Megy az, Julika, ne izgulj!

„Ha nekem valaki a tavalyi idény után azt mondja, hogy én a Világ Kupán ilyen jól fogok szerepelni, el sem hiszem. A célom az volt, hogy minél jobb programokat mutassak be, de azt is tudom, hogy ez pontozásos sportág, ahol a versenyzőnek ismételten el kell fogadtatnia magát a bírókkal.

„Ha nekem valaki a tavalyi idény után azt mondja, hogy én a Világ Kupán ilyen jól fogok szerepelni, el sem hiszem. A célom az volt, hogy minél jobb programokat mutassak be, de azt is tudom, hogy ez pontozásos sportág, ahol a versenyzőnek ismételten el kell fogadtatnia magát a bírókkal. Épp ezért volt számomra nagy dolog, hogy a döntő előtt kétszer is dobogóra állhattam, s Kínában ráadásul a legfelső fokára”. Sebestyén Júliának, 2004 Európa-bajnokának a hangjából is érződik, hogy valami másként van, mint tavaly volt.

Kezdjük akkor azzal, hogy mitől is más ez az idénykezdet, mint az előző volt?
Az olimpia után edzőt váltottam, viszszamentem a nevelő edzőmhöz, Gurgen Vardanyanhoz, a vele elkezdett felkészülés során igyekeztünk az ugrások technikájával foglalkozni, és hangsúlyt fektettünk a forgásokra, mert az új pontozási rendszerben azok is sokat jelentenek. Júniusban elkészítettük a programjaimat. Az idén Nyina Petrenkóhoz utaztam ki New Yerseybe, s nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, hogy illenek hozzám – tényleg lírai, klasszikus stílusúak. Így együtt tehát minden kedvezően alakult. Augusztusban már éreztem, hogy nemcsak az ugrások egyre jobbak, stabilabbak, hanem a programban is egyre többet tudok nyújtani, és ez önbizalmat adott.

Mennyit voltál kinn Petrenkóéknál a tengerentúlon?

Több mint két hetet töltöttem ott, és ők odafigyeltek, hogy hozzám illő legyen a program, a forgások, az egyes elemek megfeleljenek a mostani pontozásnak. Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindig megkapom azt a szintet egy-egy elemre, amennyit valóban ér, mert elég, ha egy fordulatot nem forog ki az ember, s már visszaminősítik.

Nagyon érintett a pontozási rendszer változása? Nehéz rá átállnia egy versenyzőnek, ha éveken át valami mást szokott meg?
Elég nehéz volt, és még most sem olyan egyszerű. A régi rendszerben sokkal fontosabb volt egy forgásnál, hogy látványos legyen, tetszszen a közönségnek. Most különböző kritériumoknak kell megfelelni, hogy négyes, azaz legmagasabb szintű legyen, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy akár szép is. A forgás sokszor ugyanannyi energiát vesz ki a versenyzőkből, mint egy ugrás, és négy forgásra kell odafigyelni, nem csak az ugrásokra. Így ez nagyon nehéz. Sokan megpróbáltak úgy gyűjteni több pontot, hogy a programoknak az eddig megszokott felépítésén változtattak. Az eddigi rendszerben nem érhetett el dobogós helyezést, aki nem ugrotta meg az ötféle triplát; most van olyan, aki a könynyű triplát nem csinálja, inkább a nehézből ugrik kettőt. A nehéz ugrás ugyan többet ér, de az is igaz, hogy sokkal bonyolultabb ötféle ugrást gyakorolni, mint kettőt. Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy az új rendszerben sok mindent át kellett gondolni a program összeállításakor.

Folyton csak jeges dolgokról beszélünk. Mi van Julikával, hogyan él, nem változott valami a másik életében?
Tavaly nyárom befejeztem a Testnevelési Egyetemet, de továbbra is tanulok – a Műszaki Főiskolára járok. Úgy érzem, hogy a világ nem változott körülöttem, talán csak annyit, hogy van egy olyan edző mellettem, aki megpróbál mindenben úgy irányítani, hogy nekem jó legyen. S ez mind nagyon fontos a teljesítményhez. Bízom benne, hogy most jó úton haladok.

