Elönt az epe

Melyek a leggyakoribb epebetegségek?

Az „epebetegség“ többfajta betegség (epekövesség, epehólyag-gyulladás, epeút-gyulladás, epeút-elzáródás stb.) gyűjtőneve. Az epeúti megbetegedések között leggyakrabban az epekövesség fordul elő, gyakorisága miatt hazánkban népbetegségnek számít. A nők 20 százalékát, a férfiak 10 százalékát érinti. Az epekőképződésre számos tényező hajlamosít. Ilyen például az elhízás, a köszvény, a cukorbetegség, a terhesség, a hormonális egyensúly megbomlása hormonpótló, fogamzásgátló szerek szedése –, a családi hajlam.

Az epehólyagban kialakult epekő fő okai az epeúti pangás és az epehólyag működési zavara. Típusos epegörcs esetében jobb bordaív alatti fájdalom, hányinger, hányás és gyakran láz is jelentkezik. Azonban nem minden epekő okoz ilyen jellegzetes tüneteket: a betegek jó részénél semmilyen tünettel sem jár. Gyakran ezeknek a „néma“ epeköveknek a létezésére rutin vagy más okból elvégzett ultrahangvizsgálatkor derül fény.

Gyakran kerül válaszút elé az epeköves beteg: nem tudja eldönteni, hogy megműtesse magát, vagy inkább diétával próbálja még legalább egy ideig kihúzni.

Az epekövek eltávolítása történhet:

n gyógyszeres úton az epekövek feloldásával,

n nagy lökéshullámmal történő kőzúzással,

n műtéti úton.

A sebészi módszerrel való eltávolítás hagyományos módja az epehólyagnak a hasüreg megnyitásával való eltávolítása. A laparoszkópos (hasi tükrözés során lézerkéssel veszik ki az epehólyagot), minimális behatolással járó műtét a betegeknek kevésbé megterhelő, az operációt követő fájdalom lényegesen kisebb, s a kórházi ápolási idő is megrövidül. A felépülés gyorsabb, és a beteg akár néhány nappal a műtét után képes a teljes értékű munkavégzésre. Az epeúti megbetegedések különböző kezelési módszerei mellett gyógyításukban az egyik alappillér a diétás kezelés. A megfelelően összeállított és megtartott diéta segítségével az epebetegségekre jellemző panaszok és tünetek nemcsak enyhíthetők, hanem meg is előzhetők.

Epekímélő étrend

Epegörcs szinte mindig kiadósabb, zsírosabb étkezés után következik be. Elkerülésére a következőket ajánljuk:

n Nagyon fontos diétás szabály, hogy az epeköves beteg gyakran, de egyszerre csak keveset egyen. Ha az elfogyasztott étel mennyisége kisebb, az epehólyag-összehúzódás mértéke is kisebb lesz.

n A diéta további sarkalatos pontjai az energia- és zsírszegény táplálkozás, mivel az elhízás hajlamosít az epekövességre, a zsiradék pedig az epehólyag összehúzódásának legerősebb ingere. Ezenkívül az újabb kövek keletkezése is meggátolható így, mivel az epekő kialakulásának kedvez, ha az epehólyagban az epe besűrűsödik, azaz ritkán ürül ki a hólyag. Tehát a kímélő étrend összeállításakor alapvető szempont a zsírbevitel csökkentése.

n A diéta előterében a szénhidrátok állnak, elsősorban könynyen felszívódó élelmiszerek formájában, mint pl.: teljes kiőrlésű liszt, burgonya, rizs, méz, gyümölcs- és zöldséglevek, nyers gyümölcsök, kompótok.

n A túlsúlyos betegek étrendje legyen kalóriaszegény, ezekben az esetekben a zsírbevitel csökkentésén kívül korlátozni kell a szénhidrátok fogyasztását is.

Étrendi javaslatok

Tejtermékek

Javasoltak a csökkentett zsírtartalmú tej (0,5–1,5 %-os) joghurt, kefír, író, zsírszegény vajkrémek, krémsajtok (35-40%-os zsírtartalomig fogyasztható), túró, sovány sajtok, fokhagymás sajt.

Nem ajánlottak: ömlesztett és zsíros sajtok.

Kenyérfélék, pékáruk

Javasoltak a félbarna, barna kenyér, Graham-kenyér, fehér kenyér, péksütemények, a másnapos kenyér, a kétszersült, a háztartási keksz. Az egyéni érzékenységtől függően a barna kenyereket előnyben kell részesíteni a fehér kenyérrel szemben.

Nem ajánlottak: a frissen sült pékáruk, durva, nehéz, nedves, korpás kenyér, este pedig a sok magot tartalmazó fekete kenyerek sem javasoltak.

Tojás

Javasolt: heti 1–2 alkalommal lágyan.

Nem ajánlott a kemény tojás, rántotta, tükörtojás, majonéz, majonézes tojás.

Zöldségek

Javasolt a sárgarépa, tök, spárga, gomba, fejes saláta, zsenge borsó és zöldbab, petrezselyem, kevés karfiol, kelbimbó vagy karalábé. Csak friss, fiatal zöldségeket használjunk! Kerülni kell a fás vagy felpuffadást okozó zöldségféléket (pl. káposzta, hüvelyesek, kelkáposzta). A nyers hagyma is gyakran vált ki panaszokat. Az ezekből a növényekből felszabaduló illó zsírsavak és olajok teltségérzést, hányingert, puffadást válthatnak ki, de ha nyitott edényben készítjük el őket, az illóanyagok elpárolognak, és megmaradnak az értékes rostok.

