A szíve hozta Pozsonyba

Renée Verhoven a művészetek, a sör, a leghíresebb és legfinomabb csokoládék hazájából, Belgiumból érkezett. A fiatal szőke lány mindössze tizenhat éves, és a szerelem hozta a szlovák fővárosba. Ahogy ő mondja, nincsen nagy különbség Szlovákia és Belgium között. Renée-vel az ünnepekről is beszélgettünk.

Hogyan kerül egy fiatal belga lány Pozsonyba, és éppen egy magyar tannyelvű iskolába?
A fiú, aki miatt idejöttem, cserediákként nálunk lakott, amíg Belgiumban tanult, és összebarátkoztunk. Sokat segítettem neki, és egyszer csak egymásba szerettünk. Amikor haza kellett jönnie, nem tudtam, mit csináljak. Végül a szüleim vetették fel, hogy én is kimehetnék külföldre tanulni. Én azt mondtam: megpróbálom, és most itt vagyok. S mivel ő már beszéli az én anyanyelvemet, most én tanulom az övét.

És beszélsz már magyarul?
Igen, egy kicsit. Egyszerű mondatokban már el tudom mondani, hogy ki vagyok, és honnan jöttem.

Akkor mit csinálsz a tanórák alatt? Hiszen alig értesz valamit.
Az elején arra összpontosítottam, hogy megértsem, amit mondanak. Később rájöttem, hogy ez nagyon nehéz. Így most magazinokat vagy könyveket olvasok, vagy a tankönyveimből próbálok magyarul tanulni.

Akkor csak az angolórákon vagy aktív?
Igen.

Miben más egy belga iskola?
Nálunk például sokkal több az órák közötti szünet. Ilyenkor kimehetünk az udvarra, s ott akár „hülyülhetünk” is. Itt állandóan benn kell lennem. Eleinte olyan érzésem volt, mintha be volnék zárva. Otthon a tantárgyaink is másak; például nincs irodalomóránk – nem értem, itt miért van rá szükség. Mi nemcsak az utolsó évben, hanem mindegyiknek a végén vizsgázunk.

Nincsen irodalomórátok?
Ilyen formában nincs. A „Netherlandson” foglalkozunk irodalommal is. Ez nagyon átfogó tantárgy, magában foglalja a nyelvészetet, irodalmat és általában a kultúránkat is.

Hogyan töltöd a szabadidődet otthon, és hogyan itt?
Otthon elsősorban tanulok, vagy a barátaimmal vagyok együtt. Itt a barátommal vagy vásárolunk, vagy pedig moziba megyünk. Leginkább a horrorfilmeket szeretem.

Közelebb hoznád egy kicsit az otthonodat?
Antwerpen közelében egy kis faluban, Stabroekban élünk. Anyukámnak van egy kis üzlete, ahol péksüteményeket árul, így nagyon sok embert ismerünk.

Mi Belgium nemzeti étele?
A hasábburgonya. Természetesen híres a sörünk és csokoládénk is, a Leonidas.

A hasábburgonya?
Igen. Csak bedobjuk a fritőzbe, és már készen is van.

Mi az, ami a legjobban hiányzik hazulról?
Azt hiszem, az iskolám és a barátaim. Nagyon összetartó csoport vagyunk. Hat lány és egy fiú alkotja a legszorosabb baráti körömet, s nagyon sok időt töltünk együtt. Természetesen hiányzik a családom is, anyu, apu, a nővérem és az öcsém. És persze Antwerpen, mert az a legkedvesebb városom.

Milyen az élet egy pozsonyi családban?
Nagyon szeretek náluk lenni: nagyon kedvesek hozzám, mindenben támogatnak. A szüleimmel azzal viccelődtek, hogy alaposan meg fogok hízni. A nagynénivel és a barátom bátyjával is nagyon jól kijövünk. A karácsonyt is velük töltöm majd. Már nagyon várom, megajándékozzuk egymást, majd beszélgetünk.

Milyenek az otthoni karácsonyok?
Természetesen együtt van a család, és szépséges karácsonyfánk van. Még az ünnepek előtt mindenki ráírja a nevét egy cetlire, bedobjuk egy dobozba, aztán mindenki kihúz egy nevet, s annak vesz ajándékot.

Ezek szerint nem lepsz meg mindenkit valamilyen ajándékkal?
Csak azt, akit épp kihúztam. Miután megajándékoztuk egymást, fondue-t eszünk. Másnap pedig elmegyünk a nagyszülőkhöz, és örülünk annak, hogy együtt lehetünk. Újévkor mindig apukám szüleihez megyünk, s ott ünnepelünk. Ilyenkor összejön az egész család, és ismét meglepjük egymást kis kedvességekkel. A családi hagyomány szerint pedig nagypapával együtt tűzijátékot készítünk a kertben. Belgiumban az a szokás, hogy újévkor a kisgyermekek levelet írnak a szüleiknek, a nagyszüleiknek és a keresztszüleiknek, majd ezeket a család előtt fel is olvassák. Minden csemete felolvassa a megírt leveleit, de bevallom, hogy még én is írok ilyeneket.

Tehát Belgiumban kétszer ajándékozzátok meg egymást?
Nem, háromszor. Ugyanis nálunk a Sinterklaas, azaz Mikulás hozza a megálmodott meglepetéseket – a nagy ajándékozás december hatodikán történik. Ilyenkor a kandalló elé helyezzük a cipőnket, hogy a kéményen keresztül érkező Mikulás megtalálja őket. A karácsony és az újév inkább a családi együttlété.

Melyik a legkedvesebb pozsonyi élményed?
Amikor egy évvel ezelőtt itt jártam, fenn voltunk a Zerge-hegyen, és szánkóztunk. Soha még annyi havat nem láttam. Csodálatos volt.