Gazdasági elemző kollégám szlovák sajtóban elhíresült mondása szerint egy ország tragédiája, ha a maffia politizálódik, és a politika maffianizálódik. A kilencvenes évek „volt egyszer egy vadkelet“ hangulatú Szlovákiájában akad példa mindkettőre.
Gazdasági elemző kollégám szlovák sajtóban elhíresült mondása szerint egy ország tragédiája, ha a maffia politizálódik, és a politika maffianizálódik. A kilencvenes évek „volt egyszer egy vadkelet“ hangulatú Szlovákiájában akad példa mindkettőre. Az állami, adófizetők pénzéből élő titkosszolgálat köztörvényes bűncselekmény résztvevője, s nem történik semmi. A belügyminiszter saját kezével hamisítja meg a választási cédulákat és hiúsít meg egy népszavazást, s megint nem történik semmi.
Aztán kiderül, hogy az időközben meggyilkolt volt gazdasági miniszter amolyan időzített bombaként váltókat hagy a magánosítás előtti gázműveknél, erre a bíróság a váltókat jogszerűnek (ergo: beváltandónak) minősíti. Továbbra sem történik semmi. A kassai vasmű részvényei legalább háromszor cserélnek gazdát úgy, hogy az állam olcsón adja, drágán veszi. S még a vásár is gyanúsan zajlik, utolsó napon, karácsony szent ünnepe előtt. Persze most sem történik semmi. Siloš Pohánka, Kočner, Rusko, Gammatex, Volzová, azbukául beszélő testőrség – már a felsorolás is elég arra, hogy a közéletben labdába ne rúgjon az illető. Csak Szlovákiában lesz belőle miniszter.
Ehhez képest az alvilág etikusan megtartja az erősebb kutya intim életével kapcsolatos szólást. Fejek hullanak, adósságok, egymás levesébe köpés, meg nem tartott egyezségek intéződnek el puskagolyóval, bombával, esetenként tömegmészárlással. Mindebben csak az a megdöbbentő, hogy ha egy év múlva újra összeállítást közlünk a maffiagyilkosságokról, már nem fér rá egy újságoldalra. Pedig az alvilág csak 13 éves…
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.