Gyümölcsök

Javasolt: alma, körte, déligyümölcsök (narancs, mandarin, banán, grépfrút, füge, datolya), bogyós gyümölcsök, kompótok.

Nem ajánlottak: éretlen gyümölcs, csonthéjasok, cseresznye, szilva, nyers sárgabarack, őszibarack.

Tésztafélék

Javasoltak a könnyű, zsírszegény tészták.

Nem ajánlottak a zsírban sült tészták (fánk, lángos), vajas, csokoládés tészták, dióval, mandulával, mákkal töltött tészták, a friss élesztős tészták, mivel ezek felfúvódást okozhatnak.

A húsok közül: legfeljebb ritkán baromfi, halak (tőkehal, csuka, pisztráng, tonhal). A főzésen kívül ajánlott a sütőzacskóban, római tálban, són, alufóliában és a roston való sütés, a grillezés és a párolás.

Lehetőleg kerülni kell a sült, panírozott, rántott, füstölt húsok, zsíros húsok (sertés, liba, kacsa, szalonna, kolbászáruk, zsíros felvágottak, a halak közül a ponty, angolna, olajos szardínia, szardella) fogyasztását.

Édességek

Javasolt a kandírozott gyümölcs, méz, lekvár, dzsem, ha ezeknek az étrendből való kiiktatását társbetegségek (pl. cukorbetegség) nem indokolják.

Nem ajánlottak a csokoládé, marcipán, fagylalt, tortafélék, tejszínhabos és krémes édességek.

Italok

Javasolt a sovány tej, tejeskávé (csak a maláta- és cikóriakávéból készült), tea (világos tea, gyógytea), nem szénsavas ásványvíz, és ha nem okoz panaszt, hígított gyümölcs- és zöldséglevek.

Nem ajánlottak az alkoholtartalmú italok, erős tea, illetve feketekávé, szénsavas üdítők.

Fűszerek

Javasolt mindenféle konyhanövény, pl.: petrezselyem, majoránna, bazsalikom, kakukkfű, metélőhagyma használata.

Nem ajánlottak nagyobb mennyiségben a vöröshagyma, fokhagyma, mustár, pirospaprika, bors, curry, erős mártások (ketchup, Worcester-mártás) és a csípős fűszerek fogyasztása.

Diéta görcs után és gyulladás esetén

n Az epeköves rohamot követően, illetve epehólyag-gyulladás esetén az első 1-2 napban legjobb a szilárd táplálékot elhagyni. Ugyanakkor nagyon fontos a megfelelő folyadékbevitel: gyógytea, szénsavmentes ásványvíz és kevés hígított gyümölcslé kis adagokban, kortyonként. Az ezt követő napokban a panaszok, tünetek hevességétől függően lehet bevezetni az étrendbe a szilárd táplálékot. A diéta legyen szigorúan fűszer- és zsírszegény, beleértve a növényi zsiradékokat is. Szerepelhet az étrendben burgonya, főtt rizs, kétszersült, hígított zöldség- és gyümölcslevek.

n Ha a tünetek enyhültek, főzeléknövények is fogyaszthatók, esetleg kis mennyiségben nem puffasztó gyümölcsök, kompót. Epekőroham után a panaszok megszűntével viszsza lehet térni az epekímélő diétára.

n Epehólyag-gyulladás esetében a következő lépcsőben kiegészülhet a diéta sovány tejtermékekkel: túróval, kefirrel, natúr joghurttal, tojásfehérjével és zsírszegény felvágottakkal, húskészítményekkel. Már kevés fűszer is használható, főként a friss zöldfűszerek ajánlhatók. Egy héttel a gyulladás kezdete után az étrendet lehet bővíteni sovány tejjel és tejtermékekkel. A panaszok, tünetek megszűntével az epekímélő diéta elveit kell követni.

Diéta epehólyag- eltávolítás után

Epehólyag-eltávolítás után az epehólyag nem tölti be tároló funkcióját, tehát az epecsorgás folyamatos. Esetenként több vagy kevesebb epe van az emésztés során jelen, mint amennyire az elfogyasztott étel feldolgozásához szükség volna, s az epekövesség tüneteihez hasonló tünetek léphetnek fel. Ilyenkor „postcholecystectomiás szindrómáról“, azaz epekő-eltávolítást követő tünetegyüttesről beszélünk.

Az epekövességre hajlamos személyeknél fennáll az epeutakban való kőújraképződés veszélye (néhány hónap után az epevezeték kitágul, átveszi az epehólyag szerepét, és viszszaállhat az étkezések utáni, szabályozott epeürítés), ezért érdemes az epekő kockázatát csökkentő epekímélő étrendet megtartani.

A diétás rendszabályok megtartásán kívül nagyon fontos a rendszeres testmozgás is, a mozgásszervek állapotának és az életkornak megfelelő szabadidős sporttevékenységek, kondicionáló torna, gyógytorna, úszás, séta.