Szép adventi vasárnapot!

Kedves Barátaim, ismét gyorsan eltelt egy hét. Remélem, Ti is annyi szép élménnyel gazdagodtatok az elmúlt napokban, mint én. Az iskolában szinte mindig megállít valaki, s bizony nagyon jólesnek a dicsérő szavak, de igyekszem elfogadni a kifogásokat is, hiszen az építő kritika mindig jól jön, és sokat tanulhatok belőle. El sem tudom mondani, milyen jól éreztem magam bátyámmal, Kópéval Dunaszerdahelyen a sok-sok kis pajtásom társaságában. A kedves levelekből, rajzokból és ajándékokból, amelyekkel elhalmoztok, tudom, hogy egyre növekszik a baráti köröm, de amikor elindultunk otthonról, még nem sejtettem, hogy Kópéval ilyen szíves fogadtatásban lesz részünk, s ennyire jól fogunk szórakozni. Ugye nem csak én élveztem a közös éneklést és a beszélgetést? A végére szinte alig bírtam válaszolni a sok kérdésre, úgy kiszáradt a torkom, mégis inkább azt bántam, hogy olyan korán haza kellett mennünk. Remélem, mihamarabb ismét találkozunk!