A méhecske szorgalmával

Nagyfödémes a Galántai járás legnagyobb községe, a járási székhelytől kerek tucat kilométerre fekszik. Nagyságára jellemző, hogy szinte minden szolgáltatást megtalálni itt: van posta, orvosi rendelő, két fogorvos, nőgyógyász, bevásárlóközpont, vállalkozói ház, számtalan vendéglő és üzlet. A migrációs folyamat is fordulatot vett: a fiatalok zöme helyben marad, és a régebben elvándoroltak kezdenek visszaköltözni falujukba.

A község neve egyébként a régi födém (méhkaptár) szóból eredeztethető, ami arra utal, hogy egykor fejedelmi méhészek lakták. Egyébként Födémes a pozsonyi várbirtok részét képezte, és a pápai tizedszedők jegyzékében Fedemus alakban olvasható a neve. A Mátyusföldön végigsöprő dúlásokból kijutott az ittenieknek is; hol I. Miksa seregei, hol a török pusztította őket. 1683-ban Thököly Imre is megfordult errefelé, a fejedelem a hagyomány szerint a plébánián lakott. Később a környék más községeihez hasonlóan ez is a hatalmas Pálffy-birtokba tagozódott be, a családnak egészen az államfordulatig voltak itt birtokai. A 19. században árvíz, tűzvész, kolera tizedelte a lakosságot.

A zöldség gyümölcse
Sok víz lefolyt azóta a közeli Kis-Dunán, és az első csehszlovák köztársaság idején használt Veľký Fedymeš név is rég feledésbe merült. A legutóbbi, 2001-es népszámláláskor a nagyközségnek 4180 lakosa volt, ebből 2971 magyar és 1164 szlovák. Vagyis mintegy 75 százalékban magyarok lakják. „Ez az arány talán egyszer visszatér az iskolába is – mondja Gőgh Ferenc mérnök, polgármester, aki nem rejti véka alá, hogy felettébb büszke a falujára. Dolgos, iparkodó emberek élnek Nagyfödémesen. – Rengeteg vállalkozónk van ma is, számuk meghaladja a kétszázhetvenet. Zömükben kisiparosok, de a község határában van egy konzervgyár is, amelyet két helybeli vállalkozó alapított. Kisüzemnek indult a rendszerváltás után. Ma már nagyvállalkozás, amely tormával, salátával látja el a nagy áruházláncokat.”
Jellemző, hogy miközben más vidékeken a televízió előtt heverésztek az emberek, a födémesiek a fóliában izzadtak. A zöldségtermesztés gyümölcse ma is meglátszik: ebben a községben keresve sem találnánk rendetlen viskót. Csupa takaros, szép családi ház sorakozik az utcáiban, a községháza mögött csinos játszótér. A fóliasátrak ma is ott láthatók a kertekben, de a lelkesedés jócskán alábbhagyott. Három zöldségfelvásárló van a faluban, az egyik Pudmericky László családi vállalkozása. Gazdaboltjukat egy mellékutcában találjuk. A főnök nincs otthon, feleségét kérdezzük, hogyan megy a bolt. „Régebben ezer-ezerkétszáz láda retket is felvásároltunk egy-egy idényben” – mondja Márta asszony, aki szerint a fóliázás a rendszerváltás előttinek az ötödére esett vissza. A fiatalokat már nem vonzza ez a munka, inkább külföldre mennek dolgozni. Ők még mindig Csehországba viszik a paprikát, retket, paradicsomot, zöldborsót, hagymát. A multiknak nem szállítanak, ott kemények a játékszabályok. „Nincs nagy jövője a kertészkedésnek – állítja az időközben gépkocsival a bolt elé kanyarodó Pudmericky László, és hozzáteszi: elképesztő, hogy a felvásárlási árak a tíz-tizenöt évvel ezelőtti szinten maradtak, miközben a költségek egyre nőnek.
A fóliás anekdotát nem ők, hanem Hodúr László meséli el, aki kinyitja nekünk a kálvária kapuját. „Én vagyok az, akinek mindenhez van kulcsa” – mondja nevetve a közmunkák vezetője. Meséli, hogy a régi időkben annyi volt a fólia Nagyfödémesen, hogy tavasszal a permetező repülőgép visszafordult, mert a pilóta azt hitte, hogy korán jött, még hó borítja a falut. Lehet, hogy ennek kevés a valóságalapja, ám az tény, hogy az egykor híres, a község címerében is megörökített méhészet is visszaszorulóban van, ma már alig két-három család foglalkozik vele.

