Tízezer évet említeni a magyar történelem kapcsán azokban az időkben, amikor a „hivatalos“ történelmet még mindig megrendelésre, illetve felsőbb utasításra írják, és a mesterségesen megvont, népekre erőszakolt határok megbonthatatlanságába vetett hit mindenek fölött áll, nem kis bátorságra vall.
Tízezer évet említeni a magyar történelem kapcsán azokban az időkben, amikor a „hivatalos“ történelmet még mindig megrendelésre, illetve felsőbb utasításra írják, és a mesterségesen megvont, népekre erőszakolt határok megbonthatatlanságába vetett hit mindenek fölött áll, nem kis bátorságra vall. Akár a tabuk megdöntésére tett kísérletnek is minősíthetném, ha nem tudnám: a könyv szerzőit és kiadóját ennél lényegesen magasabb és több gyakorlati hasznot hozó célok vezérelték. Az, hogy rámutassanak a magyar történetkutatás és -írás új dimenzióira. Az ember által belátható és bejárható, tér és idő alkotta rendszerben nincsenek dogmák, az egyéni látás- és kutatásmódhoz, valamint véleménynyilvánításhoz való jog szent és sérthetetlen.
Mindezek, a Kárpát-medence és széles Európa történészei által is oly „szívesen“ mellőzött elvek érvényesülnek a csaknem hétszáz oldalas kötetben. Az egyes részek kölcsönösen egészítik ki egymást, nagy ívű áttekintést nyújtva – szinte az „őshomálytól“ napjainkig. A kötet olvasása közben olyan érzésem támadt, hogy a szerzők nem a magyar nemzet fogyatkozása és hanyatlása fölötti végső elkeseredésükben ragadtak tollat, hogy emléket állítsanak annak, ami volt; hanem arra próbálnak rámutatni, hogy a magyar lét ezredévek óta töretlen, mindig megújulásra képes – míg a néplélek is életképes.
Maga a kötet – címéből is adódóan – két, tematikailag egységes részből áll. Az első, Tízezer év… című részben a nemzetséggé, törzsszövetséggé, néppé, majd nemzetté válás főbb állomásaira mutatnak rá a szerzők. A második, jóval kiterjedtebb, harminchat tanulmányt és ugyanannyi megközelítési szempontot felvonultató … ezer év című rész a magyarság eredetét az ember- és öröklődéstan, a vallás, a néprajz, a zene, a nyelvészet és a régészet összefüggéseiben kutatja.Huszonkilenc szerző negyvenkét tanulmánya csaknem 700 oldalon – nem kis teljesítmény. A kötet elsősorban a ZMTE és a Kodolányi János Főiskola által szervezett, A magyar történelem tanításának tartalmi és módszertani megújítása című továbbképzés keretében elhangzott előadások anyagát tartalmazza, hozzáfűzve, hogy „ez a mű a jövőben is rendületlenül az egész Kárpát-medencében tovább folytatni kívánt szervezetszerű, az oktatási megújítást célzó tanári továbbképzés szándékának a kinyilvánítását és ehhez a hozzáférhető írásbeli alapismereti összegzés átnyújtását jelenti“. Véleményem szerint ennél mégis több – olyan átfogó jellegű, széles perspektívájú munka, melyet a történelem iránt érdeklődő olvasó bármikor kezébe vehet. Sajnos, a kereskedelmi hálózatban (remélem, csak egyelőre) nem kapható.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.