Zempléni múltidézés

„Egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat” – írja Márai Sándor, s milyen igaza volt!

„Egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat” – írja Márai Sándor, s milyen igaza volt! Már jó pár száz kilométert tudhattunk magunk mögött budapesti barátommal (és nagyjából még ugyanilyen távolság állt előttünk), de az eddig átélt közös élmények, a megismerés vágya újult lendülettel és elszántsággal indítottak útnak bennünket.
Esztebnekről Felsővízköz (Svidník) irányába vágtunk neki az e napra „kiszabott” távnak. Az egyes községeken átutazva megbizonyosodhattam róla, hogy korábbi észrevételem helytálló volt: errefelé a falvakban a régi templom mellett mostanában újat is építenek.
Felsővízköz a rutén kultúra múzeumáról nevezetes. Erről a népcsoportról keveset tudunk Szlovákiában. Olyan nép, amelyet mindig elnyomtak, sosem volt önálló országa. Talán a magyar közigazgatás adott neki a legtöbb jogot 1939 és 1945 között: nyelve hivatalos volt egész Ruténföldön. A második világháború után egyszerűen el sem ismerték őket. Az oroszok úgy tartották, hogy a rutén az ukrán egyik nyelvjárása, és a népcsoportot huculoknak nevezték – Ukrajnában mind a mai napig ez a nevük. Szlovákiában csak ukrán iskolákat hoztak létre, holott egy részük nem is érti az ukránt. A rendszerváltozás után a rutén is bekerült a törvény által nyilvántartott nyelvek közé, bár a ruténok száma azóta igencsak csökkent. Régen a már említett Esztebnek községben szinte kizárólag ők éltek, ma arányuk még a húsz százalékot sem éri el.
Felsővízközről egy kis kitérőt tettünk Ladomérvágására (Ladomirová). Sajnos, az utak nagyon rossz minőségűek errefelé. A községbe érve egy kis tudakozódás után megtudtuk, hol van a fatemplom. (Közben magamban megállapítottam, hogy Ruténföldön szépen beszélnek szlovákul – összehasonlítva például Szepesség szlovák falvaival.) Ladomérvágásán érdemes megnézni a templomot, valóban szép az ikonosztáza. Sok hasonló fatemplom épült ezen a vidéken, Bártfától keletre, és ha átmegyünk Lengyelországba vagy Ukrajnába, ott is találunk jó párat.
Sósfüreden (Šarišský Štiavnik) lefényképeztük az 1928-ból való jellegzetes görög katolikus templomot. Giráltra (Giraltovce) érve utunk az első világháború áldozatainak emlékművéhez vezetett – egy kis útbaigazítással. Szerencsére egy régebbi képről emlékeztem, hogy az emlékművön egy oroszlán van. A felirat magyar nyelvű.
Girálttól búcsút véve Tapolyhanusfalvára (Hanušovce nad Topľou) motoroztunk. Itt két kastély áll egymás közelében, mindkettőt megtekintettük. A késő reneszánsz várkastélyt a tizenhatodik században, a négy saroktornyos barokk kastélyt a tizennyolcadikban emelték. Egyikben helyi népművészeti alkotásokat állítottak ki. A két épület között található a falu középkori alapokon álló plébániatemploma.
Hanusfalvát elhagyva egy kis fürdőzés erejéig Domasán álltunk meg, majd Csicsvaváralját (Podčičva) látogattuk meg. Fölötte, az Ondava partja menti domboldalon helyezkedik el Csicsva vára. Itt őrizték Zemplén vármegye iratait, középkori okleveleit, a kuruc időkben pedig nemesi közgyűlések helyszínéül szolgált. Ha valaki nagyot hazudik, akkor arra Zemplénben azt szokás mondani, hogy azt beírhatnák a csicsvai könyvbe. Az egykori nemesi közgyűlések feljegyzéseit és az utánuk következő borozgatások emlékeit tartalmazó könyv így legendássá vált. Sajnos, a krónika elkallódott.
Homonna (Humenné) története összefonódik a Drugeth családéval. Várat épített a Laborc és a Ciróka találkozásánál, ennek alapjain áll az Andrássyak kőoroszlánok őrizte szép kastélya. Figyelemre méltó a kastély mellett lévő park végében található skanzen is.
Homonnáról Nagymihályra (Michalovce) mentünk. Útközben megnéztük Barkó várának romjait és az őrmezei omladozó kastélyt. Nagymihály a Sztárayak birtoka volt, a családi kastélyban ma múzeum van. A helyi katolikus templomot is ők építtették. A városban megebédeltünk, hosszú idő után itt hallottunk először magyar szót – természetesen nem a helyiektől. A várhegyre alig találtunk föl. Itt van a csillagvizsgáló és a Sztáray-mauzóleum. Nagymihály után Pazdicson (Pozdišovce) is megnéztük a helyi kastélyt és templomokat, majd továbbindultunk e napi „végállomásunk” felé, Varannóra (Vranov nad Topľou). Szálláshelyünk elfoglalása után még megnéztük a várost. A barokk katolikus templom berendezése és a mellette található pálos kolostor érdekes.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?