Tavaly elég sokat találgatott a szakma, hogy vajon az előző évi Európa-bajnoki cím után mi okozta a megtorpanást. Megfejtetted már, hogy mi volt a baj: lélekben volt túlságosan nehéz megbirkózni az elvárásokkal, vagy más oka volt a kudarcnak, annak, hogy nem tündököltél úgy a jégen?
Ez nehéz kérdés, sokféle összetevője van. Talán attól, hogy szerettem volna egyre többet és többet teljesíteni, s bizonyítani, hogy két esztendeje Budapesten nem véletlenül kerültem a dobogó legtetejére, görcsös lettem, s mivel még jobban próbáltam helytállni, még görcsösebbé váltam. Minden sportolónak az életében vannak hullámvölgyek; remélem, hogy én túl vagyok rajta.

Segített pszichológus is abban, hogy megbirkózzál a teherrel? Vagy egyedül megoldottad a dolgot?
Jártam és most is járok sportpszichológushoz. De nagyon sok neves edzőtől hallottam, hogy a pszichológus is csak akkor tud segíteni, ha jól felkészült versenyzővel van dolga. Azaz, ha fizikailag rendben van, technikailag megbirkózik az elemekkel, ugrásokkal. Abban kell a segítség, hogy a verseny néhány percében ne izguljon túlságosan, ki tudja hozni magából a legjobbat. Ezért remélem, hogy ha tényleg jól felkészült leszek, s nem fogok túlságosan izgulni a versenyen, akkor minden rendben lesz.

Az azért évek óta közismert, hogy izgulós vagy...
Ezt így azért nem mondanám, szerintem mindenki izgul.

Bizonyosan, mert egy igazi nagy versenyző nagyon akar. Csak az a fontos, hogy ez ne akadályozza abban, hogy tudása legjavát nyújtsa.
Kiskoromban is nagyon jó versenyző voltam, versenyen többet teljesítettem, s azt is megugrottam, ami edzésen még nem volt tökéletes. De nem mindegy, hogy az ember tizenhat-tizenhét évesen versenyez, vagy amikor már igazán tétje is van.

Ez így igaz, csitri fejjel az ember nekimegy, szemtelenebb; később már nemcsak az a baj, hogy a környezete, a rajongók elvárásának kell eleget tennie, hanem önmagának is meg kell felelnie.
Ez tény: mindenki sokat vár, s nem egyszerű mindig száz százalékot teljesíteni. Akkor lehet igazán jól futni, ha az ember mindezt ki tudja zárni, tud csak arra figyelni, hogy mit kell tennie a programban.

Már nagy bajnoknő lett belőled, de még mindig törékeny alkatú vagy, akinek arcára van írva, hogy nagyon is átél mindent. Főleg ha nem úgy sikerül, ahogy szerette volna. Mennyire fontos, hogy ilyenkor ott legyen melletted a család?
Nagyon, s nagyon sokat köszönhetek neki, rengeteget segít. Én Budapesten élek, itt edzek, ők innen kétszáz kilométerre, Tiszaújvárosban, így főleg telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot: sem a felkészülési, sem a versenyidőszakban nincs túl sok időm hazautazni. Ennek ellenére mindig ott vannak mögöttem, mindig biztatnak, hogy a kemény munkának meglesz az eredménye. S azt, hogy már meg is volt, azoknak köszönhetem, akik bíztak abban, hogy meg tudom mutatni, mire vagyok képes.

Valaki igenlően ugat ott a háttérben...
Egy kis máltai selyemkutya, Beni. Őt májusban kaptam a szülinapomra a szüleimtől és a testvéremtől.
Akkor a Vasárnap nevében kívánom, hogy a Beni nagyon vigyázzon a gazdijára!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?