Háromszor iszik a magyar
Lehet, hogy elsőre fényűzésnek tűnik, de a helyi művelődési házban három fizetett alkalmazott gondoskodik a kultúráról, ami egy kisebb városnak is becsületére válna. Száraz Erzsébet, a központ vezetője nevetve mondja: úgy tesznek, mintha szükség lenne rájuk. Ám amikor gyorsleltárt készít, kiderül, hogy nem kell mímelniük a munkát, ebben a községben valóban pezsgő kulturális élet zajlik. Mint mondja, hozzájuk tartozik a könyvtár és a tájház. A faluban tíz éve van esztrádcsoport, s idén újra működni kezdtek a nyolcvanas években sikeres színjátszók. Mindkét csoport bemutatóra készül, az előbbi zenés kabaréval, a színjátszók A miniszter félrelép című darabbal. A községben van fúvószenekar és moderntánc-csoport. Utóbbit öt éve alapította Kovács Ferdinánd, aki azóta Pozsonyban működtet tánciskolát, így a födémesi tulajdonképpen annak a kihelyezett tagozata lett. Néhány éve a művészeti iskola is helyben működik, a gyerekekhez járnak ki a pedagógusok. Tíz éve van itt rajzoktatás, zene- (gitár, zongora) és énektanítás. A község nagy könyvtárában húszezer kötet várja az olvasókat, akiknek kétharmadát a fiatalok alkotják. A Gézengúz nyári gyermektábor pedig az egész környéken ismert, hiszen még Galántáról és Vágsellyéről is érkeznek ide nebulók, hogy kézműves-foglalkozással, strandolással, kirándulással töltsék a nyári egy-két hetet. Tavaly rendezték meg első ízben a helyi Csemadok-szervezettel közösen a Mátyusföldi fesztiválnak nevezett kulturális napokat.
„Tavaly novemberben tartottunk egy énekversenyt Dalolj velünk címmel – mondja Száraz Erzsébet –, szlovákoknak, magyaroknak vegyesen, a falu felnőtt, énekelni szerető lakosai szerepeltek rajta. Eredetileg egy fellépést terveztünk, de akkora sikere volt, hogy a művelődési ház 300 férőhelyes nagytermébe nem fért be a közönség. Két hét múlva meg kellett ismételni, aztán másodszor is. Van egy kis kiállítótermünk, ahol rendszeresen rendezünk tárlatokat. Barta Gyula, Dolán György, a környék amatőr művészei mutatták be alkotásaikat, de például Janiga József utolsó előtti kiállítása is itt volt.” Hogy mi a titka e kulturális pezsgésnek? Száraz Erzsébet: „Kineveltük a kultúrát szerető, értékelő és pártoló embereket.” Tegyük hozzá, hogy a tömegszervezetek is aktívak a községben. Jól működik a nyugdíjasklub, vöröskereszt, tűzoltószervezet, vadászegyesület. S ami feltétlenül említésre méltó: Nagyfödémesen lóversenypálya is van, ahol díjugrató versenyeket tartanak. A színvonalra jellemző, hogy ezeken az országos élvonalbeli versenyzők is részt vesznek.
Gőgh Ferenc polgármester a bőség zavarával küzd, amikor a tervekről kérdezem. Legnagyobb befektetésük egy biogázállomás megépítése lesz, de a falu központja is felújításra vár, sétálóutcát akarnak kialakítani. Nagy a község, sok a gépkocsi, szükség van egy nyugodt utcára. Nagy gond az iskolák fenntartása, tatarozásra szorulnak azok is. Sportcsarnokot szeretnének építeni, és a téren álló szökőkút felújítását is tervbe vették. A község területén tizenhárom szakrális emlék van, fokozatosan újítják fel őket a helybeli Cséfalvay Kázmér restaurátor vezetésével. Eddig nyolcat sikerült rendbe tenni.
Az elején említett nemzetiségi összetételre visszatérve: jelenleg Nagyfödémesen a magyar iskolában 170, a szlovákban 220 gyermek tanul. Az óvodában 50 : 80 az arány. A napokban 13 kis elsőst írattak be a magyar, 15-öt a szlovák iskolába. Ez az elmúlt évekhez képest nagy javulást jelent, hiszen a Mečiar-korszak nemzeti pártos iskolapolitikája itt is sokat rombolt. A szülők elbizonytalanodtak, és csak mostanában kezdenek feleszmélni, rádöbbenni az anyanyelvű oktatás természetességére. Remélhető, hogy az eszmélés tovább tart, és hamarosan tükröztetni fogja a valódi nemzetiségi összetételt. Egyébként itt ismeretlen fogalom a nemzetiségi feszültség, a községben a Matica slovenská alapszervezete is tartalmas munkát végez.