplője tud magyarul. Azt mondja, ez neki nagyon imponált. Sokan épp az ellenkezőjét mondanák…

A Szomszédok idén csak ismétlésként jelent meg a tévé képernyőjén, márciusban folytatódik a sorozat. Ön időközben sem unatkozott, karácsony előtt került az üzletekbe egy cédéje. Milyen volt a fogadtatása?
Rendkívül jó volt a visszhang, az első kiadás minden példánya elkelt, lassan aranylemez lesz belőle. A nyolcvanas évek szlovák slágerei szólalnak meg rajta, valamenynyi modern hangszerelésben – így például Pavol Hammel Medulienka című szerzeményét latin ritmusban játszottuk fel. Van a lemezen egy eredeti dal is – Spoveď klauna (Egy bohóc vallomása), amelynek zenéjét Dušík Gábor szerezte, szövegét pedig Kamil Peteraj írta. Ez amolyan szerelmi vallomás volt feleségemnek a karácsonyfa alá. Már a nyilvánosságnak is többször bemutattam élőben – bálokon és hasonló rendezvényeken énekeltem, s kellemes volt látni, hogy az emberek tánc közben velem együtt dúdolják, mert a cédén levő összes dal szövegét ismerik. Egyébként még egy fontos dolgot ne felejtsek el: a lemez nagyrészt magyar nemzetiségű zenészek működésével készült.

Társának, Andy Krausnak arra is futotta az idejéből, hogy családját síelni vigye Ausztriába, s megírja a tévésorozat újabb folytatását. Hogyan töltötte az időt Peter Marcin?
Nekem, sajnos, más elfoglaltságom volt: a fiammal kellett törődnöm, aki komolyan megbetegedett, s a betegségnek olyan bonyolult és viharos volt a lefolyása, hogy még a szilvesztert is a kórházban töltöttük. Hála istennek már rendben van, ezért úgy határozott a család, hogy ha felveszszük a Szomszédok első részeit, mi is elmegyünk valahová pihenni.

Ezek szerint most a család lesz soron. Annak, aki állandóan rohan, ezen a téren van mit behoznia.
Jelenleg elég sok időm van a családomra, annál is inkább, mert csak a Szomszédokban szerepelek, minden más műsorba szóló meghívást visszautasítottam. Egyébként is ott tartunk, hogy a fiunk tizenkilenc éves, s már szívesebben tölti a szabad idejét barátaival; szegény szüleinek egyedül kell elutazniuk szabadságra. Ezért is várom, hogy unokáim legyenek.

Mikor kezdték el a márciusban induló folytatás felvételeit?
Február hetedikén és nyolcadikán az első két résszel.

Nehéz volna párhuzamot vonni a Szomszédok és az előző vidám műsoraik, az Orkán és a Hurrikán között, amelyek egyre-másra döntötték a nézettségi csúcsokat, OTO- és TOM-díjat is nyertek. Úgy tűnik, hogy a Szomszédok tartja a lépést, sőt a sorozat népszerűsége, nézettsége túlszárnyalja az előbbiekét. Ön szerint minek köszönheti, hogy ennyi embert vonz a képernyő elé?
Azt hiszem, sőt ki merem jelenteni: annak, hogy jól csináljuk. Kollégámmal évek óta csak a humor a szakmánk, s a humor az életünk – szórakoztatni szeretnénk az embereket. Ez nyilván kiérződik a munkánk eredményéből, és a nézők, akiknek őszintén köszönöm a bizalmat, szeretnek bennünket. Ami a sorozatot illeti: a közönség megkedvelte a Szomszédok szereplőit, mert azonosulni tudott velük. Ezek az alakok valósak, olyan gondokkal küszködnek, amelyek manapság általánosak, s azokat a helyzeteket, amelyek a képernyőn megjelennek, az emberek maguk is átélik.

Épp azért, mert élethűek, nem esik meg, hogy Andy Kraus előre megírt forgatókönyve a felvételek során megváltozik, mert az adott helyzet úgy hozta, s még rá lehet tenni egy lapáttal? Még akkor is, ha az ember tudja, hogy önök ketten előre megbeszélik minden rész forgatókönyvét – de egy helyzetkomikumon alapuló műsor ezt nyilván maga kínálja.
Én magam nemcsak szereplője, hanem rendezője is vagyok a sorozatnak, ezért tőlem is függ, hogy egy-egy jelenet ne csak a forgatókönyvben legyen komikus, hanem a képernyőn is. A Szomszédok azonban közös alkotás, és mindenki, a benne szereplő kolléganők is visznek bele valamit a maguk egyéniségéből. S néha a legjobb ötlet épp munka közben jön, ott a helyszínen, amikor az ember játék közben átéli a jelenetet.

Már ejtettünk szót arról, hogy Andy Krausszal meghányják-vetik a dolgot forgatás előtt. Megesik, hogy néha keményebben is összeszólalkoznak, ha éppen nem egyezik a véleményük? Vagy tisztában vannak vele, hogy »ehhez ő ért jobban, ahhoz meg én?«
Ilyen kérdésekben kitűnően megértjük egymást, tehát ideális párost alkotunk.

A Szomszédokban elég sokat beszélnek magyarul, keveredik a két nyelv. Ezeket a mondatokat mindig jól érti, vagy a forgatás előtt elmagyarázzák, hogy mi mit jelent?
Az alapvető dolgokat, az egyszerű kifejezéseket már megtanultam, de ha Rák Viki elkezd folyékonyan beszélni magyarul, nem értek egy szót sem. De ő annyira jó színésznő, hogy pontosan tudom, mit mond.

Mit szól ehhez a kétnyelvűséghez? Tapasztalt már ellenérzést is vele kapcsolatban?
Szerintem az a legérdekesebb, hogy a szlovákok és magyarok együttélése a valóságban is úgy zajlik, mint a sorozatban. Amikor még nem kezdődött el a Szomszédok, s Andyval László és František voltunk, és gyakran léptünk fel magyarlakta területeken, a visszhang mindig kedvező volt. Ez annak köszönhető, hogy a magyarokat valóban magyarok alakítják, nem pedig imitátorok, akik megpróbálják utánozni a kiejtést, de közben magyarul egy szót sem tudnak.

Marcin és Kraus, Kraus és Marcin. Olyan páros ez, amelyik már sok mindent összehozott – s nem sikertelenül. Miben rejlik a népszerűség titka?
Már az előző válaszokban is utaltam rá: Valószínűleg az, hogy szeretjük szórakoztatni az embereket, a humor az egyetlen műfajunk. S ez meglátszik az eredményen. Ami pedig régi együttműködésünket illeti, annak titka a tolerancia. Én nagyon toleráns ember vagyok. Még akkor is, ha ez az első pillanatban nem így tűnik.