A dixieland és a dzsessz fővárosában

A régi villamos a város főutcáján, a Canal Streeten.

A St. Charles Avenue-n szebbnél szebb házak sorakoznak.

A jezsuita Loyola Egyetem a St. Charles Avenue-n

A Szent Lajos-bazilika és Andrew Jackson lovas szobra a róla elnevezett téren

Jellegzetes kovácsoltvas ház a francia negyedben

Az Egyesült Államokban kevés város büszkélkedhet több évszázados múlttal és építészeti emlékekkel, idegen nyelven beszélő, gyarmati múltból visszamaradt lakosokkal, messze földön híres, színes karnevállal. New Orleansban mindez megvan, de még hosszan folytathatnánk a felsorolást, mi teszi egyedivé ezt a várost, amelynek nem akad párja az USA-ban. Már a megérkezéskor nyilvánvaló, hogy egy más világba érkezünk. A város ugyanis a hatalmas, lassan hömpölygő Mississippi folyamot és a Pontchartrain-tavat övező nagy területű mocsárvidék kellős közepén áll. Ha autóval vagy vonattal érkezünk, akkor ezen a mocsárciprusokkal övezett és aligátoroktól hemzsegő trópusi területen át jutunk New Orleansba.

Az autópálya és a vasút is több tucat kilométeren át cölöpökön halad a lápvidék felett. Mivel a város csak pár méterrel fekszik a tengerszint (és a Mississippi) felett, s dagálykor csak a gátak védik meg az elöntéstől, a halottakat hagyományosan a föld fölé magasodó kis kriptákba temetik: így a Szent Lajos-temető szó szerint a halottak városát jelenti.

Az alapítás

A franciák 1718-ban alapították a várost, amelyet az orleans-i herceg tiszteletére Új-Orleans-nak neveztek el, és amely a Mississippi mentén egészen a nagy tavakig terjedő óriási terület, a napkirályról, XIV. Lajosról Louisiana névre keresztelt gyarmat fővárosa lett. 1763-ban a spanyolok kezére került, de a francia hatás erősödött azzal, hogy befogadták az angolok által a kanadai Új-Skóciából elüldözött francia telepeseket, a cajunokat, akik a környező falvakban találtak menedéket. Ők máig itt élnek, és 18. századi francia nyelven beszélnek.

Az 1800-ban Franciaország által visszaszerzett hatalmas, de gyéren lakott gyarmatot Napóleon 1803-ban 15 millió dollárért (ez akkoriban óriási összegnek számított) szőröstül-bőröstül eladta a fiatal Egyesült Államoknak. A gyarmati múltra emlékeztet New Orleans régi francia negyede, a Vieux Carré. A még mindig francia nevet viselő utcákon számos régi, jellegzetes kovácsoltvas erkéllyel ellátott és díszes kerítéssel körülvett épület található.

A dzsessz városa

New Orleans főterén áll a spanyol uralom idején épült Szent Lajos-bazilika, előtte Andrew Jackson tábornok és későbbi elnök lovas szobra. Jackson 1815-ben állt az amerikai sereg élén, amely legyőzte az angolokat. A csata érdekessége, hogy ekkorra az amerikai–angol háború (1812– 1814) már lényegében véget ért, csak a békekötés híre még nem jutott el az isten háta mögötti vidékre. A sors pikantériája, hogy Jacksont korábban italozása miatt kidobták a seregből, később azonban győztes hadvezér lett, sőt elnökké is megválasztották. Arcképe jelenleg a húszdollárosról mosolyog az amerikaiakra.

A csatában egyébként az amerikaiak oldalán részt vettek a helyi franciák, sőt a környék hírhedt kalózkapitánya, Jean Lafitte is. Nem tévedés, valódi kalózokról van szó, hisz a francia és spanyol uralom idején New Orleanst gyakran megtámadták a karibi kalózok, sőt számos kalóz itt ütötte fel tanyáját; emléküket a Pirates Alley, Kalózok utcája őrzi. Mondani sem kell, hogy ahol megjelentek a kalózok, ott nem hiányozhattak a játékbarlangok, kocsmák és örömtanyák sem. Bár az amerikai uralom idején a kalózoknak leáldozott, a bohémvilágnak nem. Ma úgy mondanánk, hogy a 19. században New Orleans volt az amerikai szexipar központja, az egész országból sereglettek ide a vendégek. A fekete bordélyházak bárjaiban született, és innen indult világhódító útjára a sajátos zenei stílus, a dzsessz. A dixieland és a dzsessz koronázatlan királya, Louis Arms-trong is New Orleansban látta meg a napvilágot 1900-ban. A várost ma is átjárja a dzsessz, a francia negyed kitűnő lokáljaitól az alkalmi utcai zenészekig terjed a skála.

Karnevááááál!

A Canal Streeten, a város főutcáján rendezik meg évente, húshagyókedden a színpompás karnevált. Ekkor sok százezer érdeklődő gyönyörködik a felvonulók változatos jelmezeiben és a dzsesszzenekarok muzsikájában. Régen a Canal Street jelentette a határt a város francia és amerikai negyede közt. Ha felszállunk a régi villamosra, az végigvisz bennünket a St. Charles Avenue-n. A 19. században itt emelték előkelő házaikat a gazdag amerikaiak, akiket a francia negyed eredeti, kreol lakossága nem látott szívesen.

A környék ma is afféle milliomosnegyednek számít, szebbnél szebb palotákkal. De akadnak itt híres egyetemek is, mint például a Tulane, a Szent András vagy a Loyola Egyetem. Ahol véget ér a Canal Street, és kezdődik a Mississippi, ott még mindig horgonyoz pár régi lapátkerekes gőzhajó; ma persze sétahajóként üzemelnek. New Orleans mindig is a hatalmas folyam hajózási központja volt.

A hőskornak állít emléket Mark Twain Hajósélet a Mississippin c. művében. Twain, aki maga is szolgált hajókormányosként, érdekes leírást ad a folyami személyszállításról (amely mára megszűnt), a korabeli New Orleansról, valamint az évente megrendezett hajóversenyekről, amelyeken a személyszállító gőzösök indultak. A rajt New Orleansban volt.

A város környékén számos látnivaló várja a látogatókat. A kíváncsi turista befizethet egy mocsártúrára, és elmehet aligátornézőbe, vagy meglátogathatja a francia cajunok falvait. A legérdekesebbek talán mégis az egykori ültetvényesek hatalmas palotái. A 18. századtól a polgárháborúig több mint 1600 ültetvény sorakozott Louisiana államban a Mississippi mentén. A fekete rabszolgák munkáján alapuló gyapot-, cukornád- és indigóültetvények meggazdagodott tulajdonosai szebbnél szebb – legtöbbször a folyóra néző – palotákat emeltek. Az 1861 és 1865 között dúló polgárháborúban, amelyben Louisiana a rabszolgatartó déli államok szövetsége, a Konföderáció, tehát a vesztesek oldalán vett részt, a paloták nagy része elpuszult, felgyújtották őket a fellázadt rabszolgák vagy a betörő északi csapatok. Szerencsére pár tucat megmaradt, s ma New Orleans és Baton Rouge között számos ilyen renovált ültetvényespalota várja a látogatókat.